Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-26 / 34. szám
Tizenhatodik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1906. augusztus 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ------ szerkesztő czimére küldendők. = főmunkatárs czimére küldendők. = Hamis próféciák. Mostanában több ízben olvastam olyan hírlapi, többnyire kárörvendő siránkozásokat, melyek a magyar református egyház hanyatlásáról szólották. De olyan feltűnő gombát még nem láttam, amilyen az Egyetértés cimü napi lap hasábjain kisarjadzott az Irsay-féle esettel kapcsolatban. Ennek névtelen Írója azzal kezdi cikkét, hogy próféciát mond a magyar kálvinista egyház végpusztulásáról, amelynek ötven éven belül okvetlen be kell következnie. Mert hát szerinte ezt már a boldogúlt Kovács Albert is megmondta: az pedig ugyancsak okos ember volt. Ezután megállapítja, hogy a kolozsvári eset nem valami elszigetelt jelenség ám, hanem az általános elfajulásnak egy feltűnő kiütése. S e nagy hangú kijelentések után elmondja célzatosan színezve a kolozsvári szomorú történetet. Mikor e cikk elejét és közepét olvastam, valóban megdöbbentem. Mert azt gondoltam, hogy olyan régi és tekintélyes hírlap, mint az Egyetértés, valami kiváló férfiút alkalmaz ily cikkek megírására, aki jól ismeri egyházunk életét, aki érti és átérzi annak bajait és szükségleteit. Ha tehát egy ily kiváló szellemű férfiú ily veszedelmes jelenségeket fedez föl egyházunk életében, akkor csakugyan méltó ok van az aggodalomra. S kezdtem aggódni egyházunkért és magyar hazánkért, melynek boldog jövőjét csakugyan nem tudom elképzelni a boldog és viruló kálvinista egyház nélkül. Mert azt semmiféle tudomány kétségbe nem vonhatja, hogy mi alkotjuk a lutheránusok egy részével az igazi, tősgyökeres fajmagyarság zömét. Velünk e fajmagyarságban csak a csíki székelyek, a palócok, jászok és göcsejiek versenyezhetnek. Ha tehát a magyar kálvinista nép züllésnek indúlt, akkor nagy veszély fenyegeti a magyarságot. Mert ily züllött népnek átolvadása egy másik, mondjuk a katholikus egyházba, vajmi kevés hasznot jelentene magyar nemzeti szempontból. Mert ez csak a ragályt terjesztené erősödés helyett. De mikor a cikk végén újra megerősítve azt olvastam, hogy ennek a nagy romlásnak oka a presbiteri egyházszervezet és a küriarkhia, vagyis a világi elem uralma: akkor tüstént láttam, hogy hányat ütött az óra. Hazug próféta vagy te, t. c. cikkíró, aki megérdemled a magyar közmondás által kiutalványozott jutalmat, mert egy cseppet sem ismered az igazi kálvinista népet s annak lelkét és gondolkozását. En is a kálvinista nép közül való vagyok s meglehetősen ismerem annak állapotát és egész gondolatvilágát. Ha van baj, amint hogy van, az egész más forrásból ered s nem a presbiteri szervezetből s az úgynevezett küriarkhiából. Legfőbb baj az anyagi megélhetés nehézsége. Az egész magyar nép általában túl van terhelve egyenes és közvetett adókkal, de különösen az utóbbiakkal s a magyar kálvinista nép, mint az ország legműveltebb eleme, különösen érzi ennek a súlyát, mivel legtöbb igénye és szükséglete van. Súlyosbítja e helyzetet csaknem országszerte az egyházi adóval való túlterhelés. Némileg hozzájárult egyházunk kedvezőtlen helyzetének előidézéséhez a korszellem is, mely az elmúlt évtizedekben épen nem volt egy házias, vallásos irányzatú, hanem ellenkezőleg előmozdította a közönyt. Olyanforma irányzatú volt, hogy nem törődött semmivel, aminek ideális természete volt, hanem minél kevesebb fáradsággal a gyakorlati hasznot kereste. Ilyen gondolkozás mellett az egyház és annak érdeke persze nagyon másodlagos jelentőségű. Osszefügött ez nálunk az ország politikai helyzetével, ahol szintén a legközönségesebb opportunizmus, ideális magas célok szolgálata helyett az egyéni érdek rikitó kultusza uralkodott. Ily viszonyok közt az ideális, nagy célokért hevülő és fáradozni akaró embert egyszerűen leszorították a térről, mint
