Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-05 / 18. szám
311 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 312 Közgyűlést megnyitó imádság. Elmondta : Antal Gábor püspök. Nagy és hatalmas Isten! Mindenható Felség! Aki örök hatalmaddal és bölcsességeddel vezérled az egész mindenséget te általad kijelölt örök célja felé és atyai jóságoddal igazgatod az emberiség sorsát a folytonos tökéletesedés utján, alázattal borulunk le előtted, elismerve, hogy minden jót, amivel e földön bírunk, neked köszönhetünk és bizalommal esedezünk a te segítségedért, amelynek hiányában emberi bölcsességgel óhajtott sikert és kivánt eredményt munkáinkban és törekvéseinkben el nem érhetünk. Neked köszönhetjük atyánk, hogy mint a földön legnemesebb, okos teremtményeid feltudunk emelkedni a föld porából te hozzád és a testi élet mellett élhetünk magasabb lelki életet, amelynek folytatása van egy tökéletesebb világban. Neked köszönhetjük, hogy bírunk értelemmel, józan ítélő képességgel, amelyek alkalmassá tesznek bennünket arra, hogy tégedet, mint legfőbb szellemi valóságot, az eszmék világának soha el nem homályosuló ragyogó napját megismerhessünk és a te szent akaratodat magunkra nézve kötelezőnek elismerve, néked lélekben és igazságban szolgálhassunk. Oh mily szánandó teremtések volnánk mi, ha nem lakoznék bennünk a te telkednek ama szikrája, amellyel minden teremtményeid közül egyedül az embert ajándékoztad meg, hogy viselné e földön a te képedet és hasonlatosságodat. Sőt mily lelki homályban ülne és mily sötétségben tapogatódznék az emberiség még ma is, ha te, a te küldötteid : a próféták, legtisztábban pedig a te szent Fiad az Ur Jézus Krisztus által meg nem ismertetted volna velünk magadat igaz valóságodban mint tiszta szeretetet. Te küldötted el a prófétákat, hogy hirdessék a te hatalmadat és örök igazságodat, te küldötted el az időnek teljességében a te szent Fiadat, hogy minket megváltana a bűntől, meggyőzne bennünket a Te végetlen jóságodról, mellyel minket mint szerető atya az ő érdeméért fiaiddá fogadtál, hogy ő már a földön gyűjtene magának népet jó cselekedetekre igyekezőt és abból alkossa meg a te anyaszentegyházadat. Te őrködtél úgy a te anyaszentegyházadban szent igéd tisztasága és a krisztusi szellem épsége felett, hogy amidőn az a tiszta evangyéliomi tan, az általános emberszeretet és a lelki szabadság ösvényéről letért, eredeti alapjára, amely a Krisztus, — ismét visszavitessék. Te öntöttél választottaid leikébe mindig erőt, bátorságot, lelkesedést, hogy a tiszta evangyéliomi hitért, a lelkiismereti szabadságért készek legyenek munkálkodni, tűrni, szenvedni, áldozni, s ezek árán az emberiségnek a tökéletesedés utján való előhaladását, javát és boldogságát előmozdítani. Hálával telik el szivünk, mennyei jó Atyánk te irántad valahányszor elgondoljuk mennyi jót tettél te mi velünk, hogy minket az evangéliomi igazság ismeretére elvezéreltél és ha az erőszak és önzés annak elnyomására törekedett, te magad állottál fel annak védelmére. A te gondviselő kegyelmednek és atyai jóságodnak köszönhetjük nemcsak azt, hogy e mi édes hazánkban az önkény és erőszak az evangéliomi igazság fényét ki nem olthatta, hanem azt is, hogy ha a természet rendje szerint elhivod magadhoz a jutalom elvételére azokat, akik a te népednek időrend szerint, anyaszentegyházad ügyeinek vezetésében, a hit és a vallásos élet felvirágoztatásában, jogainak, szabadságának védelmezésében bölcs és hivatott vezérei voltak, mindig gondoskodtál méltó utódokról, akik a közbizalom által elhivatva, a kidőlt nagyok helyébe állíttatván, lelkiismeretes hűséggel, törhetlen buzgósággal folytassák a félben hagyott munkát. Hála legyen neked jó atyánk, hogy most is, amidőn egyik kezeddel fájó sebet ütöttél szivünkön és aggodalommal töltötted be lelkünket, mert elhívtad közülünk azt a férfiút, akiben erős bizodalmunkat helyeztettük, hogy anyaszentegyházunk és egyházkerületünk hajóját vész és vihar között még sokáig biztosan kormányozza, másik kezeddel rá mutattál arra a vezérre, aki az ő helyét méltán betöltendi, nagy veszteségünket a te segedelmeddel kipótolja. Óh Atyánk Istenünk, ki uralkodói a magasságban, légy ő neki segítségül, hogy azt a nagy és fontos hivatást, amely ő reá dunántúli ev. ref. egyházkerületünkben és egész magyarhoni ev. ref. egyházunkban vár, betölthesse. Te adj neki bölcsességet, midőn az egyház javára munkálkodik, hogy lássa tisztán a célt, amely felé törekednie kell és ismerje fel az eszközöket, amelyek a legbiztosabban célhoz vezetnek. Ha pedig az egyház jogaiért, szabadságáért, igaz érdekeiért küzdeni kell, te adj szavaiba meggyőző, szivek mélyéig ható erőt, hogy a közjó érdekében tudja egyesíteni mindnyájunk akaratát és azzal legyen képes legyőzni egyházi életünk előhaladásának, felvirágzásának külső és belső akadályait. Hogy így a mai nap, amidőn őt ünnepélyesen mint vezérünket a te segítséged kérésével hivatalába beiktatjuk, bő áldással és fényes sikerrel gyümölcsözzék dunántúli ref. egyházkerületünkre, magyar reformált egyházunkra és ami attól szivünk legszentebb érzelmeiben mindenkor elválaszthatatlan: édes magyar hazánk javára. Ámen. Püspök ur üdvözlő beszéde a főgondnokhoz. Nagyméltóságu Fó'gondnok Ur ! Szeretvetisztelt Elnöktársam ! Arait annak idején Nagyméltóságoddal hivatalos tisztelettel örömmel közöltem, azt most az egyházkerület szine eló'tt és Nagyméltóságod nagyszámú tisztelői jelenlétében ünnepélyesen is tudomására hozom Nagyméltóságodnak, hogy a dunántúli református egyházkerület gyülekezetei presbitériumai érvényes szavazatainak túlnyomó nagy többségével Nagyméltóságod a dunántúli református
