Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
Tizenhatodik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1906. november 25 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények _ ^ Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szemesztőséghez Kis József felelős Mßöjßlßllik Hlílldfifl YSSSTIlSp, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János = szerkesztő czimére küldendők. = főmunkatárs czimére küldendők. ~ Felirat az egyházi adó Főtiszteletii és Nagyméltóságu Konvent! Az új egyházi törvényjavaslat 283. §-a értelmében „a segélyt kérő egyház kérvényéhez csatolja az új adókulcs szerint való egyénenkénti kivetését, az ennek alapján s a dijlcveleken netalán eszközölt változtatások tekintetbe vételével készített költségvetését és az utolsó 5 év jóváhagyott számadásait, s ez adatok alapján fog megállapíttatni s részére kiutaltatni az az összeg, amely az új adókulcs alkalmazása mellett mutatkozó hiány fedezésére elegendő.“ Tekintettel azon körülményre, hogy dunántúli ref. egyházkerületben vannak olyan gyülekezetek, hol a lelkészi és tanítói fizetés a számadó könyvbe beírva nem volt sohasem, mivel díjlap szerint a lelkészt és tanítót családfő és 12 éven felüli lelkek után közvetlenül maguk a hívek fizették, s a lelkész és tanító maga vette fel javadalmazását készpénzben, terményekben, szolgálmányokban a régi időben, s az E. T. 255. §-ának rendelkezése szerint, melynek értelmében „lelkész, tanító és ének-vezér az őt illető fizetést egyháza tagjaitól közvetlenül nem szedheti“, csak azon változás történt, hogy a presbitérium egy kitűzött napon a lelkész padlásán összeszedte a fizetést, a lelkész és tanító jelenlétében, s amint bejött, azon mód át is adta, de a számadó könyvbe be nem vezette: a főtiszteletü dunántúli ref. egyházkerület azon határozatot hozta, hogy a múlt 5 évi számadások mellé pőtszámadás készíttessék minden évről, különkülön, melybe felvétessenek a lelkész, tanító s más hivatalnokok minden fizetései terményekben, szolgálmányokban s ezek értéke készpénzben is kifejeztessék. Ezzel tehát az ügynek ezen oldala rendben volna, de csak a nem kongruás egyházakra nézve. Kimondatott határozatban az is, hogy a nem kongruás egyházaknál a számadások mellett, mintegy ellenőrzésül, az 1894-ben készített úgynevezett jelentő ivek is alapul vétessenek a felszámításnál. Ez az első nagy akadály, melybe beleütközünk. Igazságosan és méltányossági szempontból is ezen egyöntetű kivetéséről. jelentő ivek figyelembe nem vehetők, nem csak azért, mert ezek érvényessége 1904-ben lejárt, tehát hatályukat, jogérvényességüket elveszítették, mivel határozottan ki volt mondva, hogy csak 10 évig lesznek érvényesek: s ekkor új számítás eszközöltetik, hanem főként azért, mert az elmúlt 12 év óta lényeges és igen fontos változások történtek némely termények és szolgálmányok értékében. Csak egypár példát említek. Legtöbb helyen — mondhatom — talán minden gyülekezetben — a városiakat kivéve — munkálták a hivek és ma is munkálják sok helyen a lelkésznek és tanítónak földjeit. Ezelőtt 12 évvel a szekeres napszám T50—2 forint volt, a gyalog napszám 40—50 krajcár, s ezen érték lett felszámítva a jelentő ívben, hol munkáltak; a hol pedig megváltották ezen munkát, de mindig csak 10 évről 10 évre, ott is ezen összeg volt, mint munkaváltság, felvéve. Most pedig egy szekeres napszám 5—6 kor., gyalogos napszám L60—2 koronáig. S ha a lelkész a jelentő ivek alapján kapja meg a munkaváltságot, annak legalább egyharmadát elveszíti, mert földjeit a nyert összeggel nem lesz képes műveltetni. Másik példa a fa. 1894-ben egy öl fa ára volt 5—6 forint. Az akkori olcsó fuvarral, udvarra szállítva volt 8—9 forint. így lett a jelentő ívbe pénzértékben felvéve; bár a legtöbb helyen — tévedésből — a fa befuvarozását sem vették fel, csak pusztán a fának árát, az erdőn. Most egy öl fa ára az erdőn 10—12 forint, haza szállítva a drágább fuvarral 14—15 forint, — illetve 28—30 korona. Ha a lelkésznek vagy tanítónak volt a fafizetése 12 öl, s ennek árát a jelentő iv szerint számítjuk fel, azaz mondjuk 8 forintjával 96 forintot, akkor ezen az összegen csak 14 forintjával is nem vehet többet 7 öl fánál, ami pedig nagy fizetéscsonkítás. Tehát a jelentő iveket — módosítás, illetve változtatás nélkül — a felszámításnál alapul nem vehetjük. Bármi módon gondoskodni kell arról, hogy ezen akadály elháríttassék. S ha ezt sikerül eltávolítani, s ezt a kérdést igazságosan és méltányosan megoldani, úgy a nem
