Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-09-17 / 38. szám

651

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

652

mindjárt a beköltözéskor, hanem később is, de egy hónapon belül teljesítendő a fölszentelés. Szóval a szép idea kissé nehezen vihető ki, kivált ha öreg a püspök. Mert hogy mégis a püspököt fogják hívni, azt én szinte bizonyosnak tartom; nemcsak a pap fog erre törekedni, de a gyülekezet is, amely a beiktatás vagy felszentelés ünnepélyével nem akar a többiek mögött maradni. Amint Novák is mondja: «A magyar kálvinista nép is szereti az ünnepélyességet, mert úgy gondolkozik, hogy a másnak (itt lelkészének) adott tisztességgel önmagát tiszteli meg... . Lelkészének tisztessége az ő tisztessége is». No de hát est modus in rebus. A mi kerületünkben még igy is elvégezheti a püspök valamennyi szentelést is, ha kell. De viszont lesznek, akik családi vagy más okok miatt nem fogják az ő szolgálatát kívánni.

A 43. és 44. §-ok indokolásában igen helyesen foglalja össze régi alapelvünket; de a felszentelés «hierarchiai méregfogát» még se tudja egészen kihúzni; sőt érvelésével homlokegyenest összeütközik a 44, §. utolsó két sora; mert ez kizárja, hogy a főiskolai tanárok is esetleg közönséges lelkésszel vagy esperessel és a szolgálati helyükön szenteltessék föl magukat. Ezeknek fölszentelése tehát magasabb, mint a lelkészeké. Itt is úgy járunk, ha életbe lép ez az intézkedés , mint a főgimnáziumi vallástanári képesítéssel; hogy t. i. közönséges lelkészi oklevéllel lehet valaki akár püspök is, de vallástanár már nem.

A 44. §. e rendelkezése különben ellentétben is van az előző 43, §-al. Mind a mellett, hogy kellemetlen ne legyek, elhagyását előbbi megjegyzésem mellett se indítványozom.

Hogy rövidesen végezzek, megemlítem még, hogy egyházmegyénk törlendőnek véli a testvéri csókot úgy a lelkész-, mint a püspökszentelésnél A presbitérium által alkalmazott hivatalnokok, szolgák felesketését pedig ezentúl is a templomban, a gyülekezet előtt óhajtja teljesíttetni, esetleg együtt az elöljárókkal és gondnokokkal.

íme a Novák most említett javaslatai:

IV. A temetés.

(34. §.) Minthogy a temetési szertartás alkalmi istenitisztelet: lelkész, énekvezér és gyülekezet nélkül nem végezhető. (35. §.) A temetési szertartás helyének megállapítása a presbitériumot, idejének kitűzése a lelkészt illeti. (36. §.) A szertartás rendje, az eddigi gyakorlat alapján, háromféle lehet:

a) Prédikációé, melynek színhelye a templom ; lefolyása a következő:

1. Fohász, az urasztalánál (k.).

2. Fennálló ének : 1. v.

3. Gyülekezeti főének: 1 — 4. v.

4. Imádság a szószéken (sz.).

5. Ének vagy karének : 1. v.

6. Isten igéjének hirdetése (Egyházi beszéd, sz.).

7. Ének vagy karének: 1. v.

8. Miatyánk az urasztalánál.

9. Valamely szentirásbeli idézetből álló bátorítás, vigasz (sz.).

10. Gyülekezeti ének,

b) Gyászbeszédes vagy orációs, a halottas háznál következőképpen :

1. Fohász (k.)

2. Gyülekezeti ének vagy karének.

3. Gyászbeszéd, rövid búcsúztatóval (sz.).

4. Könyörgés (sz,). Miatyánk.

5. Gyülekezeti ének.

c) Könyörgéses, ugyancsak a halottas háznál eképpen:

1. Fohász (k.).

2. Gyülekezeti ének vagy karének.

3. Könyörgés (sz.). Miatyánk.

4. Gyülekezeti ének vagy karének.

(37. §.) Az utón való éneklés elmarad.

(38. §.) A temetési szertartás mind a három esetben a temetőn ér véget, következőképpen :

1. Gyülekezeti ének: 1. v. Utána lehet karének is.

2. Rövid beszéd az I. Kor. XV. alapján (k.).

3. Gyülekezeti ének : 19. dics. 3. v. „Nincs már szivem félelmére.“

4. Megáldás (k.).

5. Gyülekezeti ének. Utána lehet karének is.

(39. §.) Temetés utáni gyászistentiszteletek csak rendkívüli esetekben s csak felsőbb egyházhatósági rendelete tarthatók. Rendjök ugyanaz, ami a prédikációi temetéseké. (40. §.) A kiválóbb egyházi és iskolai vezéremberek érdemeit emlékbeszéd tartásával is lehet méltatni. Ez azonban sohasem istenitisztelet.

V. A lelkész-szentelés.

(41. §.) Felszentelésben csak a külső elhivatást nyert, hivataluk elfoglalására már egyházhatóságilag felhatalmazott rendes lelkészek (E. T. . . . §.) és lelkészminőségii tanárok részesítendők. (42. §.) A felszentelés egyszersmindenkorra szóló s ugyanazon a személyen többé nem ismételhető. (43. §.) A lelkész-szentelést bármely, az illetékes egyházi hatóság által felhatalmazott rendes lelkészi minőségű egyén elvégezheti ugyan, de végrehajtására első sorban mégis az esperesek, illetőleg a theologiai és lelkészminőségü főiskolai tanárokra nézve a püspökök az illetékesek. (44. §.) Illetékes esperese vagy püspöke helyett más lelkésszel bárki is csak az illetékes esperes vagy püspök beleegyezésével szenteltetheti fel magát. E beleegyezés meg nem tagadható. (45. §.) A református lelkésszé lett katholikus lelkész