Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
Tizenhatodik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1906. december 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János- szerkesztő czimére küldendők.-----.. j, főmunkatárs czimére küldendők. = A jelen Református egyházunk zsinata, mely sokszoros megszakításokkal szokatlanul hosszú ideig tartott, végre befejezéséhez közeledik. Nagy reményekkel s méltó várakozással néztünk eléje, mikor összegyülekezőben volt, mert sok foutos tárgy hosszas előkészület után volt tárgyalás alá kerülendő s mert egyházunknak sokfélekép szorongatott helyzetében méltán várhattuk, hogy legjobbjaink népes gyülekezete s e népes gyülekezet bÖlcsesége megtalálja az orvos-szert legégetőbb bajainkra. S ha most föltennők a kérdést, hogy megtalálta-e ? — azt hiszem •— kevesen lennének, akik föltétlenül igenlő választ adnának. De ezen nem lehet csodálkozni. Mert annyi fontos és igen elütő kérdést, amennyi e zsinat elé került, nem is igen lehet egyszerre a helyes megoldás dűlőjére juttatni. Legfeljebb olyan föllendülésnek indult időben, mikor az embereket különös lelkesedés, szinte ihlet szállja meg. A mi napjaink pedig nem ilyenek. Inkább szürke és komor a lelkek állapota. A lelkesedés nagyon nehezen s aránylag kevesekben szárnyal fel. Általában elmondhatjuk, hogy nem ilyen a nagy alkotások kora. Nem csoda tehát, hogy több nevezetes, különösen egyházunk benső életét érdeklő kérdés részint elhalasztódott, részint olyan megoldás nyert, mely sokakat nem elégit ki. De viszont a legelégedetlenebb se tagadhatja, hogy ne történt volna a zsinaton sok hasznos intézkedés, amelyek bizonyára csakhamar éreztetni is fogják kedvező hatásukat. Ezek között is leghasznosabb az egyházi adózás rendezése, amit ha csakugyan sikerül a zsinat által s a jövő. tervezett módon keresztülvinni, nagy segítségére lesz sokféle tehertől szorongatott népünknek és áldásos hatása sokféle irányban nyilvánul majd. Megnyilatkozik máj nemcsak abban, hogy kevesebb lesz az egyházunkból való áttérés és kilépés, hanem még abban is, hogy sok komor, az anyagi terhektől és gondoktól elfásult lélek megenyhül s fogékonyabbá lesz a vallás igéinek befogadására. S ha az egyház virágzása csak attól függene, hogy anyagilag jó helyzetben legyen s az adminisztráció jól és gyorsan intézze az ügyeket, akkor a most bekövetkező állapotot nagyon kielégítőnek, sőt biztatónak kellene mondanunk. Mérsékelt teher a hivek vállán ; ha nem is fényesen, de a viszonyokhoz képest tűrhetően* díjazott lelkipásztorok; nagyszámú és jól berendezett iskolák: hiszen ez első tekintetre oly megnyugtató állapot, amilyennek egyházunk több százados viharos múltja alatt vajmi kevésszer örvendhetett. Ha csak úgy felszínesen nézzük a jelent, hát egészen megnyugtató. De sajnos, csak látszat szerint. Ha jól a viszonyok mélyére nézünk, magyar református egyházunk jövője vajmi sötét képet mutat. Az úgynevezett nagy Lipót király véres üldözései idejében s Mária Teréziának eszközeiben kevésbbó véres, de még veszedelmesebb uralkodása alatt őseink nagyobb bizodalommal tekinthettek egyházunk jövője elé, mint mi e békés időkben. Nem fenyeget most hitéért senkit a gálya, a börtön, a kinpad s a halál. És mégis nagyobb veszedelemben vagyunk, mint * Nem mondhatnám. Szerk.
