Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-05 / 10. szám
167 DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 168 kiadására igy majd nem kell fogyasztani a hihetően nem sok pénzt. A már valaha közölt s igy megkapható adatokról jegyzéket kell készíteni az egyházi lapok s az egyes iskolákról irt történetek alapján akként, hogy együtt legyenek az egy helyről került adatok : mindenik mellett a közlés helye s röviden a közlés tartalma vagy a közölt adat levéltári száma, hogy a gyűjtő a levéltári munka közben ráismerhessen. E jegyzékben csak azoknak a közléseknek van helyök, melyek nem feldolgozások, hanem egyszerűen adatközlések, amint az Adattárba is csak ilyenek valók. Ezt a számbavételt már annak az egy vagy több tagból álló szerkesztőségnek kell végeznie, amely aztán az egész ügyet intézi. Ez állapítja meg azt a sorrendet, melyet a levéltárak között meg kell tartani. Ebben első helyen a levéltárak ismert vagy gondolható értéke, azután pedig mostani állapota az irányadó. Természetesen azé az elsőség, amely rendezett. Itt a szerkesztőség megbízottjaként működő gyűjtő egyszerűen sorba mehet, a talált adatokat betüszerint lemásolja, a már közölteket az eredetivel egybeveti s csupán akkor másolja le ezeket is, ha a közlés nem hű. Ebben az esetben az adathoz megfelelő jegyzetet tesz. Ha az első közlés hű, akkor közli az adat levéltári számát, egy két szóval a tartalmát s utal a régi közlés helyére. így az illető levéltár összes adatai egymás mellett lesznek. A még nem rendezett levéltárak átnézése a levéltár rendezésével lehet párhuzamos. Ezt a munkát úgyis rendesen tanárek végzik. Vagy magát a levéltár rendezőjét vagy mellette más valakit kellene megbízni azzal, hogy az iskolára vonatkozó adatokat kiválassza. Ahol pedig a levéltár még rendezetlen, sőt a rendezés nem is folyik, ott a gyűjtő ugy veszi az adatokat, amint éppen kezébe kerülnek s a találtakat csak később rakja rendbe. A gyűjtésnek ki kell terjednie az egyházkerületek, iskolák, egyházközségek, magánosok levéltáraira, amenyuyire csak lehet: a nem protestáns és nem egyházi levéltárakra is, ámbár a magunké az első. A levéltárakban pedig mindenre figyelemmel kell lennie a gyűjtőnek, mert nincsen károsabb a félmunkánál : a féligmeddig felkutatott levéltár még nem közölt anyaga mélyebben van eltemetve a rendezetlen levéltárénál, mert ahoz nem nyúl senki. A gyűjtő feladatát e szerint abban látom, hogy rendszeres kutatás utján talált adatait aprólékos hűséggel lemásolja és szárazon nyújtsa be a szerkesztőséghez. Esetleg szükséges megjegyzéseit mindig külön tegye meg. Meg kell hagyni a gyűjtőnek azt a szabadságot, hogy -a talált és talán épen tanulmányai körébe vágó adatokat irodalmilag felhasználja, de természetesen ez csak tudományos felhasználás lehet és nem adatközlés, mert ez ami Adattárunk célja. Gondoltam arra, hogy minden gyütő mellé fel kellene kérni valakit a talált és lemásolt adatok átnézésére ; esetleg minden levéltárhoz két gyűjtőt s átnézetni velők egymás munkáját. Azt hiszem azonban, hogy az egységes eljárás érdekében jobb lesz az egész anyag átnézésével a szerkesztőséget bízni meg, hová tehát az eredetit is mindig be kellene küldeni. így több volna a szerkesztőség munkája, nagyobb a felelőssége, de nagyobb és értékesebb volna a szerepe is az egészben. Nem gondolom, hogy mai viszonyok között az eredeti iratok kikölcsönzésének akadálya lehessen. A szerkesztőség kezébe háromféle adat jut: 1. egészen új, 2. már közölt, de nem pontos szöveg új másolata, 3. a gyűjtő által pontosnak talált régi közlésre való utalás. Munkája áll abból, hogy az általa készített jegyzékkel a beküldött anyagot egybeveti, a másolat hűségét megállapítja, az adatokat a tartalom szerint csoportosítja, a közlésre való tekintettel az adatokat értékeli is. E szerkesztőségnek állandó összeköttetésben kell lennie a M. Prot. Irodalmi Társaság Adattárának a szerkesztőjévél, mert mindeniknek kerülhet a másikat illető adat a kezébe. A szerkesztőség bocsátja sajtó alá az egy begyűjtött és elrendezett anyagot. A rendezés szempontjai felfogásom szerint ezek : együtt kell lenniok az egy helyről kerülteknek ; ezen belül azonban tárgyi csoportokra van szükség és a tárgyi csoportban lehetőén pontos időrendre. A különböző minőségi adatok azonban egyébként vegyesen kerülnek egymás mellé. Tárgyi csoportok például: 1. iskola szervezés, fenntartás; 3. neveléstanítás : tantervek, tankönyvek, rendszabályok, tanárok ; 4. tanári közügyek (p. o. javadalom stb.) és esetleg mások. Legjobb volna, ha az előkerülő összes adatokat teljes szövegben közölhetné az Adattár. Ha azonban ennek anyagi akadálya lenne, akkor is feltétlenül szükséges a nehezebben megkapható és a XIN, sz.-nál régibb adat egész szövegének közlése. Ha a hely- és költségkímélésre nagy lesz a szükség, akkor a kevésbbé fontos, p. o. anyagi ügyekre vonatkozó adatot rövid, de pontos kivonatban közölni is elég lenne, mellé téve pontos megjelölését a levéltári helyének. Mivel az adattár nem mulattató olvasmány, hanem komoly, megbízható segédeszköz, protestáns közoktatásunk nemzeti jelentőségének erős bizonyítéka akar lenni : minden adatot az eredeti nyelven kell közölnie, csupán az esetleges kivonatokat magyarul, ha az eredeti nem úgy volna is. Ha azonban mód volna párhuzamos szöveg közlésére, nagyon jó volna ! Első feltétlenül az eredeti szöveg. Az eddig elmondottaknál nehezebb a költségek kérdése Egyesületünk történeti kérdésekre pályadíjakat szokott kitűzni, épen az Adattár hiánya miatt eredménytelenül. Ugyanezt a célt szolgálná az adományozó is, az Egyesület is, ha e díjakat, meg a saját vagyonából esetleg erre fordítható összegeket az Adattár szerkesztésére és a gyűjtött s közölt adatok díjazására használná fel. Ebben látom a szükséges költségek egyik forrását. Másik a Prot. Irodalmi Társaság. Ha mi ez Adattárat meg nem csináljuk, neki kellene saját egyháztörténeti adattárában ennek is helyet adnia. Egyesületünk igazgatósága tárgyalhatna abban az irányban, hogy például vegyen át az Irodalmi Társaság a Református (inkább Protestáns!) Iskolai adattárból annyi
