Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-15 / 28. szám
471 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 472 látná, hogy nem tehet egyebet, akadna bizonyára olyan is, ki a templomot keresné fel. Ha pedig azt látná, hogy állam, közigazgatás csak legcsekélyebb fontosságot is tulajdonít az ünneprontás megakadályozásának, mindjárt javulna a helyzet. Ha nem engednék meg, hogy minden gyűlést, összejövetelt, képviselői beszédet vasárnap, istenitisztelet ideje alatt tartsanak, hacsak egyszer is beidéznének csak egy nyilvános Istenkáromlót, vagy ünneprontót s látnák, hogy a törvényt végrehajtó hatalom is követeli, mint lényeges és fontos dolgot az ünnepek megtartását, illetőleg meg nem rontását és fontosnak tartja nemcsak az embereknek, hanem Isten nevének megsértését is számon kérni : majd akkor mindjárt eredményesebb lenne a templomi tanítás is. Csak egy példát említek. Itt van az István kir. napja. Vidékünkön lopva mernek csak valami kis mezei munkát itt-ott végezni e napon, holott nem tiltja a törvény. Nem is bünteti senki, mert nem büntethető. De mi történt ? Eleinte, hogyhogy nem, ki lett néhányszor dobolva, hogy István király napján semmiféle dolgot tenni nem szabad. Néhány embert a csendőrök fölirtak, be ugyan nem lettek citálva, de azért még most sem mernek református híveink sem dolgozni. Nem boszantó ez ? Mikor azt látja népünk, hogy vasárnap akármit tehet, sőt az idén is pünkösd másnapján délelőtt is javában folyt a gyűjtés, egy helyen saját szemeimmel láttam, de István kir. napján nem szabad dolgoznia: mégis csak nagy dolog ez ! Mikor e sorokat irom, jön a kurátorom és kérdi, hogy most űrnapján (csütörtök) gyüjtheti-e a szénámat, szabad-e dolgozni ? No mert, hogy István kir. napján nem szabad, hát talán ezen a pápista ünnepen sem szabad. Megjegyzem, hogy most vasárnap is szénát gyűjtött csekély kivétellel az egész falu. íme & közszellem irányulása a pápista malom felé. És beszélhetek én még — ha Isten engedi — azt hiszem, jó 20 esztendeig is, citálhatom a törvényt, felmutathatom a felsőbb bíróságok több rendbeli fölmentő ítéleteit, mire elhitetem, hogy István kir. napján lehet kaszálni, kapálni, s így van a többi lelkésztárs is, akinek gondja van erre. Viszont élethosszig is magyarázhatom, hogy vasárnap meg nem szabad ám dolgozni, ezt senki sem fogja elhinni, mert ezért még nem Írtak föl senkit a csendőrök, De mit bizonyítgassam tovább ? Amig egy kis vallásos közszellem megteremtésére gondja senkinek sem lesz, addig a mi lelkipásztori működésünk bármily erőfeszítéssel is csak szörnyű csekély eredményt hozhat létre, s inkább elvérző küzdelem a sivár közönyösséggel. Egészséges, vallásos közszellem életrehozásán kell törekednie tehát államnak, társadalomnak, egyháznak és egyeseknek együttvéve. Hol állunk mi e tekintetben ! Bocsánat a következő kifejezésekért, de a valóságot híven akarom jellemezni. Szép hazánkban, a féltanúit, ki egy pantallót rávesz, már azt hiszi, a templom, az Isten igéje csak »paraszU-nak való! Micsoda lenéző, kicsinylő és milyen tudatlanságot eláruló vélekedések mindenütt a vallásról, a lelkipásztori működésről! Sok ember csak úgy vélekedik, hogy talán a papnak jár templomba és nem magának. A tanult és képzett emberek közül is nagyon sok csak azt tartja, hogy a vallás a papok tudománya, mely nem is positiv tudomány, arra való, hogy a tömeget féken tartsa. Óh ne is csodálkozzunk, ha olyan kevés népünkben a vallásos köz3zellem, hiszen alig láthat más példát, mint ami lerontja még azt a kevés vallásosságot is, ami itt-ott megvan. De sokat kell még haladnunk, mire általánossá lesz az a hit és erős meggyőződés, hogy a Jézus tudománya bölcseségnek is a legfőbb és legtökéletesebb erkölcs, hitnek a legszebb és legtökéletesebb isteni kinyilatkoztatás, mely újjászüli az emberi lelket és legyőzi a halált. Kevés, kevés ember tudja ezt még minálunk. Ennek minél több emberrel megértetése egyik feladatunk. Küzdenünk kell, ha csekély is az eredmény és minden követ meg kell mozdítanunk, mert azért rendeltettünk őrállókká. En ez alkalommal indítványozom, hogy az értekezlet minden tőle telhető eszközt vegyen kezébe egy igazi vallásos közszellem elérhetése érdekében, e célra felsőbb egyházi hatóságát kérje föl, hasson oda, hogy a törvényhozás is alkosson üdvös és hasznos törvényeket, melyek a vallásos közszellem előmozdítását támogassák, valamint a már meglevők pontosan és szigorúan betartassanak. Az egyház reformálásának szükségességéről. Irta Kálvin János. Ford. Ceglédi Sándor. (Folytatás.) Jusson eszetekbe, győzhetetlen császár, tekintélyes fejedelmek, minden az Isten tiszteletét megfertőztető vétek, melyet már előbb elsoroltam s bizonyára úgy találjátok, hogy az istentelenség árvize mintegy az egész vallás elnyelésére kiöntött. Szobrokat részesítettek istenitiszteletben ; az emberek mindenfelé ezekhez imádkoztak; azt hazudták, hogy Isten lényege és hatalma van bennük. Szent halottakat imádtak, éppen úgy, mint hajdan az izraelitáknál a Baálokat. Sátáni csalással még igen sok módot eszeltek ki Isten dicsőségének megrontására. Az Ur tudtunkra adja, hogy erősen bosszút áll azon, ki bálványt állít s Pál saját példájával mutatja meg, hogy az ő szolgáinak ép oly szigorral kell eljárniok dicsősége megvédelmezésében (Csel. XVII., 16). Nem közönséges az az Isten háza
