Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-05-14 / 20. szám

357

DUNÁNTTLI PROTESTÁNS LAP.

358

Maximilián császárnak beadott protestatiójokban mind a Calvinus, ming a Luther tudományával vádolták az akkori evangelicusokat, a mint láthatni a most citált helyen az 5. §-ban. De ezen kívül az atyafiak reformátusoknak is neveztettek a Persecutes könyvben. Cap. LX. §. 6.

3. Jóllehet pedig ezen két részen lévő evangélicusok 1575 dik esztendőben a prágai zsinatban Maximilián osászár engedelméből egy közönséges confessióra léptek, a melyet maga a császár megerősített, amint láthatni a már említett helyen, de a különbség mégis csak megmaradott közöttük azután is szintén az eklésiák végső elpusztulásokig. Úgy mindazonáltal, hogy mind a két rész edgymással atyafiságosan megedgyezett. Megtetszik az avagy csak onnan is, hogy midőn a cseh evangelicus urak 1621-dik esztendőben Júniusnak 19-dik napján halálra Ítéltettek (a kik azután júniusnak 2l-dik napján ki is végeztettek) és azok, a kik az atyafiak részin voltak, meg nem nyerhették azt, hogy az ő tulajdon papjaik közül mennyen valaki hozzájok ; az Augustana confession lévők pedig megnyerték a magok kívánt papjaikat. Azokat a papokat az atyafiak részéről valók is örömest elfogadták és az általok kiszolgáltatott úri szent vacsorával szintúgy éltek, mint az Aug. conf. lévők, kivévén kettőt közülök, a kiknek Budovetz és Otta volt a nevek és mind ketten korona őrzők voltak Prágában ; csak az a kettő nem élt az Augustana confession levő pap által kiszolgáltatott úri vacsorával; de nem valami vallásbéli gyülölségből, haLem a mint magok megváltották, csak abból a célból, hogy alkalmatosságot ne adjanak némélyeknok a rágalmazásra, értvén kétség kívül azon szavaikon azt, hogy az az ő tulajdon vallásoknak kissebbségére szolgálhatna némellyek előtt. Amint errőláthatni az említett Persec. LX. részében.

4. Mennyi volt a számok különösen mind a fráterek, vagy atyafiak részén lévő, mind az Augustana confessión levő prédikátoroknak, midőn az országból kiparancsoltattak, nem találtatik a csehek Persecutios könyvekben; hanem arról emlékezet vagyon, hogy az atyafiak részén lévők közül 1623. esztendőben mintegy kétszázan találtattak életben, akik rész szerint Csehországból, rész szerint pedig Morvaországból valók voltak. De már 1632-ben alig találtattak százan, meghalván a többi 9 s 10 esztendők elforgások alatt rész szerént fegyver és kemény raboskodás, rész szerént pedig dögleletes nyavalyák, hideg és éhség által. Perseo. Cap. CVIII.

5. Az utolsó püspökjök vagy seniorjok (mert a superintendensi név nem vala közöttök szokásban) a cseh atyafiaknak volt Komenius Ámo3 János, nagy tudományu és kegyességü férfiú, a ki ifjúságában Magyarországon a sárospataki eollegiumnak legelső professora vala, Született 1592-dik esztendőben, meghala exiliumban 1671-ben. Ez az exiliumban is nagyon munkás ember vala. Micsoda munkákat adott ki, láthatni többnyire in Indice Bohemicorum librorum prohibitorum. A mely munkái által nagyon erősíttettek a cseh frátereknek elszélledett maradókai az igaz hitben mind addig, midőn az Úr Isten megszánván a maga elszélledett és lelki fogságban volt népét, annak az ő hűséges szolgája, b. e. II. József császár által szabadulást küldött.

A toleranczia kijövetelével megújult reformata eklésiákről s azoknak prédikátoraikról.

Kijővén a vallásbéli engedelem ama b. e. kegyes fejedelem II. József császár által 1781. esztendőben ootobernek 13-ik napján, felderült az öröm esztendő az evangelica vallást csak titkon követő cseheknek. A mely engedelem publioáltatváo az egész országban, ott mindjárt kijelentették magokat és mixta eommissiók tartatván a circulusokban vagy a kerületekben, a mely t. i. állott világi ciroularis és más tisztekből és catholicus papokból, és ott azon magokat kijelentett népek examináltatván, még pedig némely helyeken szorosan és nagy keménységgel, a melyik confessióra akartak állani, némelyek t. i. a Helvetica, mások az Augustana confessióra, felirattattak.

Már csak a volt hátra, hogy magoknak papokat szerezzenek, a mely hogy ment a Helvetica confessiót tartókra nézve és kik voltak az első prédikátorok s hogy épültek fel az eklesiák, lássuk itt elősször.

Mindjárt a következendő 1782. esztendőben julius

, * fi ■ . . , ■' ■ ,

havában Kinszky gróf 6 excellenciája irt vala egy levelet Magyarországra az akkori Iiszamellyéki superintendensfiez, 1 itisztelatilBz^^^

melyben a maga ezen kívánságát előterjesztette a superintendensnek, hogy Csehországba, az Ő riöhémbürgi dominiumjába lelkipásztorokat rendeljen és küldjön.

(Folyt, köv.)

Közli

Borsos István.

ÚonyvismEiítEtés.

Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok templomi használatra. Irta 265 lapon Szolnoky Grerzson hajdúböszörményi ref lelkész.

Tartalmaz 32—32 vasárnap reggeli beszéd előtti és utáni, 20—20 vasárnap délutáni beszéd előtti és utáni s 2 — 2 tavaszi, nyári, őszi, téli vasárnapreggeli, bűnbánati urvacsoraosztási imádságokat. Ebből áll a vasárnapi imádságok csoportja.

Az ünnepi imádságok ezek: 4 — 4 adventi, 2 — 2 karácsonyi, 1 — 1 újesztendei, 1—1 nagypénteki, 2 — 2 húsvéti, 1—1 áldozó csütörtöki, 2 — 2 pünkösdi imádságok, délelőttre, délutánra, beszéd előtti s beszéd után használandók.

Az alkalmi imádságok csoportját alkotják: mostoha tavaszon, szárazság idején, nagy vihar után, újbori úrvacsorakor, elöljárók választásakor, esztendő utolsó vasárnapján, betegekért mondandó imádságok.

Az egészet Urunk imádsága zárja be.

Tehát mint látszik, mennyiségileg ez imádságos könyv elég gazdagnak mondható, ámde belső becs tekin-