Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-12 / 32. szám

545

dunántúli pkotestans lap.

546

dományok általánosan elfogadott fejleményeinek a befolyásától. Pedig létérdeke az egyháznak, hogy a prédikáció, mint az elméletet a gyakorlattal közvetíteni hivatott fontos szer, intenzíve szerepeljen. Barla Jenő főgimn. vallástanár három számra terjedő cikkben hasznos útmutatást ád arról, hogy miként vigyen vezérszerepet: „A biblia az ev. ref. középiskolai vallástauításban.“ Osztályonként felsorolja a bibliai részeket, melyeket olvastatni és magyarázni kell, hogy a tanítás eredményes legyen. Orth Ámbrusné válaszolt Keresztesi Samunak fentebb említett cikkére „Pár szó a férfi és nő harcáról“ cim alatt; melyben tekintettel a sok kenyérkereső nélkül, szerény sorsban levő, úri nevelésben részesült nőkre, ajánlja protestáns egyházainkban a diakonissza intézmény felkarolását és a nőknek a betegápolási pályára való képeztetésüket, mint rendeltetésük, szervezetük és természetükkel leginkább megfelelőre. Ezen a pályán nyitva az ut, mert magánosok, egyletek, kórházak tárt karokkal fogadják a képzett, intelligens ápolónőt.

„Sárospataki Ref. Lapok* 23—26. szára. Közli a theol. tanári karnak a tiszáninneni kerülethez intézett indítványát a rendkívüli segédlelkészek tanulmányi ügyében. Az indítvány magva ez: Mondja ki a főtiszt, egyházkerület, hogy az exmittált hittanhallgatóknak a rendkívüli segédlelkészségben eltöltött ideje a theol. akadémia tanfolyamaiba nem számíttatik be, hanem — mint annak idejében az akadémikus rektorok, — arra utasíttatnak, hogy szaktanulmányaik folytatása végett az akadémiára visszatérjenek, azt, ahol félbenhagyták, ott folytassák s csak a theol. akadémiának hiánytalan és rendes utón való elvégzése után bocsáttassanak az első lelkészképesítő vizsgálatra. A tiszáninneni egyházkerület a meggyőzően megindokolt indítványt egyhangúlag elfogadta. Bizony ennek a zsinati törvénykönyvben kellene lenni, hogy ne lenne, a hány a kerület, annyi szokás !

Zajdó Lászlónak a tornai lelkészértekezleten elfogadott javaslatát közli, hogy a segéd és ifjú lelkészek részére, az egyetemes konvent anyagi támogatásával egy kézi könyv szerkesztessék „Útmutató a gyakorlati lelkészeiben“ címmel. Tartalma ölelje fel azon állami és egyházi törvényeket, rendeleteket, határozatokat és utasításokat, melyek a lelkészekre, tanítókra, kongruára, gyámoldára, egyházak és iskolákra vonatkoznak. Ha jól emlékszem, ami egyházkerületünk pár évvel ezelőtt egyik tanácsbiráját megbizta hasonló munkával. Valóban üdvös is volna, hogy a Szekeres-féle hasznos útmutató helyett, a jegyzőkönyvek tömkelegéből, az újabb szabályrendeletek és azóta létrejött fontos állami törvények és miniszteri rendeletek egy füzetben kinyomatnának ! Harsányt István: „A legújabb jézusi mondások“ címmel az egyiptomi ásatások alkalmával felfedezett több évezredes írásokról emlékezik meg.

VÁGMELLÉKÍ.

gonyrismEiitEtés.

Főiskolánk értesítője.

179 oldalra terjedő hatalmas kötetben számol be főiskolánk értesítője az 1905—1906. tanévről. A Thúry Etele főiskolai és Faragó János főgimnáziumi igazgató mintaszerű szerkesztésében megjelent értesítőt Bocskay István fejedelemnek s a főiskola elhúnyt tanárának Baráth Ferencnek arcképe ékesíti. Bocskayról szól az értesítőben közölt első értekezés, melyet Kis Ernő főgimn. tanár írt s olvasott fel a bécsi béke háromszázados emlékünnepén. Az értekezés, az ideális lelkű szabadsághősről megkapó képet rajzol. Borsos István az évzáró ünnepen tartott s most közzétett felolvasása Baráth Ferenc professzor életének nyújtja színes és kortörténeti mozzanatokban gazdag rajzát. Mindkét értekezés kiváló mértékben alkalmas arra, hogy az ifjúságban a legnemesebb erények, ezek között elsősorban a hazának és a szabadságnak szeretete felemelő példák bemutatásával ápoltassanak.

A tulajdonképeni értesítőt a fenntartó és kormányzó testület névsorának közlése után a főiskola közös ügyeiről bzóIó igazgatói jelentés nyitja meg, mely jogos büszkeséggel emlékezik meg arról a szeretettel teljes ragaszkodásról, amivel az intézet volt növendékei a főiskolához ragaszkodnak. Szól arról a jelentés, hogy mint ápolták az ifjúság kebelében a vallásos és hazafias érzéseket. Megülte az intézet a reformáció emlékünnepét. Szól végül az intézet jóltevőiről s ezek közt első sorban az intézetet fenntartó egyházkerület ama gondosságáról, mellyel az intézet alaptőkéjének gyarapítására évente 1000 K-t tett le s tesz le még 98 éven át a jövőben is.

A theol. akadémiáról szóló rész megemlékezik a legáció intézményének fejlődéséről s a még mindig tartó káplánhiányról, melynek következményekép öt theol. hallgatónak kellett engedélyt adni kápláni alkalmazásra. Az akadémián ez évben négy rendes és öt óraadó tanár tartott előadást. A theol. szaktárgyakon kívül közegészségtant, gazdaságtant és angolt is tanultak a papnövendékek. Az akadémiának az idén 59 hallgatója volt és pedig I. évfolyamban 14, a II-ban 14, a IlI-ban 19 s a IV-ben 13, akik a kollokviumok eredménye szerint kellő szorgalmat fejtettek ki, minden tárgyból teljesen kollokvált a II. félévben jelesen 25, jól 23, elégségesen 7, egy tárgyból nem kollokvált 2, többől nem kollokvált 2, olyan, aki egy tárgyból se kollokvált volna, nem volt a theologusok között. Az ifjúság kebelében működő egyesületek a Csizmadia Lajos tanár vezetése alatt álló theol. önképzőkör, valamint az evang. keresztyén diák-egyesület kebelében ez évben is eleven élet pezsgett. A segélyezésekről és lelkészképesítő vizsgálatokról szóló fejezetek (alapvizsgát tettek 25-en, I. lelkészképesítőt 18-an, II. lelkészképesítőt 3-au) zárják be az értesítő e részét.

Adatokban gazdag rész számol be a főgimnázium 1905 —1906. évi történetéről. Az adatok s a hozzájok