Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
303 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 304 dék 1905. december 31-én 184.731 K 50 fillér. Vagyongyarapodás az 1905. év folyamán 226.000 K névértékű 4 százalékos korona-záloglevél. A Jordán-alapítvánnyal együtt a közalap összes vagyona 3,573.510 K 16 fillér. A Jordán-alapítvány vagyonállaga 299.510 K 16 fillér. Az 1906. évre szóló költségvetést a következőkben adja: Tőkésítendő 69.698 K 58 fillér. Misszió célokra 35,278 K 29 fillér. Lelkészözvegy-árva-gyámintézetre 27.879 K 52 fillér. Egyszersmindenkori segélyekre 21,487 K 60 fillér. Tőkesegélyekre 113.706 K 60 fillér. Kiegyenlítésekre 15,851 K 43 fillér. Összesen 283.901 K 87 fillér. Sem tőke, sem más segélyekre a konvent nem tud semmit irányozni, sőt a már lekötött segélyekre is 5030 K 98 fillér hiány mutatkozik. A konvent elhatározta, hogy az egyházközségek hátralékait az egyházmegyék közpénztára fizesse be. Egyszersmindenkori segélyekben részesült 57 egyházközség 21,480 K összeg erejéig. A konvent a közalap-bizottság jelentését tudomásul veszi, s az előadónak pontos és fáradságos munkájáért köszönetét mondott. Ezután Szőts Farkas előadó terjesztette be jelentését a lelkészi özvegy és árva-gyámintézet 1905. évi állapotáról. A járulékok összege 125,953 K 50 fillér, növekedés az előbbi esztendővel szemben 7947 K 53 fillér. A megállapított járulékokból befizettetett 1905. folyamán 94.191 K 83 fillér, hátralékba maradt 31.761 K 67 fillér. Az 1905. évi összes bevétel 316.039 K 63 fillér volt. Özvegyek és árvák segélyezésére fordíttatott 165.502 K 13 fillér. Ebből segélyeztetett a dunántúli kerületből 41 özvegy, 37 árva. Az előadó az 1906. évi költségvetést a következőkben adja. Összes bevétel 323.770 K 21 fillér. Összes kiadás ugyanennyi, ebből azonban özvegyek és árvák segélyezésére 180.000 K, vegyesekre 3000 K, tőkésítésre 140.770 K 21 fillér fog fordíttatni. Sass Béla az egyetemes tanügyi bizottság jelentését terjesztette elő. Az egyetemes tanügyi bizottságnak jelentésénél Váró Ferencz, mint a középiskolai szakbizottság előadója javaslatára a konvent kimondotta, hogy a csupán délelőtti tanítást csak kivételesen engedi meg, úgy didaktikai, mint hagyományos protestáns szempontból. Elhatározta, hogy a Bibliai Szemelvényekre kiutalványozott 1000 korona pályadíj a dunántúli egyházkerület pénztárából, ha a szükséges igazítások azon megtörténtek, a szerzőnek, Murányi János bálványosi ev. ref. lelkésznek kiadassék. Tudomásul veszi végül a konvent az előadó jelentését a Bocskay István fali képe, valamint a Bocskay István és a bécsi béke cimü füzet nyomtatása és országos terjesztése tárgyában. Tudomásul veszi a konvent az előadónak az akadémiákról szóló jelentését. Az akakémiákon működött 26 rendes jogtanár, az első félévben 543, a másodikban 512 volt a hallgatók száma, kiknek 522/10, illetve 494/J0 része volt ev. református. A debreceni prot. egyetem és bölcseleti fakultás ügyében a konvent felszólítja az ág. hitv. ev. egyházat oly célból, hogy hajlandó-e ezt az ev. ref. egyházzal közösen megosinálDi, ha igen, milyen mértékben, s ebben az esetben milyen befolyást igényel a tanárválasztásnál. Az előadó javaslata szerint kéri a konvent a kormányt, hogy a kántor-tanítói fizetések kiegészítésénél választassák külön a tanítói fizetés a kántori mellékjövedelemtől, s tanítói dotáció egészítessék ki, tekintet nélkül a kántori mellékjövedelem nagyságára. Radácsy György olvassa előadói jelentését a theol. akadémiákról. A theológiai tanárok nyugdíja ügyében határoztatik, hogy az anyagi segítséget a jelen kormánytól újból kérik, amennyiben Lukács György volt kultuszminiszter az állampénztár akkori állapotának tekintetbe vételével a segítséget meg nem adhatta, csak Ígéretet tehetett a pénzügyi viszonyok javulásának esetére. Következett az állami egyetemen szervezendő protestáns theológiai fakultás kérdése. Az előadói javaslat az egész kérdést jobb időkre kivánja halasztani. Dr. Bartók György erdélyi püspök szólalt fel. O megvan győződve, hogy valamint a külföld csaknem minden egyeteme, úgy a mienk is rá fog jönni egy protestáns theológiai fakultás felállításának szükségességére. A protestántizmussal járó liberálizmus csak jótékony hatást gyakorolhat bármelyik egyetem szellemére, amint erről pl. Franciország katholikus egyetemein is meggyőződtek. A kultúra folytonos előbbrevitelének kérdése az állam dolga, de azért a theológiai akadémiák is fenntarthatók. Kéri a konventet, hogy ne vegyék le e kérdést a napirendről, de gondolkozzanak a felől, s tartsák állandóan napirenden. György Endre ezzel szemben az előadói javaslathoz csatlakozik. Időszerűtlennek tart ma minden nyilatkozatot, vagy állásfoglalást. Degenfeld óhajtja, hogy a konvent a zsinati határozat értelmében utasítsa a tanügyi bizottságot, felhiván azt, hogy a kérdést állandóan tartsa napirenden 8 adandó alkalommal tegyen megfelelő javaslatot a konventnek. Tisza István gróf reflektál Bartók szavaira. Nagyon érdekes fejtegetésbe bocsátkozik az iskolák minemüségének kérdéséről s nem tartaná szerencsés megoldásnak, ha az iskolaügyét teljesen az állam venné kezébe. Különböző irányú, törekvésű iskolák viszik előbbre a kultúrát. Nem kérni kell tehát az államot, hogy iskoláink s egyetemünk ügyét vegye át, de sőt féltő gonddal őrizzük egyházi autonómiánk legerősebb citadelláját, a lelkészképzést. Valóságos kultúrpolitikai jelentőségű fejtegetését azzal végzi, hogy ő nem fog soha örvendeni annak, ha a protestáns lelkészképzést állami kezekben látja. Dr. Nagy Károly Degenfeld gróf indítványához csatlakozik, s hasonló értelemben szól Fejes István is. A többség is így határozott. Széli Kálmán a Diakonia-ügyében terjeszt be javaslatot. Egy több tagból álló bizottság kiküldését látja szükségesnek, mely szakértőkkel egészítse ki magát. A javaslat elfogadtatik. A liturgia-ügyi’szakbizottság jelentését a távollevő Baksay Sándor helyett dr. Nagy Károly olvasta fel s javasolja, hogy az Agenda-könyv elkészítésére bizottság
