Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-13 / 19. szám
325 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 326 Református egyházi lapszemle. „Debreceni Prot. Lapu 11—14. sz. Jánosi Zoltán debreceni lelkész és Csiky Lajos papnöveldéi tanárnak 1906. március 15-én elmondott igen szép imádságaik vannak közölve. Jánosi Zoltán: „A talár osupa sár“ címmel foglalkozik Bubics Zsigmond kassai róm. katb. püspöknek nagy felháborodást keltő esetével, a viszonosság elvéből kifolyólag, a „mi Zsigmondunk“ szomorú bukása alkalmával, a klerikálismus zajos örvendezésére, válaszúi szolgálván a kassai Zsigmond viselt dolgainak szellőztetése. S. Szabó József: „A gimnáziumi vallástanítás módszeréiről írt figyelemreméltó elmefuttatást. „Erdélyi Prot. Lap.11 11 —14. sz. Szalay József nagy becskerek i lelkész: „Fogyás elleni orvosság“ cimü cikkében ajánlja egyházi beszédeinknek megváltoztatását, hogy úgy tartalomban, mint formában térjünk vissza Jézus és az ő apostolainak, valamint a reformátoroknak tanítási módjához, hogy ne az üres lamentálás és deklamálással igyekezzünk hatást kelteni és hogy igyekezzünk missiói munkánkra, egyházunk tagjaiba hitélet elevenségét csepegtetni. „Kálvin szövetség'1 cimü cikk írója aggodalmának ád kifejezést, hogy nevezett szövetség szervezői a hivatalos egyház körén kívül óhajtanak társadalmi egyesületet alakítani, az egyházban eleven, lüktető élet teremtésére és talán azért, hogy politikai tekintetből is felvegyék a harcot a szociálizraussal szemben. Megyaszai Mihály : „Egyházunk és a demokratizmus“ cimü cikkében a kiváltságos templomi székek ellen szólal fel, egyházunk alapelveire való tekintettel. Mert nemzetünk sem tudott volna megállani annyi ellenséggel szemben, ha a kálvinismus nem nevel az egyenlőség jótékony napfényén s ha nem öntözget a szeretet alázatosságának s a kapcsokat erősítő testvériség hirdetésének langyos esőjével. Kiváltságos ülőhelyek engedélyezése anyagi előnyökért; jogos vagy jogtalan használat folytán szerzett padokhoz való tüntető, másokat sértő, bántó ragaszkodás s ennek a mi részünkről való elnézése az a hiba, amit több templomunkban szomorúan tapasztalhatunk s ami nem egyez meg egyházunk elveivel, a hirdetett és vallott demokratizmussal. „Prot. Egyházi és Iskolai Lapu 12—15. sz. Hamar István: „A budapesti Kálvineum-ügye“ címmel méltatja Fejes István azon indítványát, hogy a budapesti Kálvineum ne a kerületekre kivetendő 65 éves torlesztéses kölcsönből, hanem a közalap tőkéjéből elszakítandó összegből építtessék fel. így talán az egyházkerületek nem fognak húzódozni, hiszen csak az 1906-ra eső 200 ezer kor. államsegély lenne a Kálvineumra fordítva s a mutatkozó csekély hiányt a folyton erősödő közalap könnyen eltüntethetné. A dunamelléki kerület pláne sokat nyerne, mert „a kulcs szerinti kerületi járulók fizetése alól felszabadulva, az ekképen felszabaduló összeget theológiája fejlesztésére és a Ráday-könyvtár méltó elhelyezésére fordíthatja.“ (Kedves naivitás, melyet még nem zavartak meg falusi számadó gyűlések!). Hamar István: „Kálvinszövetség“ címmel az alakítandó országos egyháztársadalmi egyesület fontosságát fejtegeti. Bizony én jobban szeretném, ha új missiói, evangéliomi és Kálvin szövetségek helyett már meglevő egyházi és lelkészi értekezleteinket méltatnák nagyjaink és felettes egyházi hatóságaink kellő figyelemre, anyagi és erkölcsi támogatásra. Hiszen, ami az alakítandó Kálvin-szövetség céljául lett kitűzve, azt mind elvégezhetnék egyházi értekezleteink is a hivatalos egyház körén belül és nem kellene a politizálás gyanúja ellen védekezni. „Sárospataki Református Lapoku 11 —14. sz. Dókus Ernő : „Hogyan fedeztessenek a központi épület költségei ?“ cimü figyelemre méltó oikkében foglalkozik Fejes István azon indítványával, hogy az építendő Kálvineum költségeire szakíttassék el 200 ezer korona a közalap kamatozó vagyonából. Dókus ezt nem tartja megengedhetőnek, mert ellenkezik az országos közalap rendeltetésével és esetleg erkölcsi alapjai rendíttetnék meg a közalapnak az által, hogy feladatai közé nem tartozó célra százezrek fordíttatnának. Végső esetben legfeljebb annyit gondol megvalósíthatónak, hogy a szükséges összeget a közalap kölcsönözze, melynek kamatai az egyházkerületek államsegély-járulókából tartatnának vissza, a jelenleg gyakorlatban levő hozzájárulási kulcs szerint, s maga a kölcsön a felemelt államsegélyből téríttetnék meg, mielőtt annak bármily más célra fordítása iránt intézkedés tétetnék. Erre pedig a szerkesztő csillag alatt megjegyezte, hogy a tiszáninneni egyházkerület már múlt őszi közgyűlésén intézkedett az iránt, hogy az 1906. évi államsegély a vallástanárok fizetésrendezésére és a sárospataki főiskola céljaira fordíttassók. (Nem lehetne-e p. o. a debreceni egyházat, vagy a tiszántúli egyházkerületet megkérdezni, hogy az országos református levéltár, közalap, továbbá az évenként néhány napig gyülésező konvent és a 10—15 évenként néhány hónapig gyülésező zsinat céljaira minő évi haszonbérért lényé hajlandó megfelelő helyiségeket építtetni és átengedni ? így talán a tervbe vett évi 96ü0 koronából néhány ezer korona felszabadúlna népies vallásos iratoknak ingyen való terjesztésére és iskolás gyermekek jutalmazására! Nem holt kövekből, hanem élő tagokból szervezvén Örökéletü Kálvineumot!) Réz László: „A próba-énekeskönyv“-re mondja el véleményét, tekintettel az ellene emelt kifogásokra. Részletesen foglalkozik Seprődi Jánosnak a Prot. Szemle 1904. évf. 4., 5. és 6. füzeteiben megjelent kedvezőtlen bírálatával, majd ugyanannak ugyanott az 1906. évf. 1. és 2. füzeteiben megjelent: „Az énekeskönyv megújításának feltételei“ cimü dolgozatával. Réz László tanúlmányának eredménye az, hogy a próba-énekeskönyv értékes alkotás és nagy nyeresége lesz egyházunknak, ha kötelező kasználatra elfogadtatik. Morvay Ferenc : „Még egyszer az énekeskönyv megújításának kérdéséhez“ cimü cikkében szintén Seprődi János bírálatával foglalkozik. Azt mondja a többi között, hogy aki őszinte akar lenni, az nem tagadhatja, hogy a próbaénekesnek sok szép darabja van. Hiányai, hibái is vannak. Ezeket
