Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-18 / 7. szám

117

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

118

Ti pedig, ifjú testvéregyletek! itt a példa előttetek, kövessétek ! Habár küzdőtök is, habár sok akadály előtt álltok is, de dobjátok félre a csüggedést : a hű munka elismerést, a becsületes munka fényes eredményt szül s Isten áldása nyugszik meg rajta !

— as —.

Református egyházi lapszemle.

„Debreceni Protestáns Lapa 3 — 4. sz. Mindkét számban „A harmadik rendu cim alatt közöl hosszabb cikket, melyben a névtelen iró azon alkalomból, hogy a zsinat a felekezetűnkhöz tartozó tanároknak és tanítóknak minden fórumon való képviseltetésüket törvénybe iktatta, kifogásolja, hogy ezen képviselőket a presbitériumok és nem a tanári, illetve tanítói testületek választják. Szerintem sokkal inkább kifogásolható az, hogy a zsinat, ha a presbiteri, gyülekezeti elv hangoztatásával a tanári és tanítói képviselők választásánál az „A“-t kimondotta, akkor a konventi tagok és egy*házkerületi képviselők választásánál miért nem mondotta ki a „B.“-t is azzal, hogy ezeknek választását is helyezte volna a presbitérium jogkörébe. Klikk-rendszer jobban útját vágja a valódi érdem elismerésének, mint a presbitériumok által történő választás. A 3-ik sz. közli „A tiszántúli rej. egyházkerületnek Debreezen sz. kir. város törvényhatósági bizottságához intézett kérelmét a debreczeni ref. kollégium főgimnáziuma számára emelendő új épülethez pénzben és építő anyagokban 400,000 koronával való hozzájárulás tárgyában.“

„Protestáns Egyházi és Iskolai Lapu 4—5. sz. Hamar István-. „A külföldön levő magyar ref. gyülekezetek gondozása“ cimmel figyelemre méltó cikket közöl arról, hogy a dunamelléki egyházkerület köszönettel hárította el magáról ama megtisztelő megbízatásnak terhét, hogy az egyetemes konvent az amerikai magyar református egyházmegyét a dunamelléki egyházkerülethez csatolta. Most már a kerület törvényhozás utján kéri a külföldi magyar ref. egyházak gondozásának a konvent hatáskörébe helyezését. Azt mondja cikkében, hogy tehát az amerikai egyházmegye a dunamelléki kerület egyik egyházmegyéje lett. Nem tudunk azonban nemesak arról, hogy ez az egyházmegye képviselve lett volna a kerületi közgyűlésen, de még arról sem, hogy — bár e kerület elnöksége hirdetett az amerikai egyházmegye lelkészi állásaira pályázatot s vállalt garanciát a lelkészi fizetések és a kiutazási költségek, továbbá az épített vagy a régebbi jentartó egyházaktól átváltott templomok, papi lakások stb. költségei tekintetében — az amerikai egyházmegye csak egy esperesi jelentésben is beszámolt volna ügyeiről. A nagy hirtelenséggel első rangú egyházi érdekké felfújt titokzatos ügynek anyagi oldalára vonatkozólag ezt mondja : Az amerikai magyar ref. egyházmegye eddigi anyagi gondozásának az ügyét nem kívánom bolygatni. (Kár!) Megelégszem annak tudásával, hogy az sem a dunamelléki kerületre sem az egyetemes egyházra terhet nem rótt. De azt már joggal kérdezhetem s kérdezheti más is, hogy egyetemes

egyházunk biztosítva van-e a felől, hogy amikor a nemcsak az északamerikai Egyesült-Államokban, hanem általában a külföldön levő magyar reformátusok és egyházak gondját felvenni készül: nem vállal-e ezzel magára olyan anyagi kötelezettséget, amelynek valamikor nem lévén képes megfelelni, kénytelen romba dőlni hagyni mindent, amit épített ? Bizony érdemes ezen gondolkozni !

Szentmártoni: „Egy kis áttekintés a szomszédságba“ cimmel az ausztriai Los von Rom mozgalomról emlékezik meg. Ennek a mozgalomnak a megindulását legelső sorban a politikai torzsalkodások és azok között a pápaság és az osztrák pápás klérus kétes magatartása okozta. Múlt évben négyezerén tértek át az evangélikus egyházba, hat új egyházközséget szervezvén. 1898 óta 37,000 en tértek át, 25 új egyházközséget szervezvén. Folytonosan csak közigazgatási ügyekkel bajlódó egyházhatósági gyűléseinkre dondolva méltán mondhatjuk Szentmártonival: mi magyar protestánsok inkább csak láttatunk élni, nem előre, hanem visszafejlődünk, nem hódítunk, hanem fogyunk s a helyett, hogy alkotnánk, még az ősök alkotásait is sokszor pusztulni hagyjuk.

Vágmellékí.

IxönyYismEijtEtés.

Lehető röviden bár, de teljes méltánylással és jóleső érzéssel emlékezünk meg e helyen, a múlt év folyamán megjelent néhány, az egyházi beszéd irodalmához tartozó műről. Szerzőik mind ismert, jó nevű, sőt egyenesen kedvelt irók, akiknek minden újabb müvét megelégedéssel, örömmel fogadja az ilyenek iránt érdeklődő közönség. Mind a három munkán igen meglátszik Íróik nagy olvasottsága, tanultsága; éles szemszemlélődő erejük; az Isten igéjével, beszédével való elteltségük ; az emberiség üdvéért, testi lelki jólétéért lángoló lelkesedésük; aztán hogy igen jól ismerik a biblia nyelvét, valamint a magyar nép nyelvét s ezért egyszerűen, világosan s kenettel és bájjal fejezik ki gondolataikat. Meglátszik, hogy gyakorlott szónokok, valóságos mesterek, akik biztosan tudják, mit és hogyan kell közölni, hogy érdekesen, tanulságosan és világosan szóljanak. Van biztos, határozott céljuk ; nem beszélnek csak úgy a levegőbe, nagy általánosságban ; tudják, mit akarnak elérni s el is érik. E kiváló jó tulajdonságoknak köszönhetők úgy a jeles munkák, mint azoknak a közönség részéről való meleg fogadtatása. A művek ime ezek :

I. A Hit Temploma. (Új folyam) II. kötet. Egyházi beszédek, részben Spurgeon, Dekoppet és Talmage nyomán irta Könyves Tóth Kálmán Budapest. Kiadja Kókai Lajos. Ára 3 kor. K. Tóth K. e munkájával a „Hit Temploma“ ötödik kötetét adta már ki. Annak, hogy beszédeivel igen megnyerte a lelkésztársak tetszését, legnagyobb bizonysága az, hogy az I. és II. kötet már teljesen elfogyott. Ezekből újabb kiadás csak abban az esetben volna rendezhető, ha kellő számú meg