Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-03 / 22. szám
379 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 380 — Egyházi közgyűlés. A pápai ref. egyház múlt hó 24-én Kis József esperes-lelkész és Saáry Lajos főgondnok együttes elnöklete alatt közgyűlést tartott. A közgyűlésben első sorban az uj iskola építési számadásait terjesztették elő. A számadásokat a gyűlés rendben levőknek találta és elfogadta s ezzel kapcsolatban Saáry Lajosnak, Barthalos Istvánnak és dr. Horváth Józsefnek, kik az iskolaépítéshez pénzbeli adománnyal járultak hozzá, a gazdáknak, kik ingyen munkát teljesítettek s Török János főmérnöknek, ki az egész építkezést vezette, s érte semmi dijjat nem fogadott el, köszönetét szavaztak. Péozbeszedő gondnoknak Giczy Gábort választották meg, az elhalálozás következtében megüresedett presbiteri helyekre a soron levő póttagokat, Lamperth Ferencet és SzŐló'sy Miklóst hívták be. Ezután tárgyalás alá került a presbitériumnak az a javaslata, hogy a templomépítés céljaira adó vettessék ki olyasformán, hogy minden egyháztag öt éven át adója kétszeresét űzesse azok kivételével, kik legalább ekkora Összeget kitevő önkéntes adományt Írtak alá. A javaslat körül hosszabb vita támadt, de a kérdés végül minden irányban megnyugvást keltő módon intéztetett el az által, hogy kimondták, hogy a kétszeres adófizetés az 1907-ik évtől kezdődjék s a presbitérium a templom tervét és költségvetését még ez év folyamán terjessze be. — Ifjúsági tanulmányút. A főgimnázium és a theol. akad. tanuló ifjúságának 53 tagból álló lelkes társasága nagyobbszabásu tanulmányi kirándulást tett 23—29-ig terjedő napokban, amikor is Barcsi J., dr. Kapossy L., Szemerey G. íőgimnáziumi tanárok vezetése alatt megtekintették a magyar tengerpart egyetlen, de annál érdekesebb kikötő városát, Fiúmét. A hosszú utazás fáradalmait elviselhetőbbé tették azok a szép vidékek, amelyeken keresztül vezet a magyar közlekedésügy ezen legérdekesebb vasúti vonala. Különösen Károlyvárostól kezdődőleg igen regényes a fiumei ut, ahol a Mreznice folyó zuhatagos folyása mellett haladva, belejutunk a Kis-Kapellák és később a Nagy-Kapellák erdő rengetegétől borított hegyorjások tömkelegébe és a Kárston át csodálattal szemléli a mérnöki tudomány művészi hatalmát, mellyel a legnagyobb akadályokat oly ügyesen sikerűit legyőzni. A vasúti átvágások, viaduktok, tunelek szakadatlan láncolata az ut egész Fiúméig és hangosan dicséri a hetvenes évek magyar közlekedésügyi politikáját, a magyar áldozatkészséget, mellyel Mikó Imre minisztersége alatt Hollán Ernő államtitkár, szakértő vezetősége mellett, jeles külföldi mérnökök segítségével, Isten jóvoltából elkészült. Fiume nemcsak kikötő város, hanem egyszersmind gyárváros is. Van papírgyár, rizshántó, keményítő, petróleum-finomító, csokoládé-gyár és torpedó-gyár, stb. Ezeket majdnem mind megnéztük és az ott hallott igen érdekes magyarázatok segítségével igyekeztünk a gyártási eljárásokat meg is tanulni. Az egyes gyárak igazgatóságai a legnagyobb készséggel adták meg az engedélyt a bemenetelre, aminek kieszközlésében nem kis része volt nagyt. Schmidt Jakab ev. ref. lelkész urnák, ki mint a pápai főiskola volt növendéke, fáradságot nem ismerő buzgalommal volt segítségünkre, úgy az előzetes rendezésben, mint a két napi ott tartózkodásunk alatt. A gyárok megtekintésén kívül felmentünk Tersattó várába és áthajóztunk Abbáziába. A 36 koronára előirányzott költség nemcsak hogy elég volt, hanem még vissza is kaptak belőle a társaság tagjai. Hogy kik vettek részt ezen érdekes, de fárasztó utazásban, névszerint fölsorolni nem tartom szükségesnek, de a társaság egy hölgytagjának, dr. Kapossy Luciánné őnagyságának szives érdeklődésért, a vezetésben való gondos segítségéért hálás köszönetét mondani kedves kötelességünk. Úgyszintén nagyt. Schmidt Jakab lelkész urnák és a gyárak igazgatóságainak, a magyarázó mérnök uraknak hálás köszönetét mondunk úgy a magunk, mint a főiskola nevében. — A Szent-István-Társulat közelebbi közgyűlésén a társulat megizmosodásáról az igazgató a következőket jelentette : »A katekizmus-reform immár a megvalósítás stádiumába jutott s az annak alapján készült tankönyvek már fel is terjesztettek a minisztériumhoz. A »Népnevelőt« a műit év folyamán is Ember Károly lovag szerkesztette nagy szakavatottsággal. A társulat gondoskodott az egyetemi hallgatók és a serdültebb ifjúság irodalmi szükségleteiről is. Országosan szervezik a népiskolai és ifjúsági könyvtárakat is. A Népiratkák és a Családi Regénytár is gyarapodott. Sok volna elősorolni, hogy mi minden történt a Szent-István-Társulatnál igazgatóságom ideje alatt. Nem is szándékozom erre kiterjeszkedni, azt azonban lehetetlen megállanom, hogy reá ne mutassak arra a különbségre, mely a Királyi Pál-utcai régi ház s a Szentkirályi-utcai ma már ismét majdnem szűkké vált palota között szembetűnik. Akkor a társulat egész személyzete tizenöt emberből állott s ma majdnem negyedfélszáz embernek ad kenyeret. Azóta van nyomdánk, betüöntödénk, könyvkötészetünk, naggyá vált kiadóhivatalunk s a város közepén fényes könyvkereskedésünk ; azóta változott át a Katholikus Szemle havi folyóirattá, van egész sereg jobbnál-jobb népiskolai, polgári és középiskolai tankönyvünk, a Családi Regénytárban szépirodalmi vállalatunk, vannak rendes és pártoló tagjaink s utazóink, akik keresztül-kasul járják az országot, kiadványainkat ismertetve és megrendeléseket gyűjtve. De mindennél beszédesebb ama számadat, hogy a Szent-István- Társulat költségvetése 1898-ban 300.000 kor. körűi forgott, mig ma rendszeresített kettős könyvvitelt végző könyvvezetőségünknek két millió koronát jóval meghaladó forgalomról kell beszámolnia.« E lap szerkesztőjének szeme előtt már évek óta a Szent-István-Társulatnak szinte mesés előhaladása lebegett mindig akkor, amikor nem egyszer sürgette, hogy a Magyar Prot. Irodalmi
