Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-01 / 1. szám
11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 12 gok, bogy a közgyűléseken annál több idő és alkalom jusson messzetekintő programmok megvalósítására. Száműzzünk egyházi közéletünkből minden politikát; senkire a miénkkel ellentétes nézetekért ne haragodjunk, személyek kultusát ne űzzük, foglalkozzunk a szocializmussal, a néppel; krisztusi szeretet vezessen már az adókulcs megállapításánál s a szegény ügy rendezésénél. Ha az ős kér. egyház megtudta oldani e fogós kérdést, bizonnyal megtudjuk mi is, ha azon indulat leszen bennünk, mely volt az ős keresztyénekben, illetve mely volt az Úr Jézus Krisztusban. Hasonlókép karoljuk fel a nőnevelést. Hagyjunk fel a félszeg, a rosszul értelmezett szabadéivüséggel, melynek következtében rovásunkra az ellenség tért tér után hódít. Szép és igaz szavak; csak lennének sokan, kik meghallanák és követnék is. A tárca rovatában Révész és Zoványi perlekednek. S én nem tudom átlátni, mire való ily aprólékos, nagyon is kis jelentőségű kérdésben annyi sok szót vesztegetni s két okos embernek egymás rovására nyilt színen gúnyolódni. A füzet aztán irodalmi szemlével végződik. A 7-ik füzet élén Kapi Béla magvas tanulmánya áll. Cime : „A biblia és a társadalom.“ Szó van benne a kettőnek egymáshoz való viszonyáról. Bármit is mond janak a hitetlen tudomány képviselői, a bibliának igenis köze van a jelenkor nehéz kérdéseihez. A mai társadalmat újjászülő hatalom a szentirás, melynek mentő kezét akik elfogadni nem akarják, azok vagy nem tudják, mi van a bibliában, vagy nem tudják, mi a társadalom. Ennek okáért elsőben is e 2 fogalmat hozza tisztába. A biblia tárgya, célja egy : az Istenországa ; tehát a biblia nem egyéb, mint az Istenországabeli Ígéretek teljesülésének záloga. A társadalom meg az a munkatér, melyben Istenországa, mint erkölcsi cél megvalósulhat. A kettő egymásra van utalva, egyik a másik nélkül nem juthat feladatának megoldásához. A 2-ik közleményben a próbaénekes könyv dallamozó bizottsága tesz megjegyzéseket SeprŐdi János kolozsvári kollégiumi tanárnak a próbaénekeskönyv dallami részére vonatkozó bírálatára. A 3 ik közleményben dr. Mark Ferenc Kálvinról, mint íróról értekezik abból az alkalomból, hogy a M. Pr. írod. Társ. kiadásában megjelent a halhatatlan reformátor hatalmas műve : „A kér. vallás alapvonalai1* címmel. Dolgazatában mint a distingvált irók nagymesterét mutatja be Kálvint a Szemle olvasóinak. Hivatkozik a különböző hitfelekezetekj szaktekintélyirc, kik elfogulatlan egyhangúsággal Genf reformátorát mint ir ót is önálló, ritka hatalmas egyéniségnek s a reformáció túlszárnyalhatatlan büszkeségének ismerik el. „Pláton és Krisztus“ a cime dr. Szlavik Mátyás tanulmányának, melynek végösszege, hogy nevezettek között sok, a közelről rokon vonás és mondhatni: a platónismus ős képe a keresztyénségnek, vagyis az az alap, melyen az idők teljességében Krisztus tana felépülhetett. Viszont több ponton nagy különbségek észlelhetők. Pl. Krisztus Istenországa és Platon állama úgy ütnek el egymástól, mint az isteni és az emberi, a földi és a mennyei, mint az eszményi valóság és egy felséges eszmény. Pl.-nál a magasabb világ lényegébe a plasztikai belátás s a dialektikai gondolkodás, Krisztusnál, a keresztyénségben ellenben a. szívnek tisztasága vezérel. A „Konkordátum és a francia kultúrharc“ cime alatt Várnay Sándor ismertet meg bennünket a francia forradalom romjain felépülő első császárság intézményének : a Konkordátumnak történetével, keletkezése célzatával, tartalmával, a mellette létező szervezeti szabályzattal, mely annyi összeütközés csiráit rejtette magában. Az előadottakból megtudjuk, hogy a mai kultúrharc kiindulási pontjául tekintendő kongregációk jogállásáról a konkordátumban szó sem volt. Majd megismertet Várnai S. a Waldeck-Rousseu minisztérium küzdelmeivel, intenciójával s az állam és egyház mai viszonyaiban levő képtelenségekkel. Végül aggodalmának ad kifejezést, hogy a franoia radikális többség akaratlanul is nem a reakció malmára fogja-e a vizet hajtani. A tárcát újfent a Zoványi-Révészféle szóváltás foglalja el. Befejezésül irodalmi szemlét olvashatunk a hazai és külföldi könyvpiac egynémely értékesebb újdonságairól. Mezőlak. (Folyt, köv.) Gr. Szabó Mihály, ev. ref. lelkész. II. A Magyar Remekírók új sorozata. Három éve indította meg a Feanklin-Társulat a magyar irodalom remekíróinak nagyszabású gyűjteményes kiadását, s az idei karácsonyra immár a hatodik ötkötetes sorozata jelent meg a Magyar Remekíróknak : Madách Imre, Arany László, Fazekas Mihály és Gvadányi József munkáival gyarapítván irodalmunk e kincses házát, Tompa Mihály munkáinak harmadik, s Vörösmarty műveinek befejező kötetével együtt. Az új sorozatnak talán legérdekesebb kötete az, amely Arany László válogatott munkáit tartalmazza. Kozma Andor rendezte sajtó alá, megfestvén nagyértékü bevezetésében a maga velős tollával Arany László életpályáját, lelki vívódásait, jellemezvén költői és szépirói munkásságát s szeretettel, de igazságosan kijelölvén azt a helyet, amely e kiváló elmét irodalmunkban megilleti. A kiegyezési korszak tehetséges magyarjainak típusát rajzolta meg Kozma Arany Lászlóban, kidomborítván a politikai bizonytalanság bénító hatását a költészetre. A kötet maga Arany László minden értékes munkáját tartalmazza. A költői művek közül az Elfridát, a Délibábok hősét és a Hunok harcát; a tanulmányokból hármat: Magyar népmeséinkről, A magyar politikai költészetről és A magyar emigráció mozgalmai. Gvadányi és Fazekas válogatott műveit egy kötet foglalja össze, amelyet Négyesy László rendezett sajtó alá, egyben két hossszabb becses tanulmányban