Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-22 / 43. szám
743 DUNÁNTTLI PROTESTÁNS LAP. 744 latait az irodalom s a közélet terén s a budapesti egyetem, amelyen sok időn át tartott előadásokat a világirodalomból, tiszteletbeli doktorává avatta. Munkában, megpróbáltatásokban, sikerekben gyönyörű élet volt a Szász Károly élete. Szolgálta hazáját tettel és szóval és szolgálatai nem maradtak jutalmazatlanul. Bár pap és közhivatalnok volt egész hosszú életén át 8 bár Isten és hazája szolgálatában egyaránt serény és fáradhatlan volt; mégis az irodalom vallhatta leginkább a magáénak s halála is irodalmunknak a legnagyobb veszteség. Kazinczy óta nagyobb, fáradhatatlanabb munkás, Jókain kívül, nem dolgozott a magyar irodalom berkeiben. Mert r.em volt gazdag ember, fél napot hivatalban kellett dolgoznia a maga és családja kenyeréért s mégis pihenőül versben és prózában irt és fordított egész könyvtárnyit. A már fölsoroltakon kivül lefordította Hugo Viktor néhány drámáját; Verne számos regényét ; Göthe élet- és Deák Ferenc jellemrajzát angolból ; Göthe Összes költeményeit ; a Niebelungen-éneket ; Schiller költeményeit Vargha Gyulával társaságban ; Dante teljes Dióim Co médiáját: Tennyson Király idill-jeit; fordított sokat Horáciusból, aztán görög és keleti költőkből. Összes fordításainak épp úgy, mint az eredeti munkáinak teljes és pontos fölsorolása szinte lehetetlenség. Összegyűjtött lirai költeményei, amelyek közel 20 éve, hogy megjelentek, két nagy kötetet töltenek meg. Költői munkásságának ez a kecsesebb' fele. Szász Károly nem a viharos indulatok, a megrázó szenvedélyek költője; bár arra, hogy ismerte a szenvedély nyelvének is egész skáláját, Shakespeare fordítása a bizonyság, hisz épp a legszenvedélyesebb tragédiákat: (jtbelló-1, Macbet-el, Rómeó és Julid-1, a 1 éli reyé-i ő fordította. A csöndes örömök, a fájó lemondás, a házi, a családiélet képei szólalnak meg az ő lantján a legmegkapóbb hangon. Megénekelte korán elhunyt derék apját, áldott anyját, mindkét imádott hitvesét, akiket ő temetett el, serdülő gyermekeit, gyermekektől népes és zajos otthonát s ezeket a költeményeit soká fogják olvasni igaz megindulással. Irt sok elbeszélő költeményt, nagylélekzetü eposzt és rövid verses elbeszélést egyaránt, amelyek közül nem egy jól sikerült alkotás. Életében a második koszorút is, még 20 j éves kora előtt, 1848 -ban, Murány hölgye c. verses elbeszéléséért kapta, amelyben Széchy Mária ismeretes kalandját énekelte meg s a koszorúban is többször volt része. Irt 7 — 8 kisebb verses elbeszélést, jobbára a magyar históriából. Négy nagyobb eposzának tárgyát is maltunkból merítette : ezekben Trencsényi Csákot, Álmost, Salamon királyt és Zrínyit, a költőt, énekelte meg. Mintegy 18 drámát is irt; ezekkel is többször nyert koszorút; a legtöbbjét elő is adták több-kevesebb színpadi szerencsével. A drámairás is meglehetősen hatalmában állott, mint az eposz és verses elbeszélések Írása. Tárgyban drámái elég változatosak s itt is szereti a hazai eseményeket és a nagy alakokat. Magyar tárgyú drámái : Zsigmond király, A Perényiek, Kálmán király, a Jog és bitorlás, József császár, a hattyú Borics, Zrínyi Miklós, Fráter György, Attila, István vezér. Munkabírását még ez a sokféle dolog sem merítette ki. Irt egész halom esztétikai tanulmányt és műbirálatot; irt emlékbeszédeket, amelyeket az Akadémiában s a Kisfaludy-Társaságban mondott el; megírta Széchenyi szerepét akadémiánk megalapításában, Trefort Ágoston életrajzát s egy kétkötetes nagy munkát: A világirodalom nagy eposzai cimmel. Aggságában is, szinte haláláig, fáradhatatlanul dolgozott. Neki az irás maga az élet volt. A nagy hagyatékból bizonyára sok fog elkallódni az idők folyamán ; a legnagyobb lángész sem csupán az örökkévalóság számára dolgozik. De van olyan munkája, amely megbirkózik a felejtéssel ; munkássága pedig mindig egyik legszebb lapja lesz a magyar irodalomtörténetnek. Munkás, derék, nagytehetségü ember volt. Amivel hazájának, amivel nemzetének, amivel embervoltának tartozott: mindazt busásan megfizette. Rászolgált becsülettel a sikerekre, amelyekből nem kevés jutott neki osztályul; s rászolgált arra is, hogy emlékezetét nemzete egyháza kegyelettel őrizze meg. Temetése, melyen az irodalmi és politikai élet kiválóságai, egyházi életünk vezéralakjai csaknem teljes számban megjelentek, C hó 17-én, d. u. 3 — ti óráig volt Budapesten. Egyházkerületünk részéről Antal Gábor püspök, Hegedűs Sándor főgoudnok, Németh István egyházker. főjegyző, Czilce Lajos főisk. gondnok, Faragó János főgimn. igazgató jelentek meg. Ravatala a gyászszál bevont kálvintéri ev. ref. templomban volt fölállítva, hol a dunainelléki ev. ref. egyházkerület nevében Baksay Sándor püspök, a M. Tudományos Akadémia és Kisfaludy-Társaság nevében pedig Beöthy Zsolt bucsusztatták el, hozzáméltó, remek beszédekkel. A temetőben, hol Budapest fővárosa díszsírhelyet adott számára, a budapesti ev. ref. egyház nevében^ Petri Elek lelkész, az ifjúság nevében Melha Armand beszélt. Fájó szívvel állottunk ott koporsója mellett, fájő érzéssel távoztunk behantolt sirja mellől, mert benne nemcsak a jó embert, a kiváló költőt és tudóst gyászoljuk, hanem magyar fajunk egyik büszkeségét s ev. ref. anyaszentegyházunk nagy oszlopát, örökös dicsőségét is. Borongó sejtelemmel kérdjük: tudunk-e méltő utódokat állítani a ma holnap utolsóig kidőlt harcosok helyére ? Bizodalmunk kevés . . . Jól esik a múltak dicsőségén elmerengeni, melynek egyik megteremtője Szász Károly volt. B. H. jegyes ^czleményE^. — Dr. Antal Géza, theol. akadémiánk tanára, ki a dunamelléki ev. ref. egyházkerület megbízásából az amerikai ev. ref. magyar egyházakat látogatja meg, e hó 16-án útazott el Pápáról, magával vitte családját is. Az állomásra az egész theol. ifjúság kikisérte. Bécsben való rövid megállapodás után Rotterdámba, onnan Londonba megy, Liverpoolban száll hajóra, hogy Amerikába vitorlázzék. Szívből óhajtjuk, hogy útjának kívánt
