Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-02 / 22. szám
393 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 394 tisztelegtek, intézetünket szép, katonás magatartásáért megéljenezték s az ott levő magasrangu katonatisztek hangos megjegyzések kíséretében adtak kifejezést elismerésüknek. Este a székesfehérvári urak megvendégelték ifjainkat, őket s a tanári kart számos felköszöntőben ünnepelték. Másnap, 27 én d. e. haza indúltunk, d. u. az itthon maradt ifjúság lelkes ovációi kíséretében jöttünk haza. A verseny arról győzött meg bennünket, hogy ami az anyagot illeti, bízvást kiáltjuk a versenyt bármely hazai középiskolával, a legtöbbet felül is múljuk. Fő, hogy jól kiképezzük a rendelkezésünkre álló anyagot. Ez kettőtől függ: a tornatanártól s hogy terünk legyen a gyakorlásra. Rdcz Dezső tornatanár úr, kinek ez volt az első versenye, kellő garanciát nyújtott arra már most is, hogy eredményt tud fölmutatni, a fenntartó testület szives figyelmét pedig ezúttal is fölhívjuk, hogy a régi tornakertet valamiképen, talán az Ajkayféle telek kibérlésével pótolja. Két óv múlva orsz. tornaverseny lesz Budapesten, ott mindenben múltunkhoz méltón akarunk megjelenni és szerepelni. Elszállásolásunk, ellátásunk kitűnő volt, amiért hálás elismerés illeti a rendező-bizottságot, Molnár Béla főisk. gondnok urat, Molnár Lajos urat b kedves családjukat, Pálffy Károly főgondnok urat, Miklós Géza lelkész urat, Vargha Mátyás főreálisk. tanár urat. Hogy a fiuk olyan kis költséggel járhatták meg az utat (ruhára, ellátásra, utazásra 12 K-át, fizettek be) azt az egyházkerület áldozatkészsége s a leányegylet adománya tette lehetővé, amiért e helyen is hálás köszönettel adózunk. A Ref. Tanáregyesület kolozsvári közgyűlése. Nemcsak a sík rónán, hanem hegynek fel, völgynek le, 12 órán keresztül rohant velünk a gyorsvonat, mire Pápáról Kolozsvár városába érkeztünk. Kolozsvári közgyűlésünk napjai nemcsak a mi évi rendes közgyűlési teendőinknek voltak szentelve, hanem megünnepeltük ennek alkalmából a kolozsvári kollégium háromezázados fennállását, valamint Kolozsvár hires tanárának Apáczai Cseri Jánosnak emlékünnepét, mivel most volt székfoglalójának hnrmadfélszázados évfordulója. Ámde ezek az ünnepélyek nemcsak minket ref. tanárokat érdekeltek, hanem az ősi kollégium sok-sok tisztelőit és tanítványait is, így történt azután, hogy kívülünk tanárokon kívül az ünnepélyre az ősi kollégium volt tanítványai is igen nagy számban összegyülekeztek. Május 22-ike úgyszólván teljesen ezen ünnepélynek volt szentelve. Kileno tiz óra közt gyülekeztünk össze az ősi kollégiumi épületben, de nem mint a meghívó szólt, a kollégium nagytermében, hanem az udvaron és már féltiz körül egy jó népes kollégium tiz percnyi óraszünetéhez hasonló zúgástól visszhangzott az egész udvar, amelyen minden helyet betöltött a felgyülekezett közönség. Egy öreg ur nagy élvezettel szemlélte a gyülekezőket karosezékéből az emeleti folyosón s bizony sok baráti kézszorításnak, bemutatkozásnak, a viszontlátás felett érzett örömnek lehetett tanúja, míg ott üldögélt. A gyülekezők tömege pedig csak egyre nőtt, míg egyszer csak a többiek közt dr. Bartók püspök úr papi alakja is feltűnt, a kollégium igazgatója erre kilép az emeleti tornácra, csendet kór és megadja főrendezői utasítását, hogy itt a templombavonulás ideje és legelői menjenek a volt tanítványok. Nosza sorakozzatok hát volt tanítványok, kiket a hála hozott ide, jaj de irigylendő szép sokan vagytok, előre a legöregebb, de ki hát a legöregebb ? Az udvaron köröskörül az emeleti folyosót tartó oszlopokon évszámokat láttam felragasztva, ezek az évszámok arra valók voltak, bogy a különböző évtizedek tanulói egy egy ily oszlopnál gyülekezzenek. Az egyik oszlopon, mint mondták 1845 volt irva, mellette már csak egy öreg ember állott magában, alighanem ő volt a legöregebb tanítvány. A volt tanítványok sorát követte tanáregyesületünk és amint a templomban elhelyezkedtünk, felhangzott a „Jövel Szentlélek Ur Isten !“ és több kevesebb eltéréssel, már t. i. amilyen távolra esik egyikünk otthona a másikétól, mindnyájan énekeltük. Az ének után a püspök ur szép imádsága következett és amint őt szigorú arcával imádkozni láttam, talán az a sovány és színtelen szigorú arc, vagy talán az az ősi ref. templom nagyon rég múlt időkbe, Genf városának régi történetébe vetették vissza gondolatom. A szép imádság hatása alatt tovább is szövődtek gondolatim, hogy csakugyan az lesz a legjobb, ha gyűléseink alkalmával mindig helybeli lelkész úr végzi az istentiszteletet; de ha mégis valaha a magunk soraiból kellene felkérni valakit, hát az a legidősebb tanártársunk legyen ; mert én azt hiszem, hogy aki ref. iskoláinkban töltött el egy egész életet, nyugalomba vonulása küszöbén oly szívből jövő imára tudná összekulcsolni a kezét, hogy mint mondani szokás, igazán áldás fakadna beszéde mindenik során. Az imádságot a kollégium 300 éves történetének rövid rajza követte dr. Török István kollégiumi igazgató tömör előadásában. A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Kß liter TOKAJI szamorodni bort ßA koronáért, V v kölcsön hordóban bérmentYe a megrendelő vasúti állomására, ” ”
