Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-15 / 15. szám
255 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 256 kötelesség. Mint egyházmegyei tanácsbiró az ügyeket gyorsan és tisztán látta, helyes gyakorlati érzékének sokszor adta kiváló tanujelét. Mint a csallóközi lelkészértekezlet elnöke vonzóvá, tanulságossá, épületessé tette az azelőtt feleslegesnek tetsző összejöveteleket. A megtiszteltetést soha se kereste, de ha valamivel megbízták, nem tért ki előle, nem hivatkozott „tömeges elfoglaltatására.“ Több Ízben volt egyházkerületi képviselő, az utóbbi években gyámoldai számvevő, községi és vármegyei képviselő. Házasságra 1887-ben lépett Biró Katalin úrnővel. Példásan gyengéd, szeretetteljes házas életüket az Ur négy leány és egy fiúgyermekkel áldotta meg. Akiket ritka jó papi nevelésben részesítettek. Legidősebb leánya Ghyczey Sándor kocsi jegyző úr neje. Sohase hallottuk dicsekedni, de azt büszkén említette, hogy neki már van veje és szinte sugárzott arca a boldog reménységtől, midőn azt mondotta, hogy nem sokára nagypapa leszek. Oh miért is nem érhette meg ? Miért kellett 9 éves kis fiát árván hagynia? Temetése március 27-én volt. A szakadó eső dacára is szokatlan nagy számmal egybesereglett helybeli és vidéki tisztelőinek tömege megható részvéttel kisérte örök nyugalmára. 16 lelkésztársa álta körül koporsóját. A templomban Tóth Kálmán deákii lelkész, ehmegyei főjegyző, az elhunytnak iíju korától fogva szivéhez nőtt, igaz barátja tartott gyászbeszédet Márk ev. XIV : 34. verse alapján. Tőle kaptam meg idvezült barátunk élettörténetére és temetésére vonatkozó ezen adatokat. A sirnál Gyalókay László nemesócsai lelkész, ehmegyei tanácsbiró búcsúztatta el családjától, híveitől, lelkésztársaitól. Isten veled ! az élet iskolájában bölcsen forgolódott, nemesszivü barátunk, minden jó szolgálatra készséges és hűséges lelkésztársunk, te a fényt nem kívülről nyeréd, hanem saját bensődből : hivő lelkedből, világos elmédből, jóságos szivedből sugározék, ezért vagy névtelenséged mellett is feledhetetlen. Ilyenekről mondja a szent könyv, hogy „az igazak emlékezete áldott !w Vágmellékí. güíplöi rövid [prel;. A „Los von Rom“ mozgalomról, illetve annak 7 éves történetéről (1898—1905-ig) a múlt évben számoltunk el, mikor hiteles statisztikai adatok alapján kimutattuk, hogy a prot. egyház a jelzett 7 óv alatt 33176 lelket nyert áttérés folytán. A mozgalom, amint a birtokunkban lévő kimutatás élénken igazolja, nem veszített erejéből az 1905. esztendőben sem. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Los von Rom mozgalom eredményéről az 1905. esztendőről is elszámolhatunk immáron olvasóinknak. A protestáns egyház kebelébe az 1905. esztendőben 4855 egyén lépett át, 493-mal több, mint az 1904. esztendőben. Ez a szám a legmagasabb 1901 óta. A mozgalom megindítása óta 1906-ig 38031 egyén lett protestánssá. Az ó-katolikus egyház 10817 lélekkel növekedett, ez is a római egyház vesztesége. Így Róma vesztesége 7 év alatt 50000 lélekre tehető Ausztriában!! A protestánsok az 1905. esztendőben 6 új templomot és 1 imaházat vettek használatba ; 4 új templom a csehek részére ós 1 mahreubergben (Steier) épült. Az 1905. eszteudő története a Los von Rom mozgalomra nézve még annyiban is nevezetes, mert ezen esztendőben, mintegy 100 új istentiszteleti hely rendeztetett be. 12 új templom építés alatt van. Önálló 6 lelkészi állomás szerveztetett a múlt évben, eddig ez évben (1906) már 2 új lelkészi állomás lett betöltve. Istentiszteleti helyek és kisegítő lelkészi állomások szép számmal létesültek. Az iskolai viszonyok is fejlődtek. Az állami iskolák mellett, melyek kivétel nélkül mind felekezeti jellegűek, katholikusok, igen sok prot. iskolák létesültek, melyeknek alakításában a Luther-egyletnek van főérderne. Az egyesületi élet és a belmissiói munkásság örvendetes módon kiterjedt, nagyobbodott. Bielitzben „az ausztriai prot. szemefénye“ — mintegy 100000 korona adomány tétetett egy prot. diakonissza intézmény létesítésére. Imé, ezekben számolhattunk be a Los von Rom mozgalom 1905. évi eredményéről. Talán lesz még módunkban erre visszatérni, most azzal fejezzük be tudósításunkat, hogy imádkozzunk az ausztriai evangéliomi mozgalom erősbödéséért. Magyarok külföldön. Szomorú statisztikai kimutatásban mutatja be a két prot. egyház veszteségét a „Protestanten-blatt“ a külföldnek. Néhány sor az egész tudósítás, száraz számok, de mégis leverőleg hatnak az olvasóra. A tudósítás ennyire szorítkozik: „Az ev. egyház vesztesége az 1905. esztendőben 473 lélek, nyeresége semmi ; az ev. ref. egyház vesztesége 379 lélek, nyeressége 26 lélek.“ Ennyi az egész tudósítás „Ungarn“-ról. E kimutatás csupán a reverzálisos veszteségünket tünteti fel, a kitérés folytán beállott veszteségünkről nem szól. őrállók, vigyázatok ! Türelmetlen prot. püspök. Ezzel a jelzővel apostrofálja a Protestantenblatt Schmied-Annaberg superintendenst azért, mert egy r. kath. papnak nem engedte a prot. temetőt ismét felszentelni akkor, midőn abba egy kath. nőt akart a plébános eltemetni. A sírhelyet a kath. rítus szerint felszentelni az egyházi szokások megkövetelik, —• mondá a r. kath. pap, Ő tőle távol van az a gondolat, hogy a prot. egyház felszentelését, illetve annak érvényességét kétségbe vonja és az iránt tisztelettel is viseltetik, mindazonáltal szükséges, hogy minden felekezet saját módja szerint szentelje be a temető helyet. A „Protestantenblatt“ orthodoxiából folyó türelmetlenségnek nevezi a prot. püspök eljárását, midőn ilyen kijelentés után is megtagadta a prot. temető újbóli felszentelhetését. Szerintünk helyesen járt el a prot. püspök
