Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-07 / 1. szám

5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 6 zik leikéhez. Ha ez sikerült a vezetőnek : az eredményt bámulni fogja mindenki. A mi népünk, hál Istennek e jó szokásáért — min­dent papja, tanítója után igyekezik tenni. Ha ezek jó példával járnak elöl, van is ott előhaladás a lelkiekben, anyagiakban ; de ezerszeresen megboszulja magát a bal­lépés, visszaélés akár az erkölcsiekben, akár a hivata­los kötelességek teljesítése terén. A lévai ref. egyháznak több százados múltja van. Mind addig a napig, mig a „Bethlen Katalin keresz­tyén nőegyletet“ meg nem alapítottam, nem volt kebe­lében egy olyan jótékony egyesület, amely kicsinyei-, szegényei-, árváiról csak 10 fillérrel is gondoskodhatott volna. Jótékonyságot, ha még akart volna is, nem tu­dott gyakorolni, mert nem volt erre terrénum. Ma ve­tekedve teszik ezt és örvendezik, a ki teheti. Különö­sen a karácsonyelőtti napokban érzi az ember lelkében kifejlődött ama nemes érzést, hogy szeretne valami jót tenni, emberszeretetét jótékonyságban gyakorolni. Milyen árva volt eddig népünk, nem áldozhatott lelke emez ösztönének, vele született nemes tulajdonságának. Ma ott van már a közös oltár, melyen áldozhatunk, a jó­tékonyság oltára. Gyűl is rajta a szeretet ajándéka bő­ségesen. December 6-án volt két éve, hogy nőegyletünk megalakult, azóta van 1534 koronányi alapítványból bejött tőkéje, tagsági díjakból, kegyadományokból úgy­nevezett forgó tőkéje, 350 korona jelenleg, ami az idei tagsági díjakkal 450 koronára fog emelkedni rövidesen. Az alapítványok kamatait mindig a tökéhez csatoljuk és növeljük mindaddig, mig ennek kamarai­ból egy diakonisszát nem tarthatunk fenn, ki óvónő is lesz egyházunkban. Isten segítségével, hiszem, hogy ez sikerülni fog pár év alatt. Nőegyletünk ez évi bevétele 723 korona 03 fill., kiadása 712 kor. 40 fillér volt. Tartunk egy teljesen árvát; szegény gyermekeink részére vásároltunk 12 pár cipőt,“ 5 pár csizmát, téliruhákat fiuk, leányok részére. Meleg cipőket és ruhát a szegény koldusaink részére. Adtunk 71 korona 10 fillért a helybeli árvaházrészére (katholikus !!) krumplit, zsírt s egyéb ennivalókat. Ezen ajándékozást kisebb-nagyobb mértékben a nőegylet meg­alakulása óta mindig gyakoroltuk, de legtöbbet ez év­ben tettünk. Évi jótékonyságunk koronája volt mindig a dec. hóban tartott szeretet-vendégségünk. Vallásos es­tély keretében, énekléssel, szavallattal, felolvasással egy­bekötve tartottuk ezen vendégségünket. Öröm volt egy ilyen estélyen részt vehetni. Örvendezve hozta ajándé­kát mindenki a szeretet-asztaiára. Gyűlt is oly mérték­ben, hogy csodáltuk a szeretet ilynemű megnyilatkozását; 60—80 szegény (felekezeti különbség nélkül, gyermek és felnőttjrészesült nagy mennyiségű kalács, gyümölcs, zsir, husneinű ajándékban. A karácsonyfa díszeit pedig szerető gyermekeink és iskolásaink közt osztottuk szét. Örvendve teszem e jelentésemet nőegyletünk működé­séről. Mindenki sivárnak mondja korunkat: én meg­újulni látom a napokat körültem. Kihaltnak hirdetik az áldozatkészséget, szeretetet, vallásosságot: én hirdetem, hogy él ez népünk szivében, csak fel kell költeni a szunnyadó erőt, bámulatos eredményt szül az ébredő nemes érzés ! Azt mondtam, hogy kihaltnak, elhagyatottnak lát­szott egyházunk külsőleg, lelkiekben is. Szomorú volt a kép. Templomunk rozoga, berendezése, évtizedek alatt egyjegyűit piszok felhalmozódása rondította belsejét, tette bűzössé levegőjét. Ma Isten dicsőségére ezek is megújultak. Egy rozs­dás pléh tányér, két üveg kancsó, egy pár viseltes ruha­darab volt urasztali készletünk : ma diszes tárgyak he­lyettesítik a régieket. A templomi berendezés, urasztali készletek önkéntes adományokból, mintegy 4000 koro­nából szereztettek be. Lelkészlak átalakításra, renová­lásra 1500 koronával többet költöttünk. Az egyház sző­lőjében (lelkész kezeli) diszes nyári lakást emeltünk, illetve renováltuk ki a régit, mintegy 1200 korona költséggel. Alakítottunk temetkezési egyesületet, mely­nek ma van 1000 koronát érő gyászkocsija és tőkéje mintegy 4000 kor. Ha a belügyminiszter jóváhagyja alapszabályunkat, azonnal megkezdheti az is jóté­kony működését. Ennyi 2 év és 4 hónapi munkánk eredménye. Ez a mi legszebb karácsonyi ajándékunk. Adja Isten, hogy jövőre még több ajándék legyen a szeretet azon fáján, mely köztünk munkásságát meg­kezdette. Birth a József. ev. ref. lelkész. Zsinati tudósítás. (Vége.) A következődben most már csak a lényegbe vágó, nagyobb jelentőségű részletekről számolok be. Ilyen első sorban a tanítók képviseltetése egyházkerületen és zsina­ton. E részben igen szép beszédeket mondtak Barthalos István, dr. Balthazár Dezső, Meczner Béla stb., mind a tanítók óhajtása mellett. A zsinat hangulata különbeu egészben igen kedvező volt ez irányra. Sok beszédre épen nem volt szükség. Alig néhányan voltak csak, akik az ellenkező állásponton voltak. A túlnyomó többség azon a nézeten volt, hogy ha már a tanároknak az előző zsina­tok megadták a külön képviseletet s ezt tőlük elvenni ssnki se akarja: akkor meg kell ugyanezt adni a taní­tóknak is ; mert különben — mint Barthalos mondotta — „a tanítói kar mintegy erkölcsileg degradálva lenne.“ Arra nézve is nagy egyértelműséggel döntött a zsinat, hogy miként választassanak a tanárok és tanítók képviselői. E pontra nézve most már a határozat ez : az egyházke­rületi közgyűlést alkotják ... „a theologiai, bölcsészeti és jogi akadémiák, gimnáziumok, tanító- és tanítónőképző­­intézetek és felsőbb leányiskolák tanárai közül az anya­egyházak presbitériumai által intézetenként 5 évre válasz­tott egy-egy képviselő. A kebelbeli egyházak presbitériu­mai által viszonylagos szavazattöbbséggel öt évre válasz­tott négy tanító képviselő.“ A zsinatnak jövőre nem 116, hanem 121 tagja lesz. Az egyházközségek képviselőinek számaránya a régi ma-1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom