Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-05 / 18. szám

319 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 320 bizonyítványhajhászat jellemez. Csakis oly generáció birkózhatok meg a modern élet rárótta feladatokkal, mely egész valója kiépítését várja az iskolától. A régi keretek elpusztultak, előtérbe lépett a társadalomban és pedig korlátlan szabadsággal a gazdasági verseny. Az élvhajhászat hihetetlen mérveket ölt, sok a szerencsés gazdag és sok a szerencsének irigye. A lelkipásztor előtt mindez nem lehet közömbös. Jézus vallása a szegény ember vallása, de a szereteté is. Szeretet és osztálygyülölet között azonban áthidalhatat­lan fír vau. Az emberi boldogságot nem materiális javakban, de az emberi lét tisztább örömeiben kell keresni. Legyen gondja a lelkipásztornak az alsóbb nép­osztályok sanyarú helyzetére, de vegye el a gazdasági harc gyűlöletes élét. Anyagi javak nem adják a boldog­ság lényegét, ezt a szeretet érzése és gyakorlása adja. A keresztyénség élő tiltakozás az anyagi javak ellen való rohanás után. Küzdeni kell tehát azok ellen, kik a szellemi és erkölcsi anarchia zászlaja alá akarják vinni az embereket. E küzdelemnek nem szabad felekezeti alapon fel­épülnie. A protestantizmusnak meg kell találnia helyét az egész magyar félvilágosodott közvélemény egyesült táborában. Egyetértenie kell a felekezeteknek, nehogy Bizánc sorsára jussanak, hol akkor folyt leghevesebben a felekezetek torzsalkodása, mikor már a barbárok döngették kapuikat. „Egy akol, egy pásztor“'szó szerint nem valósulhat meg, de annyiban igen, hogy minden felekezet egymásban testvérét lássa és erejüket ne egy­más ellen, de közös hivatás betöltésére, közös ellenség ellen fordítsa. Ez óriási munkában a lelkészi kar nem maradhat magára. Hogy az egyetemes papság eszméje valóvá legyen, ahhoz nem a dogmákhoz való görcsös ragasz­kodásra, de élő hitre van szükség. Az élő hit, mely apáinkat nagy tettek elkövetésére tette képessé, szük­séges ma is, kéri Istent, hogy az élő hitet élessze, fej­lessze és tartsa meg mindnyájunkban. Tisztelgések. A székfoglaló beszéd elhangzása után tisztelgések következtek. Elsőnek a ref. konvent, a dunamelléki, erdélyi, tiszáninneni és tiszántúli ev. ref. egyházkerületek küldöttsége járult az új főgondnok elé Degenfeld József gróf, a tiszántúli egyházkerület főgondnokának vezetése alatt. Utána a dunántúli és bányai ev. egyházkerület népes küldöttsége tisztelgett Ihász Lajos dunántúli fel­ügyelő vezetése alatt. Sorban jöttek ezután : az esperesi kar Nagy Gedeon, a gondnoki kar Szabó Kálmán, a főiskolai igazgató-tanács és tanári testületek Czike Lajos, Veszprém vármegye törvényhatósága Koller Sándor, Pápa város tanácsa Mészáros Károly, a nagyszalontai és bihari egyházmegyék Széli Kálmán, a pesti református egyház Kovácsy Sándor, a pápai ev. egyház Gyurátz Ferenc, a pápai izr. hitközség dr. Koritschoner Lipót, a komáromi ref. egyház Domány János és a pápai ref. egyház Kis József vezetése alatt. A tisztelgések fél 2-re értek véget. Bankett. Délután 2 órakor bankett volt a Griffben 270 résztvevővel, kik mind az új főgondnok vendégei voltak. Persze ekkora vendégsereg befogadására szfík a Griff­­terem s ezért a földszinti étteremben, sőt a kávéház­ban is terítve volt. A banketten, mely elejétől végig pezsgő hangulatban folyt le, az első felköszöntőt Antal Gábor püspök mondta a királyra, utána a Himnuszt énekelték. Czike Lajos pápai főiskolai gondnok, Dicsöfi József tiszántúli egyházkerületi főjegyző Tiszára mon­dottak felköszöntőt. Tisza István, a dunántúli reform, egyházkerületre mondott felköszöntőt. Kötelességét tel­jesíti, — úgymond — mikor a főgondnokságot el­vállalja. A kötelesség teljesítése mindig a legfőbb volt előtte, nem törődve, mily megítélés alá esnek tettei. A protestantizmusról szól, amely léteiét a látszólagos igazságok ellen való támadásnak köszönhette. Az egyéni függetlenség elvi meggyőződésének tisztelete voltak és legyenek a protestántizmus vezéreszméi. Sárközy Aurél Antal Gábor püspököt, Scholtz Gusztáv ág. hitv. ev. püspök Tiszát, Baksay Sándor ev. ref. püspök az ág. hitv. ev. egyházat, Peti Lőrinc Tiszát éltette. Beöthy Zsolt nagy hatással szólt Tisza mai programmbeszédé­­nek egyik kiemelkedő pontjáról: a magyarság és a protestantizmus kapcsolatáról. A protestantizmus jel­szava mindig az volt: „A haza minden előtt !“ még a felekezeti érdekek előtt is. Felköszöntőket mondtak még: Barthalos István, Radácsi György, Tuba János, Szabó Zsigmond, Bakó Imre, Degenfeld József gróf és Mészá­ros Károly. A bankettről özv. Tisza Kálmánnét és gróf Tisza Istvánnét sürgönyileg üdvözölték. Tisza Ist­ván még kétszer szólt. Első tósztjában Erdélynek jelen­tőségét méltatta a magyarság szempontjából. Második tósztjában felköszöntötte a szép számban megjelent másvallásuakat. Rámutatott arra a közös forrásra, ahon­nan az összes keresztyén felekezetek eredtek és hő óhaját fejezte ki, hogy a dolgok felszínén levő ellenté­tek ne legyenek erősebbek a dolgok mélyén levő egy­ségnél. — A bankett elejétől végig a legjobb hangulat­ban folyt le, mit nagyban emelt a pompás menü és kitűnő kiszolgálás, melyről Zsilinszky Lajos szállodás előtt az idegen vendégek közül is számosán elismerő­leg nyilatkoztak. A közgyűlés. A közgyűlési tanácskozások szerdán kezdődtek meg Antal Gábor püspök és Tisza István gróf elnök­lete alatt. A közgyűlésen mindenekelőtt elhatározták,' hogy az új főgondnok székfoglaló beszédét ki nyomatva minden református egyháznak megküldik. Felolvasták Apponyi Albert gróf kultuszminiszter leiratát, amelyben tudatja, hogy Nagy Gedeon esperesnek a király a Ferencz József-rendjelt adományozta. A közgyűlés mele­gen üdvözölte az esperesi kar érdemes nesztorát. Fel­olvasták ezután özv. Tisza Kálmánná és gróf Tisza Istvánná sürgönyét, melyben megköszönik a nekik küldött üdvözletét. A rendes tanácskozás során a püspöki jelentést Segesdy Ferencz dr. referálta. Ezzel kapcsolatban kérni fogják a közoktatásügyi kormányt, hogy oly állami iskolákban, ahol reformátusok megfelelő számarányban tanúinak, református vallású tanító is alkalmaztassák. Darányi Ignácnak, aki a komáromi egyházmegye gondnokságáról nagy elfoglaltságára való hivatkozással lemondott, tiz évi működéséért hálás kö­szönetét szavaztak és melegen üdvözölték. Helyére megválasztották Kálmán Rezső főispánt és ugyanazon egyházmegye esperesévé Tóth Kálmánt. Örömmel vet­ték tudomásul, hogy a felekezeti tanítókról szóló törvényjavaslat tárgyalása során a képviselőház a kántori fizetéseknek a nyugdíjba való beszámítása mellett dön­tött. A tanítók fizetésrendezését a lelkészi fizetésrende­zésnek kell követnie 2400 koronás alapfizetéssel, amit egyelőre elvileg elfogadtak. A közgyűlés az egyházi törvények életbeléptetése idejéül folyó év augusztus 1-ét állapította meg. — A lelkészi özvegyi évet illető­leg azonban a törvény nyújtotta leghosszabb terminust, az öt évet veszi igénybe. Csütörtökön folytatták a tanácskozásokat. Az iskolaügyeket Németh István referálta. Ezek során hálás köszönettel vették tudomásul, hogy a törvényhozás a középiskolai és polgári iskolai tanerők fizetését kiegészítette. A tanítóképezdei tanárok fizetéskiegészí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom