Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
333 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 334 miután mint protestáns ember is csak úgy gondolkodhatom, mint ahogy mint magyar ember gondolkozom, most is abban a nézetben vagyok, hogy valamennyi nagy céljaink megvalósítására nem adhatja meg az állam egyszerre a szükséges anyagi erőt. Másodsorban következett, tehát ma már elsősorban áll a lelkészek anyagi helyzetének megfelelő rendezése. És mindaz, ami egyes foglalkozási ágak fizetésének rendezése körül legközelebb történt és terveztetik, ezen kérdés szabályozását is elodázhatlanúl égetöleg sürgőssé teszi. Főtiszt. Közgyűlés ! Hallottunk e tárgyban bizonyos junktimot emlegetni. Az én nézetem szerint junktimot kell egymással olyan benső kapcsolatban levő ügyek elintézésénél ismernünk, amelyek egyiknek rendezése nélkül a másik célszerű megoldása nem képzelhető, vagy amelyeknél az egyik rendezésének a másik szükségszerű logikai következményét képezi. De heterogén természetű dolgok közötti junktim felállítása legfeljebb az egyszerűbb, a könnyebben megoldható kérdés zátonyra jutását eredményezheti. De igenis látok én bizonyos junktimot is és pedig a mi lelkészi fizetéseink és más foglalkozási ágak illetményeinek rendezése között. És ha ma azt látjuk, hogy a tanítói fizetések és más fontos foglalkozási ágak illetményei oly rohamos mérvben emeltetnek fel, amelyek az ezek és lelkészeink illetményei között eddig fennállott egyensúlyt teljesen megzavarják, úgy itt igenis meg kell követelnünk, hogy e megzavart arány a lelkészi illetmények megfelelő újabb szabályozása által lehetőleg mielőbb helyreállíttassék. Harmadik nagyon fontos, talán legfontosabb kérdés, amelynél minden lépten-nyomon érezzük anyagi eszközeink elégtelenségét, s amelynél nagy mértékben vettük igénybe s kénytelenek leszünk mind fekozotabb mérvbe igénybe venni az állami segélyt, közoktatásügyi intézményeink kifejlesztése. A magyar protestántizmus egyik büszkesége az, hogy születése percétől fogva a közoktatás ügynek szentelte erejének legjavát, hogy vezető tényező volt a népnevelés, a tanügy, a tudomány terén oly időben, midőn állami és más társadalmi tényezők előtt ez jóformán terra incognita volt. Ez a hivatásunk megvan ma is, erről le nem mondhatunk, iskoláinkat nem dobhatjuk el magunktól, azokhoz ragaszkodnunk kell, nemcsak egyházunk, de a nemzeti ügy szempontjából is. Divatos dolog ma támadni mint elmaradt, nem eléggé felvilágosult embereket és kicsinyelni azokat, kik nem a kötelező állami oktatás hivei. Hát én töredelmesen bevallom, hogy az ilyen értelemben vett felvilágosodottakhoz én sem tartozom, hogy e tekintetben egy véleményen vagyok a jelenlegi kultuszminiszter úrral és készséggel megosztom vele azon támadásokat, amelyekben a felekezeti iskolák érdekében tett kijelentéseiért részesült. Erős meggyőződésem, hogy hiba, sőt veszedelem a hit és a tudás forrásait elszakítani egymástól. Hiba, sőt veszedelem e kettő bifurkációját oltani be már az eszmélni kezdő gyermek leikébe. Hiba, sőt veszedelem a felnövő generációt két ma még csak elválasztott, de mihamarább szembenkerülö pólus hatásának tenni ki, amelyek ellentétes törekvései között azután vagy a felvilágosodás győz a vallás rovására, vagy a hit a tudomány rovására. S a hit és tudomány közötti szerves kapcsolat, az ezeket egy világnézetbe egyesítő belső harmónia nemcsak a népnek való. A társadalom valamennyi osztályának egységes szellemi fejlődése ettől van függővé téve. Át kell ennek hatnia a művelődés minden fokozatát s mentői magasabbra emelkedjünk a modern tudomány terén, annál mélyebb alapon, annál meggyőzőbben fogjuk feltalálni a belső harmóniát. Ä szellemi felületesség, a félmüveltség visz a vallástalanságra. Igazi mély tudás, az igazságra való igaz törekvés a keresztyén világnézlet boldogító révpartjára vezet. Mindezek ellenére bive lehetnék a közoktatásügy államosításának, ha ezt valóban a nemzeti kultúra egysége előfeltételének tekinteném, mert a nemzeti szempontnak alá tudnék rendelni itt is minden egyebet. De erős meggyőződésem, hogy az államosítást ezen szempont sem követeli. A nemzeti kultúra egysége nem azt kivánja, hogy egyenlővé tegyük s bizonyos egyforma hivatalos mázzal vonjuk be az egész közoktatásügyet, hanem igenis azt, hogy minden közoktatásügyi intézményt, a nemzeti kultúra minden atomját nemzeti érzület hassa át. Hol ezen a téren hézagok mutatkoznak, ott igenis töltse be azokat az állam saját intézményeivel; de semmi szolgálatot a nemzeti ügynek nem tesz az által, ha állami intézményekkel helyettesít nemzeti szempontból teljesen kifogástalan A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból 20 palack 0-7 literes 3 éves TOKAJI szamorodni bort ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. 26 koronáért,
