Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-21 / 42. szám
729 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 730 vényes pótlékot megadni. Vagyis az államellenes magatartást tanúsító, az egységes magyar állameszmével nem rokonszenvező, a magyarellenes gyűlölködés szellemét szító, a magyarfaló és magyar hazánknak ellenségeket felnevelt iskolákat az állam abba a helyzetbe hozza, hogy soha többé ne legyenek kénytelenek az állami szubvenciót igénybe venni és ezzel elzárja az útját egyszersmindenkorra annak, hogy üzelmeikbe beavatkozhassál!. Mert amit a 16—19. §. a súlyos erkölcsi vétség vagy államellenes magatartásról, az azt követő fegyelmi vizsgálatról és a személyes pótlék esetleges megvonásáról mond, az inkább csak jámbor kívánság, de a gyakorlatban keresztülvihetetlen. A minisztérium nem indíthat fegyelmi vizsgálatot egy rendelkezése alá nem tartozó iskola tanára ellen és így, ha az iskolai főhatóság a minisztérium kívánságára meg is indítja a fegyelmi vizsgálatot, de az illetőnek fegyelmi kihágását enyhébben birálja el, vagy éppen el akarja tussolni: a minisztérium nem jut abba a helyzetbe, hogy a hozzá érkezett feljelentés alapos volta felől meggyőződést szerezzen. És így a 16 —19. §. csak egyre alkalmas, ami protestáns iskoláknál eddig teljesen ismeretlen volt: alapja lehet a titkos rosszakaratú feljelentéseknek ellenségek vagy más politikai nézeten levők részéről és ezzel a tanárokat fegyelmi zaklatásoknak teheti ki. Alapja lehet a titkos minősítésnek a minisztériumban és így az önkényes mellőzéseknek előléptetések alkalmával. A célt tehát ezek a paragrafusok nem szolgálják, de annál sérelmesebbek a prot. autonómia szempontjából. Mert felülbiráják egyházi főhatóságainknak eddig végérvényes Ítéletét, kétséget támaszthatnak főhatóságaink jóhiszeműsége, fegyelmi ügyekben való eljárásuk becsületessége iránt, sőt el is vethetik főhatóságaink ítéletét. Mindezek miatt igen is szükséges, sőt kötelessége a minisztériumnak, hogy mindazoknál a középiskoláknál, amelyekkel eddig szerződéses viszonyban nincs, biztosítsa magának azt a befolyást, amelyre a tanítás hazafias szellemének megóvása szempontjából szüksége van. Kötelességévé teszi azt a protestáns középiskolák iránti tekintetet is. Szükségtelen bővebben fejtegetni, milyen missiót teljesítettek a protestáns tanintéztek a múltban az alkotmány megszilárdítása, a szabadság kivívása, a függetlenség megóvása körül; milyen szerepet játszanak most a nemzetiségi vidékeken. És azokat az iskolákat, amelyek hazafias szelleméhez a kétségnek leghalványabb árnya sem fért; amelyek az egységes magyar állameszme kiépítésének a leghathatósabb eszközei múltban és jelenben egyaránt; amelyek izzó hazaszeretete évszázadokon keresztül a legkiválóbb hazafiakat nevelte : azokat az iskolákat az állam arra kényszerítette, hogy autonómiájuk feladásával vegyék igénybe az állam pénzbeli támogatását! És amikor úgyszólván nincs többé protestáns iskola, amely az állam beavatkozását nem érezné, akkor az állam kiterjeszti segítségét minden ellenérték nélkül minden iskolára és közöttük olyanokra, amelyek az állam segítő kezét a múltban mereven visszautasították, nehogy az fellebbentse titkos üzelmeikről a fátyolt. Kötelességünknek tartottuk ezeknek az aggodalmaknak, amelyek a szabályzat olvasása közben lelkűnkben támadtak, Méltóságod előtt is kifejezést adni és kérjük Méltóságodat, ne értse félre protestáns egyházunk iránti forró szeretetünkből fakadó felszólalásunkat.“ A legnagyobb elismeréssel adózunk érte a rimaszombatiaknak ! A németországi protestánsok és a tőlük nyerhető tanulság. Állami egyetemi theologia. (Folytatás.) Az egyháztól független „egyetemi“ lelkészképzés, mely így nem az egyház közvetlen szerve, következésképpen nem nyújthat garanciát ellenó'rzés nélkül a hithű előkészítésre nézve. Ha e feltevést nem tennénk, a pápistaság tévedésébe esnénk. Ugyanis ott csalhatatlanúl ítél egy személy az egyház feletti pápa, nálunk pedig csalatkozhatatlanúl mindig oly személyek tanítanának az egyházi szervezet és felügyeleten kívül, kik antikrisztusi tudományt plántálnak. Egyik olyan tévedés, mint a másik s ha egymást cáfolják : „vak veti világtalannak.“ Kálvinista elveink szerint nem az egyénekben, hanem az egyház egyetememében, annak episkopáló, felügyelő jogában van a garancia az igaz kálvinista keresztyén hit irányára nézve. E tekintetben a „szigoruknak nevezett kálvini egyházunk sokkal jobb helyzetben lehetne a lutherinél (fájdalom ma mindinkább csak a papíron). Pedig ugyancsak hangzik az apostol intése : „meglássátok, hogy valaki bennetek zsákmányt vessen az emberi bölcsességnek és a csalárdságra rendeltetett hiába való tudománynak általa, mely e világnak betűi szerint és nem a Krisztus szerint vagyon.“1 Nem a tisztes világi tudomány, hanem a világias és csalárd hittudomány értendő itt. Ezt jobban megvilágítják a többi mondások: vannak és lesznek, kiknek „a mi evaugéliomunk . . . homályos“, mert „elméjeket megvakitotta a világnak istene“2, kikről sírva mondja sz. Pál, hogy a „Krisztus keresztének ellenségei“3. Bizony „lészen oly idő, melyben az igaz tudományt el nem szenvedik“.4 Ennek előjele már az is, hogy mig a pozitív irányt erősíteni célzó kultusz alakzatot (Novák stb.) a konzervativizmusra való hivatkozásokkal elvetjük, addig éppen nem vagyunk konzervatívok, sutba dobjuk azt, ha „szabad tudományos“ forma alatt a Krisztust az égből letagadva látjuk, még akkor is, ha nem szakizü theologiai értekezés az, hanem éppen a gyülekezeteket tanító prédikáció kötet (Jancsó et comp. nyíltan és az ismeretlenség homályában különösen a pataki főiskola kerületében közmondásszerüleg ismerten az előbbi korból).5 Ha valaha, épen most hangzik az apostol intése : „Hamar 1 II. Kol. 8. — 3 II. Kor. 3 :3—4. — 3 I. Filipp. 3:18, — * II. Tim. 4:3.—