Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
563 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 564 Máchik Ida és Hlatky Ida. A polgáriban és tanítónőképzőben végzett anyag kimutatása után a növendékek névsora következik. A polgári I. o.-ba 33, II-ikba 31, Ill-ikba 31, IV-ikbe 25 növendék járt. Ily ideális létszám mellett, amelyre más, túlzsúfolt intézetek tanítói irigységgel tekinthetnek, nem csoda, ha a tanítási eredmény is a lehető legjobb: kitűnő 32, jeles 41, jó 32, elégséges 15, elégtelen 1 = 0'8°/o* Vallásra a növendékek közt volt 81 ev. ref., 14 ág. h. ev , 7 r. kath. és 19 izr. Helybeli 34, megyebeli 19, más megyebeli 67. A tanítónőképző II. évén 40, IV. évén szintén 40 tanuló volt. Ezek közül kitűnő tanulmányi eredményt ért el 36, jeleset 31, jót 17, elégségeset 1, elégtelent egy sem, amely eredmény úgy a tanári karnak, mint a növendékeknek dicséretére szolgái. A tanítónőképző növendékei közt vallásra volt 45 ev. ref., 12 ág. hitv. ev., 8 r. kath., 17 izr.; helybeli 35, megyebeli 11, más megyebeli 36. Az internátusbán a lefolyt évben 99 növendék volt. Az intézet felszerelése immár teljesnek mondható s főkép a természettani szertár igazán a tudomány mai színvonalán álló felszereléssel dicsekedhetik. Külön fejezet szól a növendékek önmunkásságáról, mire a Lorántffy Zsuzsanna körben nyílt bő alkalom. A tanítónőképzőintézet első osztályának megalakulásakor, azzal kapcsolatban az osztályfő kezdeményezésére létesült a Lorántffy Zsuzsánna Önképzőkör, melynek neve már magában mutatja célját, irányát, mely nem más, mint fejleszteni nemcsak kötelességszerüen, hanem azonfelül is a nőben a vallásos érzést aminden szép és jó iránt való lelkesedni tudást 8 megtanítni már fiatal korban az ifjú lányokat arra, hogyan kell üres idejüket is nemesen önmaguk és mások javára szentelni. Tagok voltak nemcsak a tanítóképző-intézet összes növendékei, hanem a polg. isk. IV. osztályos tanulói is, mindig teljes számmal. Tanárelnök volt az első évben Kutassy Mária tanítónő, majd három éven át Vozáry Erzsébet. Hasonló állandóság nyilvánúlt a többi tisztviselők megválasztásában is. A kör évenként 14—15 gyűlést tart, ezek közül volt rendesen egy alakuló, egy bezáró, s a pályakérdések felett határozó közgyűlés; díszgyűlés okt. 6-ának, okt. 31-ének és március 15-ének emlékezetére szentelve, s év végén. A rendes előadó gyűlések száma tehát nagynak nem mondható, de annál becsesebb volt minőség tekintetében, különösen a 3-ik és 4-ik évben, midőn nemcsak nagyobb számmal lettek a tagok a tanítónőképző újabb évfolyamának megnyitása folytán, hanem általános ismeretkörük bővülvén, nagyobb téren fejthették ki szorgalmukat és ügyességüket. A negyedik évben minden gyűlésnek más-más tisztviselő és választmányi tag volt a rendezője, aki tartozott gondoskodni a szereplők felkéréséről, a próbák megtartásáról, szóval előkészültek úgyszólván a jövőbeli társadalmi szereplésre, melyre egy tanítónőnek műveltségénél fogva sokszor szüksége van. A gyűlések műsora szavalatokból, felolvasás és bírálatból, zeneszámból állott. Rendesen résztvettek azokon a tanárelnökön kívül az intézet igazgatója és tanítónői, kik általában oly rendkívül meleg érdeklődéssel viseltettek az Önképzőkör iránt, hogy nemcsak megjelenésükkel, szóval buzdították a tagokat, hanem a harmadik évben a kör szerény jövedelmének pótlására 10—10 K pályadíjat adományoztak egy pedagógiai, történelmi és természetrajzi dolgozat jutalmazására. A nemes példa megtette a kívánt hatást; a tagok nemosak ügyes előadásaikkal nyújtottak valóban kellemes szórakozást kiváló hallgatóiknak, hanem tettekkel is iparkodtak bebizonyítani nemesebb érzésüket. Az Önképzőkör állandóan gondoztatta egy régen elhalt internátusi növendéknek, Paisits Gizellának sírját, p. Varga Mária IV. é. tanítónőjelölt pedig, kit lakóhelye elöljáróságának bizalma már az elmúlt iskolai évben rendes tanítónővé választott meg, megígérte, hogy az elsőévi fizetéséből 50 K-t adományoz a Pápán építeadő új ref. templom javára. Hasonló nemes gondolkozás lelkesíti több társnőit, tiszta szívből kívánjuk, hogy a gondviselés nyújtson alkalmat nekik is, hogy tettekben nyilváníthassák kiváló szép szándékukat ! Az 1905 —1906. évben felolvasásra került 11 dolgozat, ezek közűi emlékkönyvbe Írásra Ítélt a kör ötöt. Az évvégi díszgyűlések összeköttetésben voltak a zenevizsgálatokkal s az 1904—1905. iskolai évtől kezdve valamely nemrégen elhúnyt kiváló költő emlékezetét újították fel, így Jókai Mórét és Szász Károlyét, kikről emlékbeszédet olvasott fel Lázár Vilma, illetőleg Fülöp Mária, a szavalati darabokat pedig a nevezett költő legkiválóbb műveiből válogatta össze a rendező, sőt Gáty Zoltán zenetanár meg is zenésítette ezen alkalomra Szász Károlynak „Hirt sem hallok már felőled . . kezdetű dalát. Zadák Etelka rajztanítónő pedig a fényes közönség részére csinos kézifestésü műsorokról gondoskodott. Az intézet internátusáról szóló részletes beszámoló, az internátus prospektusa, a nevelőintézet alapítványainak jegyzéke s végül a jövő évre szóló tudósítás zárják be az értesítőt, melyet az intézet érdemes igazgatója, dr. Horváth József, a leggondosabban szerkesztett meg. Arcing. KISS JÁNOS 1821—1906. Pápa városának egy igen régi, közbecsülésben álló polgára s főiskolánknak legrégibb élő tanára hunyta le örök álomra szemét e hó 17-én a délutáni órákban. Bár 85 év nehezedett vállaira, egészen a legutóbbi időkig, e nyár elejéig a legjobb egészségben hordozta az öregség terheit s nagyszámú tisztelői méltán remélték, hogy még sokáig láthatják maguk közt a régi idők e tisztes alakját. A nyár elején azonban az a sajnálatos baleset érte, hogy szokott napi sétája közben, amint
