Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-15 / 15. szám
249 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 250 kezésszerű felhasználására. Ezen a közélet érdekében álló jognak gyakorlása továbbra is érvényben hagyandó volna, mert nem szolgáltak rá arra a nagy fokú bizalmatlanságra, mely a törvénytervezetben megnyilatkozik. II. Részletesen. A törvénytervezet az alapítvány fogalmát nem határozza meg. Ezt a magánjogi kodifiikációnak tartja fenn. A törvénytervezet az alapítványok közjogi természetét tárgyalja. A 3. §. rendelkezésének utolsó pontja a tanügyi és jótékonysági alapítványokat a szorosan vett egyházi alapítványoktól megkülönbözteti, de nem határozza meg, mit ért szorosan vett egyházi alapítvány alatt. E tekintetben a tervezet homályos. Mert egyházi célú azon alapítvány is, mely az egyházak világi érdekét szolgálja. A tervezet által világi alapítványoknak nyilvánított felekezeti tanügyi, jótékonysági alapítványok tekintetében eddig végérvényesen az egyházi főhatóság intézkedett. Nem volna méltányos, hogy ez intézkedési jog korlátoztassék, mert az állami közérdek a miniszter által a felügyelet és ellenőrzés jogán is megóvható. A 4. §. rendelkezésének következménye lehetne, hogy az egyház oly halálesetre szóló alapítványok elfogadására is köteleztethetnék, amelyet akár a hozzá kötött terhek súlyánál, akár egyéb nyomós okoknál fogva elfogadni nem akar, mert a miniszter erre kényszeríthetné. 5. §. A magánjogi elvek szerint az alapítvány az alapító akarata és az elfogadó beleegyező nyilatkozata s az alapítványul rendelt vagyon kezelése alá vétele által válik jogi személylyé. Ha az akarat megegyezés létre nem jön: akkor az alapítványul kirendelt vagyon sem vétetik kezelés alá. Már most, ha a megtagadó nyilatkozat csak a miniszter hozzájárulása által válik érvényéssé, akkor a hozzájárulás megtagadásával kényszeríthetné a miniszter oly alapítvány elfogadását is, melyre az alapító és kirendelt megegyezni nem tudtak, tehát nincsenek meg a jogalapítás magánjogi elemei. 7. §. e) pontja a 20.000 koronát elérő alapítványok elfogadását a miniszteri jóváhagyástól teszi függővé még a szorosan vett egyházi alapítványokra nézve is. Ez az intézkedés mélyen belenyúl az egyházi testületek autonom jogkörébe, mert ez által ezen jogkör még a szorosan vett egyházi alapítványokra nézve is megcsorbíttatnék, a miniszternek pedig a hitélet erősbítésére szolgáló alapítványokra is rendelkezési jogot adna. A 10. §-ban beszúrandó volna, »a felekezeti tanügyi és jótékonysági alapítványok kivételével « A 14. §. felelőssé tenné az egyházi hatóságot oly alapítványok kezeléséért is, melyek egyes személyekre bízattak, ha a felügyelet az egyházhatósága alá tartozik. Ez a felelősség el nem fogadható. Mert ez esetben a kezelő személy hűtlensége esetén rögtönösen előállható (sikkasztás) károk megtérítésére is kötelezhető volna, holott a felügyelet és ellenőrzés hiánya miatt előállható károkért a felügyelő hatóság felelős, ép oly természetes, hogy a felügyelő hatóság az oly károkért, melyeket meg nem akadályozhat, felelős nem lehet. A 19. §. rendelete szerint a kormányhatóság az alapítványi vagyon kezelésének átvételére az alapító által kirendelt egyént, jogi személyt vagy hatóságot kötelezheti. Miután nem méltányos,hogy az egyház oly halálesetre szóló alapítvány elfogadására kormányhatóságilag köteleztessék (4. és 5. §.), melyet nyomós okok miatt elfogadni nem akar, bizonyára nem volna helyes az sem, hogy el nem fogadott alapítványi vagyon kezelésbe átvételére kÖteleztessék. A 22. §. azon intézkedése, hogy az alapítványi vagyon csak az árvák vagyonának kezelésére törvényileg meghatározott biztosíték mellett helyezhető el, oly erős megszorítást foglal magában a kezelésre, mely el nem fogadható. Az 1877. évi XX. t.-c. 289. §. szerint árvapénztári kölcsön házakra és birtokokra azok értékének 1/3 része erejéig adható. Közismeretü, hogy az árvapénztárak ezen megszorítás miatt pénzeiket nem képesek zálogjogilag biztosított kölcsönökbe elhelyezni, sőt a pénzintézetek nagy versenye folytán a már kihelyezett kölcsönök is visszafolynak. Ez a megszorítás tehát azt eredményezné, hogy vagy az alapítványok kamatozása volna oly alacsony lábra leszállítandó, mely e kihelyezést ezen megszorítás mellett is lehetővé tenne : ezt pedig az alapítványi cél szenvedné meg; vagy az alapítvány kihelyezése ütköznék leküzdhetetlen nehézségekbe : így pedig az alapító által kitűzött cél sem volna elérhető. De nem is méltányos ez az erős korlátozás, mikor épen a kormány az eladósodottak felsegélésének tervezetében a birtok 75°/0-ának erejéig engedélyezi a kölcsönök adását. Elegendőnek tartanám, hogy az egyházi hatóságok a kezelésük alatt álló alapítványok kölcsönképpen való kihelyezését ugyanazon szabályok betartása mellett foganatosítsák, amint az a saját vagyonukra szabályozva van. A 27. §. az összes alapítványok nyilvántartását, számadásaiknak megvizsgálását egy központi szervezetnek kívánja fentartani s ezt a szervezetet a statisztikai hivatalban találja meg. Eltekintve attól, hogy az országban létező minden alapítvány nyilvántartása, számadásainak megvizsgálása egy elképzelhetetlen nagy appararatust igényelne : a legnagyobb fokú bizalmatlanság az autonom egyházak ellenében annak 15*
