Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
Tizenhetedik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1907. május 12. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — szerkesztő czimére küldendők. = = főmunkatárs czimére küldendők. - ■ ... Gróf Tisza István főgondnok úr székfoglaló beszéde. Fötiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Első szavam eiröl a helyről a hálás megemlékezés és bánatos kegyelet szava ama kiváló férfiúval szemben, ki közvetlen elődöm volt s kit az egyház érdekében kifejtett sokoldalú áldásos munkássága közepette, lelki erejének, tetterejének tetőpontján ragadott el körünkből a kíméletlen halál. Az egyházkerület kifejezte méltó módon kegyeletét az ö emlékezete iránt; de illő, hogy kifejezést adjon annak utóda is és pedig nemcsak szavakban, de abban is, hogy igyekezzék tovább folytatni az ö munkáját, igyekezzék gondozni, ápolni azokat a csemetéket, amelyeket ö is olyan odaadó ügyszeretettel ápolt. Második szavam a hála és köszönet szava az egyházkerület közönségével szemben, amely a bizalomnak olyan igazán eklatáns bizonyítékával halmozott el. Ne várják tőlem azt, főtiszt, egyházkerületi közgyűlés, hogy a hála érzelmeinek szavakban adjak méltó kifejezést; elég legyen azt mondanom, hogy a férfiúnak becsületes törekvései fejében saját lelkiismeretének megnyugtató szaván kívül csakis honfitársainak bizalma és elismerése adhat igazán erkölcsi értékkel biró jutalmat. Érzem ejutalom becsét és fokozza hálám érzetét, ha — amint én is mindig éreztem s amint ma is kiemeltetett — a csekély személyem iránt nyilvánuló bizalomhoz hozzá járult a kegyeletes megemlékezés egy olyan férfiúval szemben, akihez nem a törvény, nem is csak a vér kötelékei, de minden oly kötelék, amely embert emberhez, lelket lélekhez kapcsolhat, örök időkre hozzá fűzött. Az örömnek ezen személyi momentumain kívül azonban vannak általános tárgyi szempontok is, amelyek folytán örömmel és megelégedéssel tölthet el a dunántúli ref. egyházegyházkerület utolsó választása. Ezen választás igazi hordereje annak a nagy igazságnak kifejezésében rejlik, hogy a magyar protestáns egyház ügyeinek intézésénél semmiféle mellékcélok, semmiféle mellék tekintetek által nem vezetteti magát. Maga az a tény, hogy egy egyházkerület presbitériumainak túlnyomó többsége ugyanazon jelöltre adta szavazatát; de kivált ha hozzávesszük azt, hogy ezen egy jelölt ma egyáltalán nem szerepel az országos közügyek terén, a múltban elfoglalt állása, a múltban képviselt politikája pedig még ma is olyan epés megtámadtatásokban részesül, eklatáns bizonyíarra, hogy protestáns közönségünk az egyházi ügyek terén kizár minden politikai tekintetet. Lehetetlen, hogy megelégedéssel ne töltse el ez a tény azt, ki tudja, mennyi kárral jár hazánkra nézve, ha egyházi ügyeinkbe politikát, az országos közügyekbe pedig felekezeti szempontokat keverünk. Vonjuk le tehát a tanulságot s zárjuk ki az egyház életéből a politikai szempontokat. Politikai szempontokat mondtam, természetesen párt-politikai tekinteteket értek alatta. Isten mentsen attól, hogy valaha elhomályosuljon lelkűnkben az a tudat, hogy a magyar protestáns egyháznak nemcsak a múltban volt politikai missziója, de ezen magasztos hivatása megvan a jelenben is. Ha mindenütt másutt el lehetne azt felejteni, nekünk a mi egyházkerületünkben nem szabad erről elfelejtkeznünk soha, mert hiszen a mi gondozásunkra szorúltak Horvát- Szlavonország területén lakó hitsorsosaink s ez előretolt állásban napról-napra szemeink előtt áll a reánk várakozó nemzeti misszió, A magyar állameszrne egysége domborodik ki abban a tényben, hogy az egyházak szervezete nem ismeri a Magyarországot Horvát-Szlavonországtúl elválasztó határokat s úgy a római katholikus egyház, mint a protestáns egyházak Magyarországon s a társországok területén lakó híveiket ugyanazon egyházi szervekben kapcsolják
