Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-11 / 10. szám
173 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNSLÁP. 174 csak nem fogadhatok! Itt is bajos dolog gáncsolni valót keresni, ahol már a gondos szerkesztő úgy megválogatta a munkákat, hogy legalább jogosan — lebecsmérelni egyet sem lebet. Vagy sajtóhibákkal hozakodjak elő? Van e kötetben is mindenesetre, de elenyészően csekély számban és lényegesen zavaró nem igen. Kevésbbé lényeges kifogásokat felhozhatnánk, p, o. hogy egyik-másik beszédben akadnak kissé szározabb részletek, hol az erő és élet nem igen érzik, ezen azonban segít az átdolgozás. A 271. lapon pedig ezt olvassuk; „És most ti hozzátok fordulok konfirmáló ifjú hívek !“ Helyesen : konfirmálandó ifjú hívek. Igaz, hogy nem egy műveltnek látszó egyén mondja ezt divatból : „ma konfirmált a fiam, vagy a leányom.“ De aki kerüli a nyegle felületességet és imeri e szónak elég egyszerű és világos jelentését, az nem fog menni a világtalannak utján. Mi, akik egyetlen konfirmálandó gyermeket sem konfirmálunk úgy, hogy meg ne értetnők vele, mi az a konfirmáció, nem adhatunk táplálékot az ilyen értelmetlenségnek. Elvégre annyit minden református embernek tudnia kell, hogy nem az ágendás gyermekek konfirmálnak (kit? talán a papot?) hanem a pap konfirmálja őket. Azért nem hagyhattam megjegyzés nélkül e hibás kifejezést, melyről különben azt hiszem, csak sajtóhiba, mert azt nem tételezhetem (nem is tételezem) föl a különben szép beszéd írójáról, hogy ő maga is tévedésben volna és tévedést terjesztene ilyen elemi dologban. Ami a kötet külsejét illeti, a kötése diszes, papírja jó, erős, betűi világosak és jó nagyok, egész kiállítása gondos. 591 lapon ád annyi hasznosat, szépet és tartalmasat, hogy bárkinek jó lelkiismerettel ajánlható. Nincs is más mondani valónk, minthogy mi is üdvözöljük a derék szerkesztőt nemes fáradozásaiért, a kiadót áldozatkészségéért. Most is azzal az óhajtással zárom ismertetésemet, mint tavaly: adja Isten, hogy minél előbb lássuk a XII. kötetet! Szűcs József alsóörsi ev. ref. lelkész. AegyEs I;özlEményEk. — Lelkészi kinevezés. A kassai javító intézetnél hirdetett ev. ref. lelkészi állásra az igazságügyi miniszter Dávid Gyulát nevezte ki, egyenlőre ideiglenes minőségben. — Nemes adományok. Őzike Lajos főik. gondnok úr 300 koronát adott a nőnevelő intézetnek ; Szászy Józsefné, Dorsánczky Janka úrnő pedig végrendeletileg 200 koronát hagyományozott a főiskolának. A jó cselekedetek önmagukban hordják jutalmukat! — Egyházkerületünk rendkívüli közgyűlése ápr. 20-án lesz Székesfehérváron. Főbb tárgyai: Az 1905. évi zárószámadások ; az igazgató-tanács előterjesztései; törvényjavaslat az alapítványokról. A helybeli lelkészi hivatal a gyűlés tagjait, ha ez iránt megkeresik, készséggel elszállásolja magánházaknál, esetleg vendéglőkben foglal le számukra szobát. — Vallásos estély. A komáromi ref. templomban e hó 7-én volt az utolsó vallásos estély, amelyen főt. Antal Gábor püspök-lelkész úr megható imája és a darvini elmélet ellen küzdő, nagy figyelemben részesült szabad előadása, a gazdaénekkar énekszáma, végül Nagy Kornél püspöki titkár felolvasása gyönyörködtették az egybegyűlteket.-- Szeretetvendégség. A komáromi ref. ifj.-egylet a nőegylet buzgó hölgytagjai hathatós segítsége mellett nagyon szépei- sikerült szeretetvendégséget rendezett. A estélyt — mint közének — a XXXIII. zsoltár nyitotta meg, melynek elhangzása után főtiszt. Antal Gábor püspök-lelkész úr megragadó s áhítatra gerjesztő imája következett. Majd feliépet az emelvényre Nagy Kornél püspöki titkár, ki a tőle megszokott élvezetes modorban magvas bibliamagyarázatot tartott. Az estély művészeti részében Rácz Dezső pápai főgimn. tanár mesteri hegedüjátéka és özv. Baross JenŐné kellemes zongoraszámai után Antal Ella urleány szavalta el Szíj Ferenc vármegyei aljegyző zongorakisérete mellett „Mi a haza ?“ c. melodrámát. A szavaló hölgy kellemes megjelenése, nyugodt higgadtsága, a szavalásra nehéz költemény előadása, a költeményt átható hazafiasság nyilvánvaló átérzése oly lelkes hangulatba vitték a közönséget, bogy valóságos tapsvihar jutalmazta első paróchiánk szép reményekre jogosult ifjú virágát. Konkoly Th. Béla ifj. egyleti elnök élénk figyelemben és tetszésben részesült zárószavai után közének zárta be az estélyt. Az ilyen szeretetvendégségeket, mint amelyek úgy az egyháztársadalmi élet fellendítésére, valamint a felekezeti korlátok eltüntetésére kiválóan alkalmasak, nem lehet eléggé méltányolni. Amely egyházakban alkalmas segékezőkben nincs hiány, jól teszik a nt. lelkész urak, ha meghonosítják e nemes célú estélyeket. vs. — Az a.-teveli ifjúság március 1-én az ev. ref. orgona- és templom-alap javára Pápán a városi színházban előadta a “Faiurossza“ e. népszínművet. Sokan blamázstól tartottak, azért az eljöveteltől is tártózkodtak, megnyugtatásul a hirlapok kritikáját röviden közlöm: „Előadták a magyar népszinműirodalom gyöngyét, a Falurosszát és pedig olyan sikerültén, hogy a nép egyszerű gyermekeiből alakult műkedvelői gárda valóban büszke lehet reá. A kar kitünően fungált, öröm volt hallgatni Összhangzatos éneküket.“ (Pápai Hírlap.") — „Különben is úgy mindenegyes szereplő, valamint a darab rendezése kifogástalan volt.“ (Pápai Közlöny.) — „A parasztleáuyokból és ifjakból álló műkedvelők derekasan megfeleltek feladatuknak. Csak dicsérő szóval emlékezhetünk meg róluk.“ (Pápai Lapok.) — Anyagi haszon is lett. Felülfizetni szívesek voltak : Jákói Géza, Sült József 10—10 koronát; dr. Lővy László, Legény Ferenc, Kis Tivadar, Gyimóthy Dániel, Kis József esperes, Jákói Gézáné 2 — 2 koronát; Fa Mihály, Hanauer Zoltán, Sipos, Rumpold János, özv. Kégli Józsefné, Kovács Mihály, Puchinger N., Szaniszló Sándor tanító, 1 — 1 koronát; Ney Viktor 80 fillért; Takács Ferenc 40 fillért; N. N. 20 fillért. A felülfizetőknek, valamint a szereplőknek is köszönetét nyilvánítja az egyház nevében : Seregély Béla lelkész.