Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-20 / 20. szám
343 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 344 rosabb krisztusi vallás nevet. Az „Uj élet“ cimü I-ső oikk irdja elmerengvén a tavaszi természet bölcs szépségén és örök rendén, ott állanak meg gondolatai, hogy a növényvilág száz és száz féle módon gondoskodik magvainak elterjedésén, fajának fennmaradásáról, csak az ember nem akar a jövendőről gondoskodni és terhére vannak a gyermekek. Érdekes fejtegetéséből idézem a következőket: „A faj önfentartási ösztöne nyilatkozik meg a szociális mozgalmakban. És védekezni kell egyházilag is. Lehetőleg gyátolni kell, hogy nőtlen lelkészek, tanítók, gondnokok, egyházi tisztviselők állandóan alkalmaztassanak. Ez az egyik. A házasságnak, a születésnek, a tiszta családi életnek, a sok gyermeknek becsületet kell szerezni és annak a becsiilésuek az egyház intézményeiben, szertartásaiban is kifejezésre kell jutni. Ez a másik. Legyen az olyan anya tisztelt, kinek számos és jól nevelt fiai és leányai vannak. És érezzék a világ szerint okos, de önző lelkek a szerencsétlenséget, melybe elődeik bűnei vagy saját vétkök döntötte őket.“ „Bánáti levél a baptistákról, illetőleg lelkészeink védtelen helyzetéről“ cim alatt közölve van Baráth Imre magyar-ittebei lelkésznek a lap szerkesztőjéhez intézett levele, melyben leírja, hogy a múlt nyáron miként csodálták meg hívei Domby Lajos esperest, mert az ő falujokban ember emlékezet óta nem volt esperesi vizsgálat, sőt hívei közül többen azt vitatták, hogy a reformátusoknak nincsenek püspökeik. Majd felpanaszolja, hogy Szalay József nagybeoskereki ref. lelkész és társai nyíltan beszélik és lapjaikban nyiltan írják, hogy három féle lelkész van, t. i. van hivő pap, van mérsékelt hivő pap és van világi pap. Ha ilyen különbséget teszünk lelkész és lelkész között éppen néplapokban, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy egyszerű híveink, különösen a baptizmusra hajlandó emberek, bennünket kritika tárgyává tesznek s azzal a kifogással élnek, hogy nincs hitünk ! Nem rég a becskereki egyház egyik hívétől levelet kapott, melyben örömét fejezi ki a ref. egyháztag a felett, hogy ő, a ref. lelkész „kezd megtérni.“ Sok veszedelmet rejt magában a mostani állapot, midőn a ref. lelkészikar védtelen helyzetben van. Felemlíti, hogy baptistákkal, nazarénusokkal körűi vett gyülekezetében egy alkalommal egyik presbitert kénytelen volt megdorgálni, mert presbiter társait rágalmakkal illette. A válasz ennyiből állott: „Tiszteletes uram, ne pirongasson, mert — önkívületi magán felekezetbe lépék.u Természetesen a baptista felekezetet értette alatta. „Erdélyi Prot. Lapu 15—16. sz. Nagy Károly: „Az uj minisztérium“ cim alatt vegyes érzelmeket és hatást keltő ismertetését közli az új kormány három tagjának. Hogy miről jó ez a cikk egyházi lapunkban, azt ők Erdélyben bizonyára jobban tudják, mint mi a Királyhágón innen. Talán a magára maradt fájó szív keservének csillapítására, vagy más egyébre? Azt még előre nem tudhatjuk. Seprődi János az igazgató-tanács megbízásából, ?z énekes könyv megújítása céljából, a felhasználandó anyag összegyűjtése érdekében felhívást bocsát a lelkészi karhoz és érdeklődőkhöz, különösen azokat kéri, akiknek birtokukban kéziratos halotti énekeskönyvek vannak. Az „Országos Közalap váltsága“ oimü cikkben olvassuk, hogy a közalappal szemben támasztott igényekkel nem tartott lépést annak támogatása, úgy, hogy működésének fokozását egyideig csak kombinált pénzügyi műveletek révén, később tekintélyes összegű államsegély utján lehetett eszközölni ; de a messzibb látók előtt nem volt titok, hogyha ez így halad, a visszaesés kikerülhetetlen lesz. Sőt ez a visszaesés már jelentkezik, mert a közalap jövő évi költségvetése tizezer koronát meghaladó deficittel zárul. Szerinte a visszaesés legnagyobb részét a nagyobb, főleg városi gyülekezetek okozzák. Ezek ugyanis majdnem kivétel nélkül jóval alatta maradnak a lélekezám után fizetendő összegnek. Az Országos Közalap válságos helyzete követeli, hogy a zsinati törvény teljes szigorral alkalmaztassák, mert nem szabad megengednünk, hogy a bizalom megrendüljön e féltett intézményünkben. (Szerintünk a közalap iránti bizalmat nem az rendítette meg, hogy a járulékok nem számszerű pontossággal fizettetnek be, hanem az, hogy a köztudat szerint három évi önkéntes ajánlatra és a magát egy összegben, egész életére megválthatás elvére alapított közalapból örökös egyházi adófelügyelőség lett. Az óriási jövedelem minden nagyobb, maradandó eredmény nélkül elforgácsolódik. Legsanyarubb viszonyok között élő határszéli és pápistaságba ékelt egyházaink csak szeméremsértő kilincseléssel juthatnak máról holnapra terjedő segélyhez !) (Folyt, köv.) VÁGMELLÉKÍ. jegyes l^czlEményEl^. — Személyi hir. Antal Gábor püspök urunk e hó 17 — 19. napjain Pápán volt s elnökölt a VIII. o. tanulók vizsgálatán. — Kormányképviselők. A főiskolánk főgimnáziumában a tanév végén tartandó érettségi vizsgálatokon a közoktatásügyi kormányt dr. Nagy Gyula orsz. levéltárnok fogja képviselni, a csurgói ev. ref. főgimn.-nál pedig K. Kis József ny. főgimn. tanár. Dr. Antal Géza theol. akad. tanár hasonló minőségben a hódmezővásárhelyi ev. ref főgimnáziumhoz megy. — Gyászhir. Barthalos Kálmán dudari lelkipásztor hossszas szenvedés után, f. hó 16-án meghalt. Temetése gyülekezetének és a környéknek igen nagy részvétével 18-án délelőtt ment végbe. A háznál Bállá Endre osetényi lelkész mondott a baráti érzés meleg hangján buosu beszédet és imádkozott buzgón az elhunytért, hátramaradt kedveseiért és gyülekezetéért. A templomban Kis József esperes prédikált és imádkozott. A sírnál pedig Kis Zoltán, az elhunyt káplánja mondott szép beszédet. A halálesetről az elhunyt családja a következő gyászjelentést adta ki : Alulírottak úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik a hű férj, szerető atya, jó fiú, szeretett teBtvér Barthalos Kálmán ev. ref. lelkésznek élete 50-ik, boldog házasságának 15-ik évében, hosszas szenvedés után ma reggel fél 6 órakor történt gyászos elhunytát. A drága halott földi maradványai folyó hó 18-án, pénteken d. e. fognak
