Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
Tizenhatodik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1906. május 6. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előüzetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ---- szerkesztő czimére küldendők. .... = főmunkatárs czimére küldendők. ----Az 5. §. a halálesetre szóló intézkedéssel létesített alapítványok megtagadásáról intézkedvén, e megtagadást azon miniszter, illetve felekezeti főhatóság jóváhagyásától teszi függővé, amelynek felügyeleti jogkörébe az el-, vagy el nem fogadásra hivatott személynek működése tartozik. E törvényszakasz mig egyrészről autonómiánkat sérti, addig másrészről a magánjogi fogalmakkal is homlokegyenest ellentétben áll, mert: kétségtelen dolog, hogy az alapítvány az alapitó akaratának és az alapítványban kirendelt kedvezményezett elfogadó nyilatkozatának egyezése által válik jogérvényessé, — ahol ily elfogadás nem létesül, ott magánjogi szempontból alapítvány sem jöhet létre; ha már most a miniszteri gyámkodás (az iskolai alapítványok tekintetében) a tervezet 5. §-a szerint törvénybe iktattatnék, akkor az alapítvány el nem fogadásának jóvá nem hagyása által a miniszter kikéruyszerithetne oly alapítványt is, amely felett az alapitó és a kirendelt meg sem egyeztek, amely tehát magánjogi szempontból nem is jött létre. A tervezet 7. és 8. §§-ai egybevetéséből nem állapítható meg teljes határozottsággal a 7. §. casuistikájának homályos voltánál fogva a célba vett rendelkezések tárgyi terjedelme, mert a 8. §. ismét csak a szorosan vett egyházi célú alapítványokat veszi ki a 7. §. rendelkezései alól. A 7. §. b), c), d), e) és f) pontjaiban foglalt rendelkezéseit csak az esetre nem mondja alkalmazandónak, ha az azokban megjelölt eset kormányhatóságilag jóváhagyott általános szabályzatban elrendezést nyert. A mi egyházunk autonom jogából következik az a jog, hogy saját hatáskörében szabályzatot alkothat, úgy az egyházi adminisztráczió, mint a vagyonkezelés tekintetében is, — az aitaiuiiK megaiKoiott eme szanaiyzatoK csaKis a mi egyházi főhatóságaink jóváhagyásával lesznek jogérvényessé; ezek jogérvényességéhez semmiféle kormányhatősági jóváhagyás nemcsak nem szükséges, de sőt autonomikus jogaink megcsorbítását képezné ennek elismerése. A tervezet 10. §-át is kifogásoljuk annálfogva, mert a miniszter belátásától teszi függővé azt, hogy mikor tagadhatja meg valamely alapítvány jóváhagyását, mivel pedig a tervezet az összes iskolai és jótékonysági alapítványokat a világi alapítványok közé sorolja és mint ilyeneket a miniszter rendelkezése alá vonni javasolja, nyilvánvaló a mi egyházunk abbeli sérelme, hogy a 7. §. vonatkozó rendelkezései szerint a mi iskolai és jótékonysági alapítványaink el- vagy el nem fogadása felett is a miniszter döntene. A tervezet 18. §-át is mellőzendőnek véljük azon a| alapon, mert már a 8. §-nál kifejtettük abb.eli kívánalmainkat, hogy egyházi alapítványaink köréből a tanügyi, jótékonysági és egyéb egyházi, társada^pii céljainkat szolgáló alapítványaink ki ne szakittassanak. A tervezet 22. §-a is sérelmes egyházunkra annálfogva, mert a^ alapítványi vagyon kezelésére vonatkozó szabályzat jogérvényességét a minisztérium jóváhagyásától teszi függővé. A tervezet 26. és 27. §§-ai is sérelmesek a mi egyházunk autonómiájára, mert a legfőbb felügyeleti jogot az 1790—1. évi 26. t.-cz. 10. §-ának rendelkezéséből kivehető mérven túl terjeszti ki; nem magyarázható ugyanis a legtöbb felügyeleti és ellenőrzési jog oly terjedelművé, hogy a számadások rendszeres bemutatásának és az alapítványi ügyekre vonatkozólag bárki által tett intézkedés vagy határozat bármikor leendő megsemmisítésének és megváltoztatásának jogát magában foglalná. is Egyházkerületünk folirata az alapítványok ügyében. DUNÁNTÚLI
