Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
13 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 14 gondnokok, Czike Lajos, Medgyasszay Vince, Nagy Lajos, Kis József esperesek, Németh István egyházker. főjegyző, Peti Lőrinc és Thúry Etele aljegyzők ; dr. Antal Géza gazdasági tanács elnök ; a főiskolai tanári karból: Csizmadia Lajos theol. akad. igazgató, Faragó János főgimn. igazgató, Sebestyén Dáv:d és dr. Kapossy Lucián tanárok. A leánynevelő intézet képviseletében ott voltak : dr. Horváth József igazgató, Máchik Ida és Zadák Etel tauáruők. Püspök urunk az egyházkerületi és főiskolai küldöttséggel vasárnap délután 3 órakor személyesen óhajtott volna mély részvétünknek a család előtt kifejezést adui ; de a közlekedés a mi vonalunkon úgy fennakadt, hogy vonatunk délután 2 óra helyett este 9 órakor érkezett csak Budapestre. így aztán csak néhányan, akiknek sikerült jókor megérkezni, siethettek lerónni e fájdalmas kötelességünket. A kolozsvári egyetemet, melynek Hegedűs diszrektora volt. Kosutány dr. jogkari dékán és Kolozsvári Sándor dr. jogtanár képviselték ; Szatmárnémeti szabad királyi város képviseletében Vajay Károly dr. jött el, a város ref. főgimnáziuma föntartó testületének tagjai közül pedig Bakcsy Gergely helyettes igazgató és Hautz Jenő dr. igazgató-tanácsosok voltak ott. Testületileg vett részt a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatósága és tisztikara, Chorin Ferenc főrend vezetésével. Azonkívül ott volt a ref. theologia egész tanárkára, valamint a ref. főgimnázium tanári testületé is. A gyászoló család tagjai a koporsó körül gyülekeztek, amely a Hirlapirók Nyugdíjintézetének nemzetiszinü halottas leplébe volt takarva. Felállóra elénekeltük a 164. dicséret 6. versét: Uram ! végy minket kedvedbe, Szerelmedbe, s vigasztald meg szivünket ; tőlünk soha ne maradj el se ne hagyj el, hanem fogjad kezünket! Ezután Petri Elek imádkozott buzgón, hittel. Közben egy ének volt s aztán püspök urunk mondta el a lapunk élén olvasható, tartalmas és szivhez szóló, az elhunytat híven jellemző gyászbeszédét. E beszéd után megint ének következett s úgy mondta el Nagy Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia nevében a következő búcsúztatót : Tisztelt gyászoló közönség ! Azon számos testület között, melyek Hegedűs Sándort az ő lesújtott családja után legmélyebben gyászolják együtt, legelső helyen áll a Tud. Akadémia, melynek a megboldogult közel negyedszázad óta nagyérdemű és állandóan működő, előbb levelező, majd rendes tagja volt. A testület nevében nekem, mint egykori munkatársának, jutott a szomorú feladat, hogy tanúságot tegyek arról, mily érzékeny veszteséget szenvedett a magyar tudományos világ is az ő sajnos, nagyon is korai, váratlan elhunyta által. Hegedűs Sándorról el lehet mondani, hogy amint egyfelől folytonos tanulmányainak és gazdag ismereteinek köszönhette nagy sikereit és emelkedését, viszont a magyar tudomány is sokat köszönhet neki. Egész életén keresztül, fiatal korán épp úgy, mint legmagasabb államférfim pozíciójában fáradhatatlanúl azon buzgólkodott, hogy tudományos és kulturális intézményeink gyarapodjanak, kellő anyagi és erkölcsi támogatásban részesüljenek és minél magasabb színvonalra emelkedjenek. Emellett maga is oly kiváló munkákkal gazdagította tudományos irodalmunkat, melyek tartós hatást gyakoroltak, állami és társadalmi feladatainkat irányították s előkelő szereztek neki legjelesebb publicistáink között. A mi Akadémiánk annál nagyobb kegyelettel gondol reá, mert senki nálánál jobban nem viselte szivén annak fejlődését, senki sem érdeklődött melegebben annak munkálkodása iránt. Mindig az elsők közt volt, ha tenni kellett érte s legnagyobb politikai elfoglaltsága sem gátolta abban, hogy részt ne vegyen annak ügyeiben. Valóban nagy hiányát fogjuk érezni e derék férfiúnak, s amidőn fájdalomtelt szívvel örökre búcsút kell vennünk tőle: csak az nyújt nekünk némi vigasztalást, hogy szellemileg tovább is köztünk marad, s emléke nekünk mindig például és buzdításul fog szolgálni. Felejthetetlen kartársunk, igaz barátunk : Hegedűs Sándor, Isten veled ! Sokat küzdöttél, fáradtál ; de el is érted a legmagasabbat, ami legfőbb: kiérdemelted mindnyájunk nagyrabecsülését, őszinte elismerését, mely kisérjen az ismeretlen másvilágba s adja neked azt a fenséges nyugodalmat, melyet a becsületes munkában és nemes törekvésben eltöltött élet számodra biztosít. Még egyszer Isten veled ! A koporsót az Entreprise huszárjai levitték a hatfogatu gyászhintóra s raegindúlt a menet. Elől három rendőr lovon, utánuk négy dúsan megrakott koszorús kocsi, majd az Entreprise öt huszárja. Egyik a kis kereszttel, a többi pedig bársouypárnával, Hegedűs villogó rendjeleivel és kitüntetéseivel. A hintót a család férfitagjai gyalogosan követték, a papság s a gyászolók fogatokon. Azok között, akik a megboldogúltat utolsó utján egészen a temetőig elkísérték, voltak Szterényi József államtitkár a keresk. minisztérium képviseletében, az Assicurazioni Generáli, a Magyar Jelzálog-Hitelbank és a Magyarországi Hirlapirók Nyugdíjintézetének küldöttsége. A temetőben még Szabó Aladár dr. mondott igen tartalmas síri beszédet és buzgó imádságot s a halottat ideigleaesen a Navratil-család sírboltjában temették el. Az elhúnyt özvegyéhez Kossuth Ferenc keresk. miniszter meleghangú részvéttáviratot intézett. Táviratilag fejezték ki részvétüket Klotild királyi hercegnő, Majláth Gusztáv gróf, erdélyi kath. püspök, Rákosi Jenő, Zichy Géza gróf, a Magy. Ált. Takarékpénztár, amelynek az elhúnyt igazgatója volt, küldöttségileg fejezte ki részvétét. * * * Lapunk e számát elhúnyt főgondnokunk drága emlékének óhajtottuk szentelni egészen. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kis József. Főmunkatárs : Faragó János.
