Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 38. szám
659 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 660 csak elgondolni is, hogy a mi magyar véreink mint lesznek ott mielőbb kozmopolitákká. Egy emberöltő se kell ahhoz, mire a kinvándoroltak leszármazottjai még az édes anyai nyelvet is el fogják felejteni. Hasztalanul kidobott pénz lesz az az utolsó fillérig mind, amit az egyetemes ref. egyház ott, magasabb magyar érdekek szempontjából kiad. Sokkal hasznosabb lenne azokat az ezereket itthon egyes züllésnek indúlt egyházaink és szegénységgel küzdő belhivatalnokaink felsegélésére fordítani. De a megbízhatatlan, helytelen irányú társadalmi és politikai viszonyok is előmozdítják a kivándorlást. Akik hivatva volnának arra, hogy a nép javáért valamit tegyenek, annak érdekével legkevésbé sem törődnek . . . nem csoda, ha az a nép elkedvetlenedik, az itteni züllött viszonyoktól megundorodik és uj hazát keres. — re —: „Öngyilkos- politika“ címmel hivatkozik a közelebb lezajlott képviselőházi beszédekre és bizonyítja, hogy a magyar túlságosan altruista, vendégszerető. A nemzetiségi képviselők büntetlenül piszkolták a magyar nemzetet saját házában. A magyar állam németnek, tótnak, oláhnak magyar pénzen állít iskolákat. Pedig a magyar faj kultúráját nem szabad elhanyagolnunk a nemzetiségek Kultúrájának fejlesztése miatt. Azt mondja cikkíró, hogy mikor a Balaton mellett színmagyar vidéken tanítóskodott, olyan iskolája volt, amelynek boltozata másfél méter magasságban kezdődött s nem emelkekedett 3 méterig s tanítványai csak szorítkozva fértek el benne. Egy földes szobája, nyitott konyhája és kis pincéje volt. A lutheránus gyülekezet fölajánlotta az iskolát az államnak. Adott volna néhány ezer forintot s a tanító eddig adott fizetését és még csak feleletet sem kaptak ajánlatukra. Ez a politikája a közokt. kormánynak magyar vidéken. Most meg Szepesmegyében német vidéken tanítóskodik. Itt teljesen modern iskolaépület és tanítói lakás áll a népoktatás szolgálatára, amelyet az állam 11 ezer koronán építtetett, melyhez a község csak 2—3 ezer koronával járult. A teljes fölszerelést, a tanító fizetését az állam adja és még 2 hitoktató díjazására is ád 200 koronát, úgy, hogy itt az államnak 40—45 gyermek tanítása évenként 2 ezer koronába kerül, mig a község 5 százalékos pótadó és kisebb javítások cimén alig fizet évenként 90 koronát iskolafenntartásra. És mig a szinmagyar Balaton vidékét a fillokszera pusztítása szegénnyé tette, addig sok nemzetiségi vidék lakosa igen kedvező anyagi viszonyok között ól. Hát bizony ez nem nemzeti józan, hanem a nemzetiségeknek kedvező bűnös politika! — Kutasi Károly: „A protestáns egyház és a szooiálizmus“ cimü cikke szerint szükséges, hogy a prot. egyház szövétneke világoljon be a szooiálizmus forrongó világába. A papok és tanítók érezzék, hogy előttük olv nemes munka áll, mint amilyet a hitújítást diadalra vivő papok és tanítók végeztek. Éppen ideje a munkát megkezdeni, melynek eredménye csak akkor lehet, ha a papok s tanítók jó egyetértésben, bizalmas munkatársi viszonyban egy akarattal dolgoznak. A munka lényege a prot. egyház tanításainak alkalmazása a jelenlegi szociális viszonyokra egyéni jellem nevelése céljából. Ez a munka a prot. egyházra vár történelmi következményképpen. Ne csak a szószékről hetenként, hanem az iskolából is gyermekek s felnőttek utján a pap és tanító összhangzó működése nyomán áradjon a prot. szellem minden családba, mert ez az emberi élet s közélet alapja, így munkálkodva a messze jövendőt is fényesen világítja be a prot. egyház szelleme. „Erdélyi Prot. Lap“ 31—32. sz. Tárkány György: „Külvárosi véreimhez“ címmel békítő szózatot intézett a sajnálatos Irsay-ügyben a kolozsvári, külvárosi földmíves gazdákhoz. — Tamó Gyula: „Az egyházi adó leszállításáról“ c. cikkében azon kívánságának ád kifejezést, hogy a már engedélyezett 3 millió, egyházi adóteher könnyebítésére adandó államsegélyből az erdélyi egyházkerületben a kepeváltság-ügy rendeztessék, mindenütt egyforma mértékkel. „A vallástanításról * irt elmélkedésében egy állami leányiskolái tanár többek között azt mondja, hogy a középiskolai hitoktatásnak mindenütt és minden feíekezet részéről osak az lehet a célja, hogy a növendékek értelmi, de különösen erkölcsi jellemét erősítse, bennök a hitélet iránti hajlandóságot fokozza, szivökben, leikökben a hitbeli megnyugvást s az élet minden rendelkezésével szemben szilárd, megingathatatlan alapra helyezze. „Prot. Egyházi és Iskolai Lap“ 32 — 33. sz. Tóth Lajos: „Laza összetartás s az egyetértés hiánya magyar ref. egyházunkban“ cim alatt sajnálkozik, hogy az újabb időben az egyházi választások személyes vetélkedések és pártos viszálykodások között történnek. — Benedek Sándor : „A prot. lelkészek fizetése“ cimü cikkében felemlíti, hogy az újabb időben az állami törvényhatósági tisztviselők és tanárok fizetése a kor igényeihez mérten emeltetett. A drágaság egyformán sújtja a világi és egyházi tisztviselőket, tehát a prot. papokat is. Sőt ezeket még jobban. A pap gyermekeit többnyire idegen helyen kénytelen neveltetni, melynek költsége folytonosan emelkedik. Jogos és méltányos kívánság tehát, hogy a drágaság következménye rájuk nézve is levonassék. A közös bizottságnak kérni kellett volna a lelkészi fizetéseknek 2400 koronáig való kiegészítését. Apponyi gróf leirata szerint a kormány 3 millió koronát szánt a prot. egyházak dotációjára. Ezt az elhatározást nem szabad lekicsinyelni, de nem szabad túlbecsülni sem. Mindent el kell követnünk, hogy a lelkész! javadalmaknak korszerű rendezése külön törvény utján történjék. Ezernél több kiváló orvos és tanár ajánlja! 1904. St. Louis Grand Prix. Külföldi utazáson kérjen mindenütt Szt.-Lukácsfürdői Kristály-ásványvizet! A szénsavval telített hasznos ital étvágyzavaroknál és emésztési nehézségeknél. A legtisztább és legegészségesebb asztali és borviz. Hathatós szomjcsil— lapító. _ Vidékre és külföldre fuvardymentes szállítás — Kérjen árjegyzést. Szénsavtelités nélküli töltés is rendelhető, mely hasonló enyhesége folytán pótolja a francia Evian és St. Galmier vizeket. Szt. Lukácsfürdő Kutvállalat Budán.