Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-25 / 12. szám

Tizenhatodik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1906. márczius 25. DUNÁNTÚLI AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. K.EF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős ----- szerkesztő czimére küldendők. ----­Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ----- főmunkatárs czimére küldendők. = Tiz éves évfordulóján vagyunk ma a nap­nak, amelyen dunántúli református egyházkerü­letünk, Rév-Komárom városábau püspöki szé­kébe ültette a gyülekezetek közbizalma által amaz állásra megválasztott Antal Gábor volt ácsi lelkészt. E tiz éves forduló kedvező alkalom arra, hogy kerületünk lapjának vezető helyén Antal Gábor püspök úrral foglalkozzunk. Szeretettel, melyet az ő egyénisége kihív; büszkeséggel, melyre az ő bírása jogosít. Szeretettel, mert ez kedvesebb az ő szivének, mint ha hideg tiszte­lettel hajtanánk meg zászlónkat előtte ; büszke­séggel, mert ennek hangot adni a mi szivünknek esik jól. Szeretet emelte őtet püspöki székébe. A református püspökválasztás nem könnyű munka. Más téren is nem egyszer megtörténik, hogy az egyén ad súlyt az általa elfoglalt állásnak. A református püspöki szék értéke azonban min­dig az azt betöltő egyéniségétől függ. És a vá­lasztást vezető református lelkészek: kemény nyakú nép. Nem csak azt nézi, hogy egy szé­lesebb határokra kiterjedő, nagyobb körben mozgó egyházi társadalom közigazgatásának élére kit talál méltónak, ki bir a szellemi képessé­geknek és a kormányzásra hivatottságnak avval a mértékével, amely őtet valóban elsővé teszi a hasonlók között: hanem azt is, hogy tekintettel az egyház iránt való hűségre, kit helyez ő maga elé; tekintettel az egyéniségre, ki után áll ő másodsorba szívesen. Az egyház-kormányzás terén nagyobb múlt­tal nem biró, csak 7 éves lelkész Antal Gábor, közismert, őt egy fejjel kimagasító szellemi erői mellett is, aligha emelkedik dunántúli reformá­tus egyházkerületünk püspöki székébe, hatalmas és méltó ellenfelével szemben, ha nem bírt volna Istennek azzal a kegyadományával, mely az apostol szerint »legnagyobb«, ha át nem ha­totta volna személyiségét a minden más ado­mányt értékesítő s önmagát másnak átadó sze­retet. De meg volt nála. Sokan látták élete meg­nyilvánulásaiban. Küzdelmes ifjúságában vett szállást szivében. Férfi korában betöltötte azt teljesen. Nem fért meg abban, kiáradott minde­nekre, akikkel érintkezett. Teremtő erő ez az Istenben, isteni erő az emberben. Olyan tulaj­donsága van kihatásában, mint a nap sugarainak, melyek egyenes összeköttetést létesítenek a te­nyésztő meleg forrása és a termőföld között s odatérnek vissza, honnan kiszármaztak ... Bizony, az Antal Gábor szivéből kiáradott szeretet ter­melte meg a bizalmat azoknál, akik őtet köze­lebbről ismerték s a szeretet tért vissza hozzá, mikor a bizalom az ő személyét ülteté a dunán­túli református egyházkerület püspöki székébe ! Épen a mai napon tiz éve ! 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom