Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-31 / 13. szám
227 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 228 Betölt az ígéret, melyet tett az Isten Ő tőle elpártolt gyermekeinek, Óh megtartja, mit mond, semmi kétség nincsen És a küzdő igazt csak ő védi meg! Ne csüggedj hát, ha tán ármányt győzni látnál: A farizeus-had végre bukva hátrál! Közel van egymáshoz a Golgota halma S a feltámadásnak színhelye: a kert, Gonosz az igazat nem soká uralja, Sírjából ez eddig még mindig kikelt! Eszmék, igazságok, nemes törekvések Győzelmi husvétja még soha nem késett! Óh, te első, dicső húsvéti szép hajnal! Jer taníts minket is küzdeni hiven, Ha szembe kell szállnunk gazsággal vagy bajjal, Hogy kétség ne éljen szivünk mélyiben! Higyjük bizton, hogy a sötét Golgotára Rávetődik mindig husvét fénysugára ! Fülöp József lelkész. I m a, méllyel a b.-somogyi ref. egyházmegye közgyűlése Csurgón az egyház templomában 1907. március 21-én megnyittatott*) Mint a szomjuhozó szarvas a folyó vizre, jövünk hozzád Mindenható Mennyei Felség, Seregeknek Ura, Népek Istene ! Jövünk hozzád, kiáltunk hozzád, elepedve, ellankadva « már-már kifogyva minden erőből, mint egykoron Sámson, a fényei győzelem után, melyet adtál neki ellenségei fölött, de amely győzelem Őt teljesen kimerítve oda látszott azoknak dobni martalékul, Bir. XV. 18. Győztünk mi is, győzött a Te magyar ev. néped is az Ő ellenségei fölött nem egyszer ; s csak nemrég ünnepeltük egyik fényes győzelmének emlékünnepét. De győzelmeink dacára, mert a nagy küzdelem, mellyel azok kivívása járt, minket is közel a tehetetlenségig kimerített, félnünk kell nekünk is, hogy ellenségeink kezébe jutunk s martalékul esünk azoknak, velünk együtt édes hazánk legszentebb érdekei is, melyeknek mindig m. ev. néped adta legjobb védelmezőit. Csak te, egyedül te menthetsz meg bennünket. Te, ki az elepedt, elcsüggedt Sámsonnak is nyújtottál üdítő forrást. — Bir. XV. 19. Tőled, egyedül tőled várjuk, tőled kérjük mi is aléltságunkból újra éledésünket. Kitől, óh kitől mástól várhatnók azt ? Testvéreink s közülök oly sokan épp azok, kiknek legtöbb hatalmat adtál arra, hogy szabadulásunkat eszközölhetnék, csak megkötözni tudnak bennünket, mint meg*) Á szentirásbeli helyek jelzése, valamint az 1848. XX. t.-c.-re utalás csak a szöveg illető részének erősítésére vannak beiktatva, anélkül, hogy azok hangoztatva is lettek volna. A szerző. kötözték Sámsont, hogy ellenségei kedvében járhassanak. — Bir. XV. 11-13. Megkötöznek testvéreink, megkötöz azoknak jelentékeny része minket is, s te tudod : mennyire hasonló okon ? Megkötöznek, még inkább mint túlterhes gondjaink s ezerszeresen egybefont szálai azon sok gyarló érdekköteléknek, melyek miatt ime most is — bár érezzük r mennyire szükségünk van segedelmedre — mily kevés számmal gyűltünk össze, bogy annak megnyeréséért esedezzüuk. Te, egyedül te adhatsz erőt e kötelékeknek is széttépésére, mint adtál erőt — Bir. XV. 14. — ama te hires szolgádnak is megmutatván már, amire szent Fiad még inkább, még világosabban megtanított, hogy fejünk hajfürtéire — Bir. XVI. 13., 17., 22. — sőt hajszálaira is — Máté X. 30. — mily nagy gondod van. Ne hagyd, óh ne hagyd titkon és nyilvánvaló, külső és belső, tudatlanságból vagy gonosz szándékkal ránktörő ellenségeinknek martalékul esni magy. ev. népedet ! Hiszen te nekünk nagyobb, sokkal nagyobb megbízatást adtál, mint Sámsonnak. Korunk Filiszteusai, kik ellen küzdünk, kik ellen a legnemesebb harcot a te nevedben vívjuk, sokkal, de sokkal veszélyesb ellenségek, mint Sámsonéi valának. Nem egy nemzetnek ellenségei ezek : de minden népnek, mely tudatával bír méltóságának, tudatával hivatásának s a sötétséggel szemben a világosságot, a szolgasággal szemben a szabadságot, a maradisággal szemben a haladást kedveli. Ellenségei ezek a folytonos tökéletesedésre hivatott — Máté V. 48. — egész emberiségnek. Jövel, óh jövel segítségünkre a harcban, melyet ellenségünkkel már-már a teljes kimerülésig vívunk ! Vezess minket is az üdítő forráshoz ! Nincs száma az üdítő forrásoknak, melyekkel te rendelkezel. Most is megtudod te nyitni az igaz ügyet védő harcban kimerültek s aléltságban hozzád kiáltók szomjúságának eloltására s lelankadt karjaiknak a tovább küzdésben újult erővel fölemelésére a kősziklák kebelét is. Vezess, óh vezess minket is elhagyatottságunk pusztájában ily kősziklához. S nyisd meg azt előttünk, mint megnyitottad Laklii kőszikláját Sámson előtt. — Bir. XV. 19. — Vezess mindenek fölött ama kősziklához, melyről még Sámson nem tudott, de mi — hála érte nevednek — tudunk, ama kősziklához, melynek forrásaiból akkor is bőven buzog az üdítő ital, mikor már minden más fórrá* kiapad. Vezess ezen lelki kősziklához a te szén Fiadhoz — I. Kor. X. 4. Oh mily öröm hallhatni a visszhangot, mellyel felel e kőszikla a kiáltásaikkal hozzáforduló, szomjúságukban elepedt, ellankadt telkeknek : „Aki szomjuhozik, jöjjön én hozzám és igyék ; aki én bennem hiszen, élő viznek folyásai folynak abból.“ — Ján. VII. 37, 38. Vezess, óh vezess minket mindenekfölött e lelki kősziklához ; s engedd, hogy ne csak szomjúságunkat olt
