Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-18 / 46. szám
801 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 802 Mást választott püspökének Az egyházkerületed !“ „„A kerület bármit kreál, Körmendy félre még se áll Szól és koccint nyugodtan. Es betoppan a káplánja.- Tiszta igaz az ürügy — „Küldi püspök ur száz számra Annyi az egyházi ügy !“ „„Restancia? nem tűrhetem! Egyházamé az életem !““ Fut, fárad s nincs nyugalma. Matolcsy József. Emlékezés Körmendy Sándorra. — 1906 október 31. — Irta' és elmondta : dr. Vida Károly igazgató. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség ! Kedves Tanuló Ifjak ! A reformáció a hitélet, az eszme megújulását jelenti egyházi és bölcsészeti értelemben ; de szélesebb értelemben jelenti a társadalomnak, az államnak vagy valamely intézménynek megújulását is s miként voltak s lesznek egyházi, bölcsészeti értelemben lánglelkü apostolok és reformátorok, úgy voltak és lesznek törhetetlen reformátorai a társadalomnak, az államnak és minden más intézménynek. Áhítattal emlékezünk vissza a hitélet, az eszme nagy apostolaira és reformátoraira — kegyelettel újítjuk fel emlékeiket mindazon nagy alakjainknak, kik akár a társadalom, akár az állam, avagy bármely intézmény életében új és jobb eszmék hirdetői voltak 1 A csurgói evangéliom szerint reformált főgimnázium immár elmúlt százados intézmény, igazán mustármagból izmosodott terebélyes fájává a közművelődésnek és az alapvető tudományoknak. Ennek az intézetnek valóban tanulságos és szép múltja mindig élő tanúbizonyság leend arra nézve, hogy a körűi a piciny mustármag körűi hány gondos ápolónak, hány reformátornak kellett fáradhatatlan buzgósággal, jótékony lélekkel és odaadással sürgölődnie, hogy életben maradjon, és hánynak, hogy növekedjék, megújuljon és virúljon ? ! Gyermeki szeretetből folyó kötelességünk parancsolja, hogy hálával gondolva a múltra ezen intézet ápoló jó tevőinek, reformátorainak emlékét időnként felújítsuk fénylő és vezércsillagokúl a jelen és jövő nemzedék számára. A mai nagy ünnep, a reformáció eszméi diadalrajutásának országról-világra szóló emlékünnepe, a legalkalmasabbnak mutatkozik nekünk arra, hogy annak a dicső férfiúnak, ki ezen intézet legkimagaslóbb alakja és valóságos reformátora volt, Körmendy Sándornak emlékezetét felújítsuk, kinek ezen olajfestésü képét* hálája és kegyelete * Festette intézetünk volt növendéke: Losonczi Jenő pápai rajztanár úr. jeléül készíttette fentartótestületünk, a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye. Bár az ő nemes alakja, az ő kiváló tettei örökre szivünkbe vannak zárva, mégis e kép bemutatása s leleplezése alkalmából újítsuk fel az ő szellemi képét, életének ama java és sikeres részét, melyet ezen intézet fejlesztésére és megújítására fordított. Olyan óriási alakja Ő iskolai és egyházi életünknek akár a belső-somogyi ev. ref. egyházmegyei, akár a dunántúli ev. ref. egyházkerületi, pápai főiskolai, leánynevelőintézeti, akár az egyetemes ev. ref. egyházi, avagy a társadalmi, megyei és az állami élet körébe tartozó rendkívüli munkásságát tekintem, hogy azt ily rövid visszaemlékezés keretében kellően méltányolni a legjobb akarattal sem lehet; azért én, t. ünneplő közönség, kedves tanuló ifjak ! tisztán csak a csurgói főgimnázium Körmendy Sándoráról fogok beszélni. Ünnepeltünk született 1829 julius 7-én megyénk Nagykorpád nevű községében, hol édes atyja, Körmendy Sámuel, lelkész volt. Sajnos, ebben az intézetben, melynek újraalkotója lett, nem tanult, hanem Gyönkön, hol az 1837 — 8. isk. évben iratkozott be; 1844-ben végezte itt a második évi szónok-költészeti osztályt, mindig kitűnő eredménnyel; azután folytatta tanulmányait Pápán, hol 19 éves korában beállott honvédnek, végigküzdötte a szabadságharcot, 18 csatában vevén részt, s 1849 őszén, mint főhadnagy került vissza Pápára s elvégezte a theologiát. A jó képzettségű ifjút az iskolai elöljáróság az 1850 —1-ik évben a negyedik és ötödik osztályban az irály- és szónoklattan tanításával bízta meg. Majd segédlelkész lett édesapja és Széki Béla esperes mellett. Ez időben többször fölrándúlt Budapestre, hol egyetemi előadásokat hallgatott és nyelveket tanúit; majd utazásokat tett Bécsbe, Velencébe s felső Olaszországban. Lelkészi pályáját a somogymegyei kicsiny Kisaszondou kezdte meg, innen 3 év múlva Kálmáncsára vitték, hol nőül vette Madarász Erzsébetet, Madarász Lajos jákói közbirtokos leányát. Innen 1867-ben Hedrahelyre ment lelkésznek, hol meg is maradt élete végéig.* A csurgói gimnázium iránti nagyobb érdeklődése akkor kezdődik, mikor a belső somogyi ev. ref. egyházmegye esperesévé választja. Hivatali esküjét 1878 aug. 14—15-én Nagykorpádon tartott egyházmegyei közgyűlésen tette el és ezen gyűlés jegyzőkönyvének 228. pontja szerint nagyfontosságú székfoglaló beszédét is megtartotta. Ebben már az eszméknek egész sorozatát találjuk, melyek mutatják, hogy Körmendy Sándor valósággal vezérségre, kormányzásra termett férfi volt, Mindenekfelett kidomborodik e beszédében az oktatásügy iránti finom érzéke s a csurgói gimnázium szeretete, mert mindjárt első helyen mondja : „Csurgói középtanodánknak lehető színvonalra emelését — tehát tanodái épületének, az állami tanítóképezde számára ideiglen engedélyezett szolgalom alóli ma már szükségessé vált felmentését s ez utón a szükséges tantermek, természetrajzi gyűjtemények, természettani szerek, stb. számára * Dunántúli Protestáns Lap. 1903. január 18., 3. szám. „Körmendy Sándor 1829—1903." Irta Thury Etele.
