Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-04 / 44. szám

Tizenhatodik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1906. november 4. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — szerkesztő czimére küldendők. ------ = főmunkatárs czimére küldendők. = A fizetés-javítás örök zenéje. (Megjegyzés a Prot. Egyh. és Isk. Lap október 21-iki vezércikkére.) Nem nagy kedvvel fogok tollat, de az igaz­ság felette sarkal, hogy Hamar István theol. tanár úrnak egy kis alkalomszerű exegézissel álljak elő Máté evangéliuma VI: 25. v. felett, midőn lapjának közelebb múlt számában akadé­miáink tanárainak kedvezőtlen anyagi helyzete, illetve dotációjáról vezércikkez, fizetés-javítást, az államiakkal egy színvonalra emelést sürget s meg is jelöli a forrást, mely hivatva volna ki­izzadni az e célra kívánt szükségleteket. Különös egy korszak ez ! A társadalom minden rétegét hihetetlen módon elfogta, izgatja és tettre sarkallja a helyzet-javítási vágy! Igaz, hogy a világ fenállása óta sohasem volt töké­letes egyenlőség vagy arányosság, megelégedés az emberek között s nem csoda, ha elégedetlen­ség, panasz, zúgolódás s az elégtételszerzés leg­különbözőbb nyilvánulásaival találkozunk a múlt­ban, de odáig nem fajult soha az ilyen törek­vés, aminőt a jelen tár elénk. Ma az egyes emberek, érdekcsoportok se jobbra, se balra nem tekintenek, hogy az összehasonlításból egy kis türelmet vagy mérsékletet tanulnának, még ke­­vésbbé, hogy oda sietnének, ahol a szükség leg­nagyobb, hanem legtöbbször a mások rovására a saját érvényesülésük és emelkedésükért küz­denek. Sajnos, hogy e küzdelemben rendszerint nem az igazság, hanem az erő és tekintély jut győzelemhez; míg a szemérmetes koldusnak üre­sen marad a tarisznyája. Ma a tőkepénzes és a többszörös házi ur kevesli, ha gyümölcsöző vagy befektetett tőkéje 4—5°/0-ot hoz neki, de azzal nem törődik, hogy a nyomorral küzdő bérlő, vagy hitelre szoruló hogyan él meg ? A nélkü­lözhetetlenségét túlbecsülő kézimunkásban is megvan a hajlandóság, sőt — mint a napiren­den lévő sztrájkok mutatják — az elszántság és erőszak is, hogy sok esetben jogosulatlan igényeit elismertesse s mások rovására érvénye­sítse. Csoda-e ily tünetek között, ha az iparos, kereskedő és gyáros felemelt árakkal kedves­kedik, a leginkább reájuk utalt beamter világ pedig fizetés-javítást követel újból és újból?! Igazán megdöbbentő ez a kenyérharc igen sok pontján a teljes jogosulatlansággal és időszerűt­lenséggel ; mennyire feledésbe megy az evangé­­liom intelme: »Egymásnak terhét hor­doz zátok« még azok között is, kik első sor­ban respektálni tartoznának ! Ezen általános megjegyzéseim után rátérve kritikám tulajdonképeni tárgyára, úgy hiszem mindenki — aki csak látja egyházunk sok vérző sebét — igazat ad nekem, ha szót emelek nem annyira méltányossága, mint inkább időszerűsége ellen azon kívánalomnak, melynek a Prot. Egyh. és Isk. Lap szerkesztője, a pesti theol. akadé­mia egyik tanára, a saját és érdektársai szem­pontjából kifejezést adott. Az impulzust — úgy látszik — onnan nyerte, hogy mostanában a vall. és közokt. minisztérium rendeletileg sza­bályozta, illetve javította egyes tanügyi szak­csoportok személyzeteinek fizetését, mely intéz­kedés bizonyos mértékben a mi felekezeti isko­láinkra is kiterjed, de már az akadémiákig nem hat el, ahol pedig a versenyképesség, a tudományos színvonal fokozása szempontjából szintén óhajtandó volna, hogy megszűnnék az az állítólagos visszásság, hogy az akadémiák tanárai tudományos munkálkodásuk rovására bizonyos mellékfoglalkozásokra legyenek utalva csekély fizetésük miatt. Mivel pedig az állam érdekszférája az aka­démiák, különösen pedig a theol. akadémiák határvonalán megszűnik, sőt azonbelül be sem bocsátható s így segélyére sem támasztható igény : tehát jöjjön az egyház ! Elvezett eddig bizonyos segélyösszegeket az államtól, a jövőben pedig még azon felül törvénybozásilag lesz biz­tosítva számára 3 millió ! sőt megkapja hiány­­nélkül eddigi dotációját is. Igaz, hogy tapintatos

Next

/
Oldalképek
Tartalom