Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-07 / 40. szám

691 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 692 Hogyan jutottak a győrszabadhegyi ref. atyafiak ingyen haranghoz ? Cifra históriája van annak. Elmondom, hogyan tör­tént. Talán mások is hasznát vehetik. A szabadhegyi r. katholikusok, a város, mint pátró­­nus segítségével új templomot építettek; új — a régieknél nagyobb — harangokat öntettek. Egy régi harangjuk fölöslegessé lévén, az ottani ref. atyafiak gondoltak nagyot és merészet, hogy azt a harangot jó lenne maguknak megszerezni. Gyenge Imre tanító a gondnokokkal elmegy a plébánoshoz ; előadja a szándékukat, melyszerint illő áron megvennék azt a használaton kívül helyezett haran­got. A plébános — viszonozui akarván némileg a ref. atyafiaknak a templomépítésnél ingyen fuvarozással kimu­tatott keresztyéni részvétüket — egész készséggel, sőt örömmel ajánlja fel a harangot; „csak szedjék össze ma­guk között a harangöntő által beígért vételárt“. A kívánt összeg hamarosan egybegyült. A tanító és gondnokok mennek pénzzel és kocsival a plébánoshoz a harangért. Nagy csalódás várt reájok. Nem kapták meg a harangot. A plébános úr megrágta a szíjjat. „Sajnálom, nem adha­tom — úgymond — mert a harang szentelmény, más vallásfelekezet céljára nem szabad használni.“ Persze a plébános úr gazda nélkül számított, mikor az Ígéretet tette. A lehangolódott atyafiaknak ekkor azt tanácsoltam, hogy kérjék a harangot Győr sz. kir. várostól, mint pát­­ronustól, tehát a harang tulajdonosától ingyen. Sokáig pihent a kérvény a városi tanács fiókjában. Kényes volt az ügy, legcélszerűbb lett volna a feledékenység álmába elszentesíteni. Ugyde a sürgető levelek egyre alkalmatlan­kodtak. Közgyűlés elé vitte tehát a tanács a kérvényt azzal a javaslattal, hogy véleményezés végett adassák át, illetve terjesztessék föl a győri püspök úr Öméltóságához. Épületes kis vita fejlődött ki e javaslat okán. Egy cím­zetes püspök városi képviselő nem akarja a püspök sze­mélyét belevonni ez ügybe; céltalan is lenne; mert az sem mondhatna mást, mint arait ő mond, hogy ugyanis annak a harangnak szentelményi jellegét meg kellene semmisíteni akként, hogy összetörjék s úgy adják át más vallás céljaira. Utána a református lelkész emelkedett szólásra, ő szerinte sem kell az ügyet a győri püspökhöz fölterjesz­teni ; nem pedig azon okon, mert ahhoz a haranghoz, mint városi tulajdonhoz semmi köze. Csodálkozását fejezi ki a tanácsi javaslat felett, amelyből mintha a középkor dohos levegője csapott volna az arcába. Kérdi, vájjon Istennek és embernek tetsző cselekedet lenne-e, ha összetört álla­potban adnák ki kezeik közül azt a harangot, mely a ref. atyafiak birtokában is annak az Istennek dicsőségét volna hirdetendő, akiét hirdette a rómaiak birtokában. Egy képviselő a gazdag és Lázár példázatával hoza­kodott elő. Melyszerint egy dús gazdag irigyli és sajnálja az asztaláról lehulló ezen morzsácskát a szegény Lázár református atyafiaktól. Villamosságtól feszült a közgyűlés levegője ! Ekkor feláll egy lutheránus vallásu, tekintélyes, szóvivő képviselő s indítványozza, hogy a város öntessen a szpbadhegyi reformátusoknak olyan súlyú harangot, mint a kérdéses harang. A keblek láthatólag megkönnyebbül­tek. Kolumbus tojása megtaláltatott. Az indítványt zúgó tapssal, egyhangú lelkesedéssel elfogadta a közgyűlés. így jóllakot a kecske, a káposzta is megmaradt. Hiába ! Csak a lutheránusoknál van az ész ! Dicséretére legyen mondva a közgyűlésnek, ez indít­vány nélkül is nagy szótöbbséggel megszavazta volna a harangot, amit előre lehetett látni a lelkész beszéde köz­ben sűrűn felhangzott helyeslésekből és „igaza van“ közbeszólásokból. így jutottak szabadhegyi atyánkfiái in­gyen szép új haranghoz. A harangot Seltenhofer soproni cég öntötte. Tiszta súlya : 152 kgr. Csinos, toronyalaku állványt csináltattak hozzá közadakozás utján a hívek. Áldozócsütörtök délután­ján avattuk fel a városrész (Szabadhegy Győrvárosuak 4-ik kerülete) más vallásu lakóinak is jelenlétében. Az óraszámra húzott harang tisztán csengő, kedves hangja megindította a szemekben a harmat hullását. .. nem volt még ilyen saját külön örömnapja a szabadhegyi atyafiak­nak ! Boldogok, hogy most már — ami eddig sohasem történt harangszóval kisérhetik kedveseiket a temetőbe. Dicsőség érette Istennek ! Köszönet és hála Győr város közgyűlése szabadgondolkodásu, fölemelkedett lelkületű tagjainak ! Szabó Zsigmond lelkész. Vegyes |özleményE§. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Gyászhír. Egyházi életünk egyik jelesének, a legszélesebb körben is jól ismert lantosnak: Kálmán Farkasnak elhunytáról a következő gyászjelentést vettük és részvéttel közöljük : A gyomai ev. ref. egyháztanács mély fájdalommal jelenti nagyt. Kálmán Farkas urnák, a gyomai ev. ref. egyház egyik lelkipásztora s az Orsz. Ev. Ref. Énekügyi Bizottság fáradhatatlan munkás tag­jának, f. évi október hó 2-án, életének 68., lelkipásztor­kodásának 38., illetve Gyomán 20-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megbol­dogultnak hűlt tetemei f. hó 4-én délután 3 órakor, a lelkészlakon, a templomban és az ó-temetőben tartandó gyászszertartás után fognak nyugalomra tétetni. Áldás és béke porai felett! Gyoma, 1906. október hó 2-án. A gyomai evang. reform, egyház nevében : az egyház­tanács. — Lelkészválasztások. Az ekecsi ev. ref. egyház hivei múlt hó 26-án Beke Kálmán búcsi segédlelkészt választották meg lelkészökűl. — Az inkei (Somogy m.) ref. gyülekezet Bolla Pál h. lelkészt hívta meg lelkészül. Gratulálunk ! — A csurgói főgimnázium f. hó 31-én „Körme ndy Sándor emlékünnepélyt“ tart az elhúnyt ünnepelt férfi arcképének leleplezésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom