Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-16 / 50. szám
899 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 900 hoz illő megnyilatkozás bizony nem létezik A 43. szám a tiszántúli kerületet közelebbről érdeklő tárgyakon kívül II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társaira vonatkozó történelmi adatokkal foglalkozik. „Prot. Egyházi és Iskolai Lap.u 43—44. szám. Hamar István: „Akadémiánk érdekében“ cimü vezércikkével Sedivy kartársam már foglalkozott lapunkban. Bizony nem csodálkozom az ő elleukező véleményének megjelenése felett. Hiszen Hamar tanár úr a többek között ezeket irta: „A végcél természetesen nem lehet más, mint az állami javadalmazás színvonalának elérése valamennyi akadémiánkon, jogiakon és theologiaiakon, reformátusokon és evangélikusokon. Elérkezettnek tartom az időt arra, hogy akadémiáink tanári testületéi megmozdúljanak !“ Tehát a theologiai tanár urak csak akkor tartanák magukat a lelkészek kollegáinak, mikor egyházi tisztségek és a legjobb papságok betöltéséről van szó, de a fizetés-rendezésnél a középiskolai és jogakadémiai tanárok kartársainak vallatták magukat? Ha elégedetlenek a szegényes prot. theologiai tanári fizetéssel, akkor miért nem maradtak vagy térnek vissza a „kényelmes“ falusi papságra, vagy miért nem lettek állami theologiai tanárok? Én még nem látom elérkezettnek az időt arra, hogy a győri, szegedi, pozsonyi, esztergomi stb. lelkészek mozgalmat indítsanak, hogy ugyanannyi fizetésük legyen, mint a velük egy városban, tehát ugyanazon viszonyok között élő, velük ugyanolyan kvalifieátióju r. kath. c»aládtalan kollegáiknak van. Pedig az egyenlő képzettség és hasonló munkakör Őket is feljogosítaná. A lapnak „Iskola“ rovatában, mint igénytelen napi hír olvasható egy minden egyházmegyét, kerületet, sőt egyetemes egyházunkat közelről érdeklő sérelem ezen cimmel : „A tanítói kongrua törvény hiánya“, mely szerint az utóbbi időben több protestáns felekezeti iskola tanítója veszítette el az állami fizetés kiegészítést, mivel növendékei száma 30-nál alább szállott s ennek következtében az elé a kényszerű helyzet elé állíttattak az iskolát fenntartó gyülekezetek, hogy iskoláikat feladják. Egyházi főhatóságainknak mindent el kell követni, hogy legalább is ott, ahol nincs más iskola, vagy pedig ahol a felekezeti nemzetiségi iskola nyelné el a magyar gyermekeket, ami magyar nyelvű iskoláink állami segítséggel is fentarthatók legyenek. „Sárospataki Re/. Lapoku 42 — 43. szám. —gy. „Nyílt levélre — rövid válasz“ cimü oikk Írója jóleső őszinteséggel mondja, hogy a sok szóbeszédből és irkafirkából, amit eddig elkövettünk, én csak két igazságot tudtam kihámozni. Az egyik : nincs kormány, nincs miniszter, aki az 1848. XX. t.-c. 2. és 3. § ainak végrehajtására vállalkoznék. A másik : nincs felekezet, nincs prot. ember, aki az összes egyházi és iskolai szükségletek fedezését az államtól követelné. Vagyis nincs politikai párt, nincs vallásfelekezet, amely az egyházi javak elvételét s s az egyházi autonómia megsemmisítését kívánja — a szociálistákat kivéve. Mi csak beszélünk róla, de ha úgy előttünk teremne hirtelen, mi is csak úgy tennénk, mint amaz öreg anyóka a mesében, amidőn hívására a halál megjelent: emeld fel — úgymond — ezt a terhet gyenge vállaimra. így tennénk mi is, sőt már is úgy teszünk : emeld fel államsegélyünket és az összes egyházi és iskolai terheinket tovább fogjuk viselni gyenge vállainkon. De azért az 1848 : XX. végrehajtásáról fogunk szónokolni mindhalálig. Valóságos cserekereskedés, amit most csinálunk. Az állam ad ennyit, azután annyit s mi cserébe pár koronáért a papok és tanárok egy részét, majd a tanítók és iskolák egy seregét, majd meg az egész egyházegyetemet a mindenható állam rendelkezése alá bocsátjuk. Ez nem államsegély, hanem vásár. Olcsó pénzen kisajátítják legerősebb várainkat, legdrágább kincseinket. Ma-holnap úgy fogunk beszélni az autonómiáról, mint a bölényről. Hajdanában ez volt erdeiuk legszebb, legnemesebb vadja, de ma már kipusztult. Radácsi György bevégzi a „Régi pataki diákélet“ cimü szerfelett érdekes tanulmányát. Helyi érdekű dolgok és gyűlés tudósításokon kívül a 43. szám. II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társai emlékének van szentelve. Vágmellékí. Vegyes gözleményeb;. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Gyászhirek. Súlyos csapás érte Nagy Kálmán komárom-tarjáni lelkésztársuukat ; elhalt a neje, négy kis árvát hagyva maga után ! Adjon neki az Isten elég erőt, hogy üdvösségesen kiállhassa a nehéz próbát. íme a gyászjelentés: Nagy Kálmán k.-tarjáni ev. ref. lelkész úgy a maga, mint ipa és napa Tóth Miklós és Enessey Zsófia, valamint gyermekei Ilona, Krisztina, Olga és Miklós és az összes rokonság nevében is, fájdalomtól megtört szívvel jelenti angyali jóságu nejének Nagy Kálmánná szül. Tóth Krisztinának folyó hó 3-án, este 9 órakor életének 34-ik és boldog házasságának 14 ik évében hirtelen történt gyászos elhunytát. Áldott emléke örökké élni fog közöttünk. A kedves halottnak drága tetemeit folyó évi december hó 5-én d. u. 2 órakor a k.-tarjáni ev. ref. sirkertben tették le örök nyugalomra. A debreoeni ref. főiskola tanári kara mélyen megilletődve jelenti, hogy Kovács János a főiek, főgimnáziumának ny. tanára a főiskolában töltött 40 évi érdemes tanári szolgálat után, nyugalomba vonulásának Il ik, életének 91 - ik évében, f. évi december hó 7-én Szakoson elhúnyt. Temetése ugyanott f. hó 10 én délelőtt 10 órakor volt. Áldott legyen emlékezete ! — Kitüntetés. Dr. Antal Géza theol. tanárt a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter kinevezte az országos közoktatási tanács tagjává. A szép kitüntetéshez gratulálunk! — Lelkészválasztás. A bakó ny mag yarszentkirályi ev. ref. egyház hívei 70 szavazattal Horváth Lajost választották meg lelkészükül, kit előzőleg már a dudariak is megválasztottak. Gratulálunk !
