Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-24 / 25. szám
423 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 424 minden egyéb inkább, mint a jellemek, az erős akaratú férfiak iskolája. Tacitus szerepére ezen a helyen nem vállalkozhatunk; de ha elfogultak nem akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a képmutatás, a farizeuskodás korát éljük, amidőn más van a szivekben s más az ajkakon. Ne kívánja azért a társadalom, hogy gyermekei külömb emberek legyenek, midőn lépten-nyomon rósz példát ád s lerontja, amit az iskola fáradsággal épít. Változzék meg fölfogásban, érzésben, tetteiben, cselekedeteiben s járjon jó példával elől, mindjárt eredményesebb és sikeresebb lesz az iskola munkája is. Társadalom és iskola csak karöltve munkálkodhatik ! A magyar református jobbágyság felszabadítása. Ha valaki a föntebbi címet elolvassa, jóízűen elmosolyodik rajta, s önkéntelenül is az aláirást nézi, hogy ugyan ki lehet az a naív ember, ki még most is ilyenről tud beszélni. Hát én igen is kimondom, hogy a magyar prot. egyház hivei még ma is mindig jobbágyok, robotosok. Közönséges értelemben a közmunkák teljesítését sokan adónak tekintik. Pedig az több ennél. Adó az a teljesítés, melyet valamely testület kellő tárgyalás után kötelezőnek fogad el magára nézve s azt aztán fizeti is, ha akarja, ha nem. A közmunkák teljesítésébe azonban belehajtattak a prot. hívek, az úgyszólván rájuk oktrojáltatott. Nézzük csak az eredetét. Abban az időben, mikor az általános felszabadítás nagy napjai voltak, mikor az állam az egyház ügyeit rendezte, vagy rendezni akarta : a kiváltságos osztályokat — akiknek kezében volt Magyarország földje — kényszerítette, hogy jobbágyaiknak, s ezek egyházi hivatalnokainak földjeit is kiadja. Ámde katholiku8 lévén minden földes ur: a prot. egyházaknak keveset adtak, hozzákötötték mindenhol annak a hívek által való megművelését. Miért nincs és nem volt a katholikusoknál egyházi közmunka ? Azért, mert a földes ur a plébánosok számára 100, 200, néhol 300 hold földet is adott azért, hogy abból maga teljesíthesse földjei művelését. Sőt még a templom számára is jutott föld, hogy legyen miből fedezni a renoválási költségeket. Az a nagy fölszabadító mindjárt látta is a hézagot, a hibát, a jogtalanságot, mely a prot. egyházakkal szemben elkövettetett. Valószínű, hogy ez inspirálta az 1848-iki XX. t.-c. 2., 3. §§-ait. S azóta a prot. hívek még mindig jobbágyok, még mindig nincsenek felszabadítva. Ez tehát a magyar államnak még mindig elintézetlen ügye. Kezdetben híveink a fölszabadulás mámorában örömmel teljesítették a közmunkákat, néhol többet is tettek, mint a mi kötelességük volt. Idők múltával, mikor világosabban láttak, helyesebben gondolkoztak, s látták a kath. atyafiaknak könnyű helyzetét, s aztán meg az a sok meg-megujoló, s szaporodó adó és kötelesség teljesítése lelohasztotta buzgalmukat, elvette kedvüket, amit eleinte szívesen tettek, utóbb nem lett egyébb, mint teher . . . leszállóit valódi értékére: a szolgaság munkájára. S ki tudná leirni, elbeszélni azt a kellemetlen állapotot, mely e miatt a hívek és lelkészek között támadt. El lehet mondani, hogy legtöbb helyen a pap iránti személyes gyűlöletnek az oka legtöbbször innét származott. E bajon segítendő, ma már sok helyen igyekeznek megszabadulni tőle .,. megváltás címén. Egyes helyeken — mint nálunk is — alapokat teremtenek, melyeknek kamataiból fedezik a közmunkák teljesítését. Máshol a lelkész és gyülekezet egyessége utján állapíttatik meg a közmunkadíj, s ez aztán a rendes évi egyházi adóval hajtatik be, vagy marad hátralékban. Van olyan hely is, hol a lelkész bele fáradván, úgyszólván bele csömörlvén a közmunka herce-hurcába, csekély díjban kénytelen kiegyezni; sőt haszonbérbe adván földjeit, semmi közmunka kárpótlást nem kap. Hát ez kérem olyan fejvesztett munka. Ha már elfogadjuk is a robotot, vagy annak megváltását: ennek sehol sem volna szabad megtörténni az egyházi hatóság tudta és felügyelete nélkül; mert itt történik a legtöbb visszaélés, ez használtatik fel még kortes célokra is. Most az utóbbi időkben ugyan az egyházi főhatóságok is foglalkoznak a közmunkával. A mi múlt évi egyházkerületi gyűlésünk 91. p. is utasítja az egyházakat, hogy jogkörünkből kifolyólag pénzértékre változtassák át a közmunkákat s erről az 1907-ben tartandó kér. gyűlésre jelentsenek. Foglalkozott ezzel már a konvent, zsinat, egyesek gyűléseken és hirlapilag, mind cBak abban az értelemben, hogy változtassuk át pénzértékre s olvasszuk be az évi rendes adóba; s már ennélfogva is jogosan kérhetnénk a nagy teher könynyítésére az állam sürgős segítségét. Kár ezt tenni, mert mint a múltban is láthattuk, hiába kérünk, hiába könyörgünk ; a sok sok millió számára van elég zseb, hova eltehetik. Követelni kell a robot eltörlését. Ha a Juriga Nándorok követelik a tót gimnázium felállítását, mért ne követelhetnék a magyar reformátusok a robot alól való felszabadításukat. Azok egy szemernyivel sem járulnak a magyar állam kiépítéséhez, mi pedig annak magvát képezzük. Hogy az aztán az állam által miképpen tétetik ... az az ő dolga. Ha módot talált a kiváltságok (regaliák) megváltására, keressen módot a robot megszüntetésére is. Most jönnek össze az egyházmegyék, majdan a kerületek gyűlésre, vegyék tárgyalás alá a közmunkákat, de ne olvaszák egybe a többi adókkal. Hiszen úgyis van nekünk a templom építéstől fogva le a kisharang kötél megszerzéséig elég adónk, van egyház, mely anélkül is rászorúl az államsegélyre. Azt pedig, t. i. a robot megszüntetését követelje minden egyházmegye, minden egyházkerület bármiféle alakban, mert ahhoz joga van, mert az a magyar államnak elintézetlen ügye.
