Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
939 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 940 len részecskéjét sem érintettem színből sem, ujjhegygyei sem. De engedjük meg mind e dolgokat s azt is, hogy püspök az, ki kötelességének teljesítésétől mindenben tartózkodik, egyház az, melyben sem az igét nem hirdetik, sem a sákramentumokat nem szolgáltatják ki; de minek állanak harcba velünk, ha minden dolog ellenkezőleg van náluk, mint lennie kellene. Mert több század óta ott székeltek az istentelen babonák, a nyílt bálványimádás, az elkorcsosult tudomány, mig a tudománynak ama kútfejei, melyekben a legnagyobb mértékben foglaltatik a keresztyén vallás, szét voltak dúlva. Mivel a sákramentumokat nyereséghajhászatra s egyéb aljas célokra használták, Krisztus a legnagyobb gúny tárgyául szolgált s mintegy másodszor szenvedett kereszthalált. Hát az minden egyház anyja, mely az igaz egyháznak nem ábrázatát, de egyetlen vonását sem hordja magán s a köteléknek, melynek a szentek között meg kell lennie, minden idegét szétvágja? Most az evangélium újjászülető tudományával a római főpap épen úgy száll szembe, mintha a feje forogna szóban. Ezzel nem azt mutatja-e, hogy az ő széke csak Krisztus uralmának ledöntése után maradhat épségben? Láthatja, Császári Fenséged, hogy a vitának mily széles mezeje nyílik meg előttem e helyen. De hogy e tárgygyal röviden végezzek: nem ismerem el apostolinak azt a széket, ahol borzasztó hiteláruláson kivül más nem történik; nem ismerem el, hogy Krisztus helyettese az, aki az evangélium dühös üldözésével azt bizonyítja, hogy ő az Antikrisztus; nem ismerem el Péter követője gyanánt azt, aki teljes erővel azon van, hogy amit Péter felépített, azt lerombolja. Tagadom, hogy az egyház feje az, ki az egyházat megfosztva Krisztustól, egyetlen fejétől, zsarnoki önkénnyel szakgatja s tépi szét az egyházat. Minderre feleljenek nekem azok, kik a római székkel annyira összecsatolják a hierarchiát, hogy nem kétkednek az evangélium bizonyos és szilárd tanait a pápa tekintélyének alávetni. Nem bánom, ha nem felelnek is, csak ti döntsétek el, győzhetlen Császár s kiváló fejedelmek, hogy kívánságunk jogos-e vagy jogtalan! ? (Folyt, köv.) Református egyházi lapszemle. „Erdélyi Erőt. Lapu 44 — 47. sz. ijj. Bartók György „Pädagogiai kérdések“ c. cikkeiben foglalkozik a figyelem természetével és szerepével az ember szellemi életében. Továbbá a figyelem kifáradásáról Írván, rámutat a csak délelőtt tartott tanórák veszélyességére. — Szakács M. Albert a „Lelkészi társaságok“ alakítását sürgeti, melynek célja lenne a legújabb kor bölcsészeti, társadalom- és természettudományi kutatásainak eredményeit összhangba hozni a vallás tételeivel. Harmóniát teremteni a hit és tudomány, lélek és értelem között. Megismertetni a papságot a haladott tudomány mai álláspontjával. (Harmóniát teremteni a theol. tanár és falusi pap között, hogy ne kicsiuyelné egyik a másiknak tevékenységét, ne uralná a gyüléstermeket és egyházi lapokat évek hosszú során a fizetésrendezés tengeri kígyója, hanem kölcsönösen tennénk bizonyságot, hogy mi hűséges tanítványai akarunk lenni Jézusnak, aki azt is mondotta, hogy „az én országom nem e világból való!“) — Nagy Károly: „Mementó!“ címmel közli és méltányolja báró BánfFy Dezső főgondnoknak az erdélyi ref. egyházkerületi gyűlésen elmondott és országszerte vegyes érzelmeket ébresztett beszédét, melyben Keresztelő Jáuos dörgedelmével ostorozta a tanárok és papoknak jövedelmes mellékfoglalkozásaikkal fő foglalkozásuknak háttérbe szorítását. Részletet közöl a Lap dr. Bartók György püspöknek f. évi jelentéséből, melyben kijelenti, bogy nem helyesli, ha a lelkész elmellőzi híveinek gondozását és a politikai élet hullámai közé veti magát. Két urnák szolgálni nem lehet. Az élet egész embereket kíván mindenütt. Mennyivel inkább istenországa, ahol a ki az örök életet elnyerni akarja, miként a gazdag ifjúnak, mindent fel kell áldoznia. A ki a világi dicsőség után szalad : nem alkalmas istenországa munkálására. (Bizonyára a sajnálatos Irsay-ügynek szomorú tapasztalása adatta az erdélyi ref. püspök ur ajakaira ezen igaz szavakat.) „Prot. Egyházi és Iskolai Lapu 45- 48. sz. H. J. \ „Hierarchia — Küriarchia“ cimü cikkében azon aggodalmának ád k fejezést, hogy a uov. 22-éré összehívott országos reform, papi kongresszuson a lelkészi és világi elemnek egymás közötti viszonya fog kiélesíttetni. Hierarchicus törekvésektől tart a jelenben a világi elemnek kétségtelen felsőbbségével szemben. Érdekesen indokolja, hogy a paritás mérlege miért billent az újabb időben a világi elem javára. Az egyik ok az, hogy a szereplő világiak jó nagy része vagy nincs kvalifikálva vallásosság, egyházias buzgóság és egyházalkotmáuyunk természetének ismerése által arra a vezető szerepre, amely neki adatott s ebből kifolyólag csak hatalmaskodni kíván az egyszerű „tiszteletes urak“ felett, vagy pedig az egyházat csak politikai szemüvegen tekintvén, oly szellemben kívánja azt vezetni, amely talán jó a világi politika, de nem az egyház szempontjából. A másik ok pedig, ami az előbbinél még főbenjáróbb az, hogy lelkészi elemünk erkölcsi súlya megyengült és sem az agitálás, sem az egyházkormányzat terén szükséges praktikus tudás tekintetében nem képes felvenni a versenyt a világi elemmel. (Amit t. kollegánk elfeledett, én teszem meg zárjel között, hogy t. i. tisztelet a kivételeknek, mert talán csak vannak ? !) Azt mondja továbbá, hogy a világiak vipzik a vezető szerepet és az általuk ajánlott módon hozatnak meg, nem mindig előnyére az ügynek és az egyháznak a határozatok. Gyűléseinkről kiszorulnak az egyház belső építésére tartozó kérdések. Papságunk le engedte magát szoríttatni még arról a térről is, amelyen biztosan állhatna és vezető tényező lehetne. Az ellentétek kiegyenlítésére két orvosszert ajánl. Az egyik gondos megválogatása az egyházkormányzat terére beengedett világiaknak, a másik a lelkészi elem erkölcsi súlyának a növelése. (A lelkészek praktikus tudásának hiányain és erkölcsi súlyának emelésén a lelkészképzésnek testet és lelket ölő Studium iratási rendszere beszüntetésével, mélyreható biblikus neveléssel; a gyűléseken láthatatlan vagy hatalmaskodó világi tisztviselők érvényesülésén a központi klikkek baráti ajánlásának papírkosárba dobásával lehetne segíteni !) — Túri Károly : „A felszabaduló pénzösszegek“ című cikkében tiltakozik a lap szerkesztőjének azon eszméje ellen, hogy
