Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-14 / 2. szám

31

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

32

az 1708-iki pozsonyi országgyűléshez, egy felségfolyamodvány I. József királyhoz s éhhez csatolva két melléklet, melyekben a legújabb sérelmek előadatnak.

Következik „Az evangélikus rendeknek át királyhoz benyújtott emlékirata a vallásügyi sérelmek orvoslása s a soproni ■ törvénycikkek helyes értelmezése dolgában (1715).“ De maga az emlékirat nincs meg, hanem csak a soproni törvénycikkekhez irt deklaráció s az a beszéd, amellyel ezt Okolicsányi Pál követ'a királynak átnyújtotta. Ebben a deklarációban is töméntelen sérelem van felsorolva, melyek akkoriban nehezedtek protestáns egyházainkra.' Templomok, iskolák és egyházi célra rendelt birtokok elvétele, a vallás szabad gyakorlatának mindenféle erőszakos eszközökkel való gátolása, ■ protestáns mesterembereknek a céhekből kiszorítása, a polgáiá jogok korlátozása vagy teljes semmibevétele vallásuk miatt még nemes embereknél is; egyszóval a kimondhatatlan nyomor és szenvedés képei sűrűén sorokoznak egymás mellé e deklarációban. Itt olvashatjuk Ráday Pál esetét is, akit pesti házának birtokából az odavaló magisztrátus kizavart azon királyi privilégium alapján, hogy Pesten csak római kathoiikus embernek lehet ingatlan birtoka. Pedig az a ház már tulajdona volt Rádaynak a privilégium kelte előtt is.

A hatodik közlemény : „ Az ev. szuperintendensek választása és fizetése ügyében Pozsonyban hozott határozatok• (1734— 1736.). Nagyon érdekessé teszi e közleményt az, hogy az ág. ev. egyház űjabbkori berendezkedésének egyházkormányzati szempontból ez képezi az alapját, bár az elnevezések megváltoztak. Ekkor állapították meg, hogy a magyar ág. evangélikusok négy egyházkerületet alkotnak. Egyik a Dunáninneni, melyhez tartoznak Pozsony, Nyitra, Turócz, Trenosén, Liptó, Árva, Pest-Pilis és Solt vármegyék. A másodikhoz tartoznak Nagy és Kis-Hont, Zólyom, Bars és Nógrád vármegyék. A Felsőmagyarországi területhez tartoznak Szepes, Sáros, Gömör, Abauj, Borsod, Zemplén, Szathmár, Békés és Heves vármegyék ; a hat szab. kir. várost pedig külön szuperintendens illeti meg. A negyedik kerület a Dunántúli. Ehhez tartoznak Sopron, Vas, Győr, Veszprém, Fejér, Zala, Komárom, Somogy, Tolna és Esztergom vármegyék. Felsoroltatnak azután mindegyik kerületből a legtekintélyesebb világi hitsorsosok, akik felkérendők arra, hogy ezt a rendelkezést s a többi egyházszervező intézkedéseket, különösen pedig a szuperintendens választást, tekintélyükkel jó végre juttassák. A világiak részéről főfelügyelőkül rendeltetnek : az első egyházkerületben Szirmay Tamás, a másodikban Radvánszky János, a harmadikban báró Calisius, a negyedikben Ostffy Mihály.

Ezután következik „A két protestáns egyház sérelmi instanciája 111. Károly királyhoz. (1736. május

15.) Ez első sorban arra a nagy sérelemre kér orvoslást, hogy több megyében, különösen pedig Gömörben és Szabolcsban, a megválasztott protestáns tisztviselőket vallásukkal ellenkező eskü letételére akarják kényszeríteni. S miután ezt nem teszik le, megfosztják őket tisztségüktől s helyükbe, — minthogy a katholikusok több

helyen igen csekély számmal vannak, — tehetség, származás és tanulfság tekintetében nem odaillő embereket raknak a közügynek is nagy kárára, eltekintve attól, hogy ez a fennálló törvényekkel is ellenkezik. Ezután a nagyszámú templomfoglalások ellen kér orvoslást annál is inkább, mivel ez az eljárás ellenkezik úgy a soproni 1681-diki országgyűlésen hozott törvénnyel, mint az 1715-diki királyi rezolueíóvál. Á szomorú helyzetet épen az mutatja legjobban, ami nincs ebben az igen alázatos hangú, de éiAemileg igen határozott feliratban. Már hivatkozni sem mernek, inkább nem vagyis tartják célszerűnek, a telje» valásszabadságot biztosító régebbi törvényekre, a bécsi, nikolsburgi és linczi békekötésekre. Nem csoda, mikor tovább menve már olyan sérelmekről olvasunk, amilyeneket csak a legelbizakodottabb s hatalmának tudatában mindenre képes ellenfél követhet el. Keresztelésre vitt protestáns csecsemőd két nyílt utcán ragadtak el a hasóság emberei s vitték a kathoiikus plébánoshoz. De még a holtakat sem kímélték. Nem engedték eltemetni a prot. halottakat a rendes temetőben, sőt több helyen a már eltemetetteket kiásták és kivetették. Szinte nem jó olvasni ezt az igen szomorú időnek még szomorúbb tanúbizonyságát.

(Folyt, köv.)

Borsos István.

jegyes l^özÍEményEl.

— Lelkészválasztások. A mezolaki gyülekezet meghívás utján egyhangúlag Fodor Gyula bakonyszeutkirályi lelkészt egyházmegyei pénztárost ; a padragi gyülekezet pedig szintén meghívás utján és egyhangúlag Biró László nagy-piszanicai misszionárius lelkészt választotta meg rendes lelkészül. A szép egyetértéssel lefolyt választásokhoz gratulálunk választóknak és választottaknak egyaránt !

— Kongnia. A lelkészi jövedelmek kiegészítésére megállapított összegeket az 1906. év első felére a vallás- és közoktatásügyi minisztérium utalványozta; az erről szóló jegyzék f. hó 9-én érkezett le a püspöki irodába.

— A Szülök és gyámok szives figyelmébe. Főiskolánk főgimnáziumában a tandíj második részlete: 15 K. most esedékes. Akik tandíjmentességért, köztartási segélyért, alapítványért akarnak folyamodni, a nt. és tek. igazgató tanácshoz cimzett folyamodást 1906 febr. 5-ig küldjék be a főgimn. igazgatósághoz.-- A küngösi ev. ref. leányegyház iskolájába járó gyermekek karácsonya. Dr. idősbb Babarczi Schivartzer Ottó ur, orvostudor és főrendiházi tag Öméltósága, az 1904-ik évben 300 holdas birtokot vett Küngösön és palotaszerü remek épületet építtetett. Nem olyan sötét palota az, mint aminőről Ábrányi Emil emlékezeti meg karácsonyban. Az uj földesur nemcsak földi vagyont hozott, hanem drága kincset is : a földmives népet és a kis gyermekeket szerető meleg szivet. — Az 1904-ik évben, mint szintén az 1905-ik évben is a tanítónőnek 50, az elemi iskolás gyermekeknek 50 koronát adott ka-