Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-29 / 30. szám

503

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

504

társ. Nem képzelek azért olyan lelkészt, aki beismertetni engedné, hogy e téren nem hivatásos. Mert annak el kellene ismernie, hogy véletlenül tévedt az apostolok utódai közé s meg nem szolgált kenyeret eszik. Én szintén anomáliának tekinteném azt, ha az Ur szőllejében dolgozó munkatársak nem testvéri szeretettel s közös vállvetéssel végeznék kötelességüket. Szeretetet prédikálni csak az jogosult, szeretetről tanítani csak annak szabad, aki ez isteni érzést szivében hordozza, cselekedeteivel kimutatja. Ezért valamint én magam is jó példámmal — ami voltaképpen édes kötelességem is, annak tartom — elöljárók, önöktóT is megvárom ugyan ezt. És kérem a t. tanítói kart, hogy a kinyújtott testvéri jobbot meleg szeretettel szorítsák meg s ez elvet vallják hivatásuk teljesítése közben.

Mióta az emberi társadalomnak egyik munkása lettem, ott, ahová állíttattam, helyemet becsülettel betölteni szent kötelességemnek ismertem. Nem születtem annak, ami vagyok; hogy azzá lehettem, oda munka, szorgalom kellett. És — uraim! — ennek a .munkának megszűnni, ennek a szorgalomnak ellankadni most sem szabad. A haladó idő s benne a felülről jövő elhivatás gyakorta más és más helyekre állít. Mindegyik újabb igényű munkásságra kötelez. Ezek mindegyikén az szeretnék, sőt az akarnék lenni, ami rendes helyemen vagyok. Ezt azonban szintén csak szorgalmas munkássággal érhetem el. Legyenek önök meggyőződve, hogy oda is jutok, azt el is érem. Mert hűséges vezetőm lesz itt is az erős akarat s az erkölcsi félelem attól, nehogy haszontalan szolgának találtassam. Ezt ajánlom, erre kérem önöket is. A tanügyet hamupipőkének szokták nevezni mellőzött, elhagyatott sorsa miatt. Kölletlen a tanulás, lenézett a hivatal, panaszos a díjáról. De uraim! tündérek jöttek az elhagyatott és mellőzött hamupipőke támogatására s eljutatták őt a királyi trónra! Ilyen tündérei a tanügynek: a lelkiismeret megnyugtatása a jól végzett munka után, a hála a jó lelkek szivében s maga a legnagyobb tanító: az Ur Jézus, aki a kicsinyek gondját felvevőknek mennyei koronát igér s a mindenek szolgájának első helyet biztosít. Már is jelentékeny a haladás a tanügy munkásainak elismerésénél, de ez a kezdet kezdete. A kellőleg kiművelt s helyesen felnevelt jövendő nemzedék tőlük konokul s következetesen megtagadott, le fogja tenni az e téren munkálkodók lábai elé azt a pálmát, melyet oly sok időn át a nem kellőleg kiművelt s nem helyesen nevelt nemzedék Tehát önökön —, rajtunk áll, hogy azt a pálmát elővetessük. Nem kell visszariadni a fáradságtól, fokozott szorgalommal és munkakedvvel kell felvenni terheinket s legyenek önök meggyőződve, hogy a remélt sikerhez oda jutunk, azt elfogjuk érni!

És amidőn még magamat, összes tehetségemmel együtt, e téren Önöknek odaajánlom s szeretett munkatársaimnak jóakaratu támogatását testvéri bizalommal kikérem, tanügyi bizottságunk ez évi gyűlését megnyitottnak nyilvánítom.

Népiskoláink s az új állami Tanterv és Utasítás.

(Folytatás.)

A falusi templomok közelében kidőlt kerítéssel, bedőlt oszlopokkal, keresztben álló utcaajtóval, egy rozoga kapu formával, ütött-kopott épület áll, melyről a vakolat egy része már lemállott, levedlett, a többi része meg le* kívánkozik. Ablakai üveg nélkül, esetleg olajos újságpapírral üvegezvék, a legmodernebb kultúra nagy dicsőségére. Tetőzetén a szélnek s az arcátlan verebeknek szabad átjárója van. Az eső, viz, a hóié felfogása céljából, melyek a padláson szűrődtek át, a szobában különböző helyeken tálak, bögrék, más különféle edények vannak elhelyezve. A lakója, ha borong az idő, kifeszített esernyő alatt aluszik.

Ez az épület 100 eset közül 95-ször felekezeti iskola, mely arra szolgál hathatós eszközül és pedig serkentő eszközül, hogy a tanító az állam felé ne gravitáljon, hogy az állami iskola láttára a kebelében támadó irigy hangulat az egyház iránti meleg szeretetté s odaadó hűséggé olvadjon át.

Mondjuk meg nyilt őszinteséggel, ezek a tarthatatlan iskolaügyi viszonyok az oka annak első sorban, hogy leszorultunk a vezető helyről. Az egyháznak minden másra inkább van, csak iskolára nincs soha semmije. Forgalomba kerül a nem szabadalmazott váltó, főleg ha valamelyik előkelő érdekelve van, hanem iskolára ? az még várhat, az sohasem sürgős ! Bizony a nyomorúság ilyen állapotával küzdve letörik a legnemesebb ambíció is tanítóinkban s vagy elmarad a kortól, vagy elmenekül oda, hol valamivel kellemesebb a kenyér s kevésbbé panaszos a mindennapi szükséglet. Nagy hiba az nálunk, hogy az iskolafenntartók az elhárítható akadályok megszüntetése iránt egy parányi kulturális érzéket is alig mutatnak.

Az általános művelődés és nevelődés tekintetében, nem lehetünk megelégedve protestáns iskoláink hatásával. Az elért eredménynél az egyetemes egyház a magyar kálvinista jellem és öntudat nagy jelentősége szempontjából többet vár és teljes joggal. Ez nem tagadható. Hjah, sietünk az állam intentióit támogatni, átvesszük eszméit, terveit, irányelveit, alkalmazkodunk, holott eleink vezettek, irányítottak az állami és nemzeti élet szempontjából is, mert elemi és főiskoláink voltak a már 3 százados nemzeti küzdelmek alatt nemcsak a reformáció, hanem a magyarságnak is veteményes kertjei, mentsvárai.

Valljuk meg őszintén, hogy mi is hibásak vagyunk, nem tudunk mostanában igazi lelkesedéssel foglalkozni hi-