Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-28 / 43. szám
741 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 742 szerű kegyeletben! Bár ne lenne senki, aki csak azért ünnepel, hogy ott is arathasson, ahol nem vetett és nincs is szándéka vetni! Mert mit jelentene ez ? Semmi kevesebbet, mint azt, hogy azok az elvek, amikért II. Rákóczi Ferenc és társai kardot rántottak, átmentek immár a köztudatba; vérévé váltak a nemzetnek. Azt jelentené, hogy se a hazaszeretetnek, se az Isten iránt való szeretetnek nincsenek ma már hamis apostolai, álnok munkásai; hogy nincsenek ma már olyan farizeusok, kik a Krisztus apostolivá változtatják magukat, miként a Sátán is elváltoztatja magát világosság angyalává. Azt jelentené, hogy kiveszett a magvuk azoknak a szívtelen, kegyetlen, álnok és istentelen embereknek, akik, bár a sátán szolgái voltak, az igazság szolgáivá változtatták magukat, vagy jobban mondva, ilyenekül mutatták, ilyenekül adták ki magukat. Azt tenné, hogy kiveszett magvak a Kollonicsoknak, a jezsuitáknak ! Annak a kornak ugyanis, amelynek hőseit oly elragadtatással ünnepli most nemzetünk ; a II. Rákóczi Ferenc korának : ezek voltak azok a hamis apostolai, álnok munkásai, akikkel ünnepelt hőseinknek oly ádáz tusákat kellett vivniok, mint Pál apostolnak az ő ellene fondorkodó, őt rágalmazó hamis apostolokkal. Mivel a mához egy hétre tartandó ünnepélyes alkalmi istenitiszteletünkbe nem szeretnék oly elemet vegyíteni, ami ronthatná az ünnepi hangulatot; nem szeretném, hogy hála és örömünnepünket ürömcseppek keserítsék : jónak vélem ma, mintegy előkészületül, bevezetésül megemlékezni ama fájdalmas nagy okokról, amelyek ll. Rákóczi Ferencet a nemzeti felkelésre valósággal rákényszerítették. Azért vessünk egy futó pillantást a nagy küzdelemre és nézzük, hogyan változtatták át magukat Krisztus apostolaivá a hamis apostolok, az álnok munkások; hogyan tüntették föl magukat Isten és az igazság szolgáiul a sátán szolgái és milyen végük lett cselekedeteik szerint. A történet hadd tanítson bennünket hinni az igazság diadalában és a gonoszságnak, a bűnnek, az ármánynak kérlelhetetlen elbukásában. Nézzük, mit akart és miért küzdött Magyarország ama nagy és igaz apostola : II. Rákóczi Ferenc? Miért tették kockára javaikat és életüket vele együtt az ő vitéz társai ? Hogy mit akartak és mit míveltek Kollonicsék ... azt a 200 éves történelem már alaposan kiderítette, teljesen megvilágította. Nem lehet itt már se leplezni, se tagadni, de még csak mentegetni se semmit. Nem akartak ők .mást, mint hogy Magyarországot rabbá, koldussá s aztán — boldog Isten ! — pápistává tegyék! Nem valami nemes célok ugy-e? Még kevésbbé istenesek! És ők mégis az igazság, a haza jóléte apostolainak, az igazság szolgáinak kürtölték magukat. És hogy zavartalanúl boldoaíthassák az országot absolut hatalommal, önkényesen, a törvények félretételével kormányoztak. Céljuk elérésére olyan újításokat terveztek, amelyek igen alkalmasak lettek volna az alkotmányukért élni, halni kész magyarok megtörérésére ; fölemelték az adót, hogy ezúton kiszívják a vérüket; a magyar vallás híveit, a szinmagyarokat üldözik, megfosztják vagyonuktól, mint eretnekeket. Az elnéptelenedet országba betelepítik a pápista németeket, a görög keleti szerbeket, mintegy 30—-40 ezer családot a Bácskába és adnak nekik ingyen telket és öt évi adómentességet! Ami közelebbről minket, e vidéken élt magyar református őseinket illeti, 1701-ben olyan királyi rendeletet adtak ki, amely szerint a töröktől visszafoglalt részeken CBak a római katholikus vallást szabad gyakorolni. Minthogy az ágostai és helvét hitvallás gyakorlata több helyen csak azért engedtetett meg, mert véghelyek voltak: világos, hogy azon helyeken, amelyek megszűntek végvárak lenni, nem kell megtűrni a protestáns vallások gyakorlását. A római hitüeknek protestáns vallásra térítése nem engedtetik meg. Azok ellen pedig, akik valamelyik protestáns vallásról előbb római hitre tértek, később pedig erről visszatérnek régi hitükre, mint hitszegők ellen a törvény szigorával kell eljárni. A szegény protestánsokat tehát nem kímélhették meg újabb és újabb sérelmektől, szenvedésektől se az ötször, hatszor is kötött békekötések, se az azok megtartására ünnepélyesen tett királyi eskük. így történt, hogy a veszprémi alispánnak meghagyatott, hogy Széchenyi Pál kalocsai érsekkel, mint egyszersmind veszprémi püspökkel egyetértőig, tiltsa ki a kálvinista lelkészeket Pápából. A pécsi püspök ráirt a simontornyai pápista papokra, hogy ne tűrjék, hogy a helybeli kálvinista lelkész ezentúl is merje eretnek hallgatóit összeadni, keresztelni, eltemetni s hamis tanai által örök kárhozatra juttatni; ha nem akar megtérni, menjen el, ahova neki tetszik s ha nem akar elmenni, verettessék békóba. így történt, hogy a kalocsai érsek elfogatta Hodosi Mihály veszprémi szuperiníendest, egy évig fogságban tartotta Fejérváron és Esztergomban ; Kollonics már gályarabsággal fenyegette, de végre is a külföldi protestáns hatalmak közbenjárására szabadon bocsáttatott. Ezek csak egyes esetek, amik bennünket közelebbről érintenek; de így ment ez szerte a hazában. És kik mívelték ezt ? Kollonicsék és a jezsuiták. Ki volt az a Kolonics ? Ki volt, ami
