Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-09 / 23. szám
407 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 408 A Bocskay-szobor leleplezése. A Hajdúböszörményben felállított Bocskay-szobor leleplezése a múlt vasárnapon ment végbe. Előzőleg szombaton este jórészt megérkeztek már a M. Prot. írod. Társaságnak és a Tiszántúli Egyházi Értekezletnek tagjai és meg is tartották közgyűléseiket különkülön. A nyolc órakor kezdődő ismerkedési estére rendkívül nagyszámú közönség gyülekezett össze. Vasárnap reggel 8 órakor különvonaton érkezett Darányi miniszter és Justh Gyula, a képviselőház elnöke a képviselőkkel. Más vonaton érkeztek a törvényhatóságok kiküldöttei és igen sokan a vidékről. A vasúti állomásnál az alispán fogadta a vendégeket a megyebizottság élén. A bevonuláskor elől 200 tagú gyönyörű lovasbandérium haladt, utána a debreczeni Egyetértés fuvózeoekara, a testületek zászlóikkal, azután a város pompás négyesfogatán Darányi miniszter Justh tál, a kocsik hosszú sorában pedig a magyar diszruhás képviselők, főispánok és más előkelőségek. A városháza előtt a városi képviselet, az irod. társaság, a lelkészértekezlet tagjai és más vendégek élén Somossy polgármester diszmagyar ruhában fogadta az érkezőket, akiket —mint mondá — a hála és tisztelet érzelmével üdvözöl a Bocskay-ünnepen. Hála azért, hogy eljöttek és tisztelet azért, hogy Bocskay emlékét megtisztelték. Justh Gyula Bocskayról hálásan és a hajdúi népről elismerően emlékezvén meg, hálás szavakkal köszönte meg az impozáns fogadtatást. A város az egész útvonalon zászlódiszt öltött. Kilenc órakor a városházától impozáns menetben a közeli Bocskay-téri ref. templomba vonúltak a harangok zúgása mellett, a ref. papok közül nagy számmal palástosan, a gör. kath. lelkészek és lutheránus papok szintén egyházi ruhákban és körülbelül 50, különféle szinü magyar diszruhás előkelő vendég a megyei és főúri huszároktól kísérve, pompás látványt nyújtott. A templombeli istenitiszteletet Beke Antal zenetanár művészi orgonajátéka nyitotta meg, az egyesített dalárdák elénekelték a „Szállj most reánk, óh égi fény“ kezdetű dalt, mely után a közönség a 37. dicséret két versét énekelte el orgona mellett. Geduly Henrik kissé hosszú, de minden izében alkalmi imája után Dicsőffy József gyönyörű prédikációja következett; úgy 50 percig tartott e beszéd s mindvégig feszült figyelemmel hallgatta a közönség; itt-ott hallható volt az el nem nyomható helyeslés moraja; csak nehezen lehetett megállni, hogy nyilt helyeslés és tapsolásba ne törjön ki a tetszés. Végül a közönség elénekelte a 179. dicséret utolsó versét. A templomból az előkelőségek és megyei bizottsági tagok a városháza dísztermébe vonúltak a megyei diszközgyülésre. Veszprémy főispán lelkes szavakkal nyitotta meg a közgyűlést, utánna az alispán mondta el Bocskayról emlékbeszédét. Bocskay emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. A főispán és az alispán beszédét szintén jegyzőkönyvileg örökítették meg és azokat ötezer példányban kinyomatják és szétosztják a megye lakosai között. Végül felolvasták Kiss Áron püspök történeti emlékekben gazdag, gyönyörű levelét, amelyben sajnálatát fejezi ki, hogy a megemlékezés kegyele* tes ünnepén agg kora miatt testileg nem vehet részt. Azután a város a vendégek tiszteletére a városházán villásreggelit adott és 11 óra után kezdődött meg a kivonulás a szoborhoz, ahol 6 —8 ezer főnyi közönség vette körül a szobrot. Fehérruhás leányok sorfalat képeztek, akiket Szőke Róza polg. iskolai igazgatónő vezetett. A szobor körül 2 — 3000 ülőhelyen úri közönség foglalt helyet. Azután a helybeli és vidéki küldöttségek zászlók alatt, a díszbe öltözött rendőrök és megyei huszárok helyezkedtek el a szobor körül. A szobor előtti emelvényen foglaltak helyet Darányi miniszter és Justh házelnök a többi méltóságokkal. Az északfelőli emelvényen a dalárdák és a fuvózenekar foglalt helyet. Az ünnepély a főispán lelkes beszédével kezdődött, mely után a dalárdák gróf Zichy Bocskay dalát énekelték. Majd Balthazár Dezső esperes mondta el ünnepi beszédét és így kezdte : „Az élőkért áldozni érdek, a holtakért áldozni érdem. Ilyen érdemes áldozatnak szép alkalma ez. A múltak mohát takarítjuk el, hogy még fényesebbé váljék, ami fénylett, mig volt s aminek ragyogását csak emelte a haladó idő, mitől fogva a való életet a történelem váltotta fel. Jaj a nemzetnek, melynek múltját csak archívumok őrzik, népe nemzedéke szivéből pedig végképen kihal. Haldokló, vagy pedig halott már ott maga a nemzet is. Jelenünk értéke, jövőnk biztosságaa múlt méltatásának mértéke szerint száll, vagy emelkedik. A méltatásra nem elég a tudomány, mely az élet csiráját, az érzést gyakorta nélkülözi. Szív kell ide ! Ezrek, milliók szive telistele szeretettel, hálával, kegyelettel, tüzes, lángoló áradozással, mely elő képes varázsolni az élet melegét a sírok porló csontjaiból is, tud teremteni szilárd, építő elhatározást, életképes fogadalmat fénylő példák nyomán. így méltatja most ezrek, milliók szive a múlt példáinak tündöklő tükörét, olyan szeretettel, aminővel csak holtakat lehet szeretni, akiktől félni, akiknek hizelegni nincsen ok. Félelem és hízelgés nélkül, értve és érezve, tudva és lelkesülve áldozunk most a nagyok nagyjának, a magyarok Mózesének, a koronátlan királynak, Bocskay István fejedelemnek, mindenek felett ércnél maradandóbb emlékezettel, de hálánk nyilt hirdetőjéül érc-szoborral is. A múltnak fátyola emelkedjék fel, a szobor leple hulljon alá !“ E szavak után lehullt a lepel. Viharos éljenzések között lett látható a remek kivitelű szobor, mely előtt háromszor hajtották meg Hajdumegye kék-fehér és a szoboszlói eredeti Bocskay-zászlót, mely avult ereklye alatt vonúltak ide a szoboszlóiak. Azután Benedek János Hajdúböszörmény országgyűlési képviselője mondta el remek alkalmi ódáját és a dalárdák Huber Győzelmi dalát énekelték el, mire Kovács Gyula alispán átadta Somossy Béla polgármesternek a szobrot, aki azt lelkes beszédben átvette. A közönség végül levett kalappal, felállva énekelte el a Himnuszt. A szobor átadásakor az alispán bemutatta Holló szobrászt, akit lelkesen meg
