Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-07 / 27. szám

Tizenhetedik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1907. julius 7. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős —- szerkesztő czimére küldendők. -----­........ , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K félévre Megjelenik minden vasarnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János .. főmunkatárs czimére küldendők. = Protestáns Sajtószövetség. Szerettem volna ily címet adni e cikkem­nek : Tettre protestánsok ! Mert az a cél, ame­lyet jelen soraim szolgálnak, egy a magyar protestántizmus tettre hívásával. Aki nem csupán a politikai, hanem a hazai társadalmi és egyházi viszonyok és fölszinre vetődött eszmék, elvek mostani zavarodását figye­lemmel kiséri, aggódva látja, hogy e kaotikus forrongásban mindjobban egységes formában alakul ki a reakciós törekvések irányzata, mely­nek legelszántabb előharcosa : a pápás sajtó. Niucsen a közvéleménynek olyan tere, ahová benyomulni nem iparkodnék és parancsoló sze­repet vinni nem erőlködnék. Ha ez a nemzeti egység javára válnék és ha a lelkiismereti szabadság szent törvényét veszedelemmel nem fenyegetné, talán kevés szavunk volna hozzá. Azonban, midőn tapasztalnunk kell, hogy egyesületeiben, főleg az u. n. Pázmány-egyesü­­letben nemcsak a pápás egyházat ért támadá­sok visszaverésére tömöríti erejét, hanem a napi- és helyi lapok, folyóiratok szellemére és irány­zatára is domináló befolyást akar és néha bir is gyakorolni, akkor nekünk, magyar prote­stánsoknak sem szabad Ölbe tett kezekkel nézni a szomorúra változott idők folyását. Még ugyan eddig nem vagyunk széjjel-vert nyáj. Még él bennünk a protestáns önérzet és tudat. Azonban vezérlő orgánumok hiányában tanácstalanúl állunk a hullámok vetése között. Nem félünk ugyan a lét és nemlét kér­dése közelségétől de mindez ideig nem ; is gon­doskodtunk róla, hogy a hazai protestántizmus a jövőre is biztosítsa eme biztos helyzetét. Lám, a kath. egyház, noha rendkívüli anyagi erőforrások ura és noha társadalmi és politikai befolyásánál fogva az idők viharától nem tarthat, mégis mohó sietséggel és céltuda­tos tervszerűséggel tömöríti erőit s adja ki nekik munkáikat. Amit a legnagyobb s legerősebb hazai egy­ház a maga közvéleménye irányítására és ter­jesztésére jónak lát, azt bizony nekünk is, az anyagiakban sokkal gyengébb protestáns egyhá­zaknak kettőzött buzgalommal kell megesele­­kedniök. Ez a nemes szándék gyűjtötte össze f. évi junius hó 3-án Hajdúböszörményben, a prot. sajtó több kiváló képviselőjét, hogy a helyzetet és a tenni valókat megbeszélve egy egységes és szabályszerűen működő u. n. protestáns sajtó­­szövetségnek szükségességére hívják fel a hazai protestáns társadalmat. Sem támadó, sem szétbontó feladata nem volna ennek a szövetségnek, hanem egyrészt az ellenünk esetleg fellépő támadásoknak vissza­verése, a protestáns érdekek önzetlen és hat­hatós támogatása, az evangéliumi hit, a lelki­­ismereti szabadság rendíthetetlen megvédelmezése, az összes protestáns sajtóképviselők tömörítése és állandó útbaigazítása arra, amit a magyar protestántizmus érdekei megkívánnak. Ez a valóban nagy arányú és még nagyobb jelentőségű munkakör csakis szervezett szövet­kezésben volna sikeresen megoldható. Mint tudjuk, a hajdúböszörményi gyűlés után f. hó 11-én több lelkes protestáns hírlapíró Budapesten már ki is mondotta e szövetség

Next

/
Oldalképek
Tartalom