Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-01 / 1. szám

7

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

8

koronáért megaraDyoztatott, Fodor Mártonná a Mózes széket vörös bársonnyal behuzatta 10 koronáért. Amerikából Zsargó Sándor küldött 440 koronát, ugyanonnét Bors Pál 200 koronát.

Az egyház történetének felolvasása után Bállá Dezső kupi lelkész 2 kisdedet keresztelt, Neuport Béla dereskei lelkész pedig a? úrvacsorát szolgáltatta ki.

Istenitisztelet végeztével a presbitérium élén Fodor Gyula lelkész meleg köszönetét mondott püspök urnák eljöveteléért. Azután a tanítók nevében Lajos Pál helybeli volt tanító, a nőegylet 'nevében, nt. Fodor Gyuláné úrnő elnök, az ifjúság nevében Varga Irma kisasszony üdvözölték püspök urat s az utóbbi egy rózsákból és vörös szegfűből álló remek csokorral lepte meg ő méltóságát. Végül a járás feje, Szőnyeghy Alajos főszolgabitó járult püspök úr elé üdvözlettel, aki mindenkinek, a nála megszokott megnyerő kedvességgel válaszolt.

A lelkiek elvétele után a helyi lelkész vendégszerető házába jött össze a vendégsereg, ahol ebéd fölött nem volt hiány telköszöntőkbeu sem. Ebéd végeztével táncra perdült az ifjúság s csak másnap délelőtt ősz lőtt szét a társaság egy kedves nap emlékével s azon tapasztalattal, hogy a bakonymagyarszentkirályi és cseszneki egyesült gyülekezet fényes jelét mutatta annak, hogy mire képes a csekély szám és kis erő, ha meg van a hitbuzgóság.

Egy jelenvolt1

Egyetemes ev. ref. zsinatunk.

(Folytatás.)

Sárkány Lajos őr. : az általam felvetendő eszme egyrészt az alapelvre vonatkozik, másrészt bizottsági előkészítést tesz szükségessé.

Vonatkozik pedig ez arra, hogy miután a javaslat elfogadása esetében egy-egy egyházközség megcsinálja költségelőirányzatát, számolva a fedezettel és szükséglettel, amennyi a hiány, annyi segítséget kap az adóalap bél, tehát olyan költségelőirányzatot csinál, amelynek játéka nincs. Nem szabad hátralékosnak maradni a törvény szerint kirótt adóból, b kell mindenkitől hajtani a kirótt összeget. Ez helyes is, igazságos is, mert a mélrányosan megállapított adóval mindenkinek hozzá kell járulnia az egyház szükségleteihez. De hát, akitől nem lehet behajtani ? A vagyontalan, keresetképtelenek adójával mi lesz ? Az lesz a következménye ennek a törvényjavaslatnak, hogy az adók egy bizonyos része be nem folyván, egyes egyházaknál hiány áll be minden évben és a hiányok évről-évre felhalmozódnak. Ez az egyházközség háztartának a bomlására vezet vagy legalább is a mérleg megbillenésére. Előre gondoskodni kell tehát arról, hogy a vagyontalan keresetképtelenekre ne is rovassák ki adó. Valószinüleg igen csekély az ilyenek száma. Az egyes egyházközségekben egy évben talán nem is tesz számot, de évek során át, mondjuk : tiz év alatt, amig ez a ciklus tart, amig bekövetkezik az adójavaslat revíziója, tekintélyes összegre fog emelkedni. Vájjon lehet-e a mostani javaslat keretében gondoskodni ennek a hiánynak a fedezéséről? Körülbelől 112,000 az állami adót nem fizető egyháztagok száma ; ennek talán egy harmada vagy egynegyede, a legnagyobb mértékkel mérve, olyan, aki keresetképtelen, vagyontalan. Mondhatjuk, hogy százezer korona keretén belül van azaz összeg, amely ily módon mint hiány elóállana. Ennek fedezéséről kell gondoskodni. Az én célom most csak az, hogy a vagyontalan, keresetképtelen egyháztagoknak az adó alól való felmentésére vonatkozólag a lehetőség megadassák. Azért vagyok bátor előterjeszteni és elfogadásra ajánlani a következő határozati javaslatomat:

„Utasítja a zsinat az adóügyi bizottságot, hogy olyan javaslatot terjesszen be, amely mellett a vagyontalan, keresetképtelen ref. egyháztagok mindennemű egyházi adó alól teljesen felmenthetők legyenek.“ (Ennek az indítványnak elfogadása bizony nagyon helyes lett volna. Mert semmi kétség sincs benne, hogy kivált városokban sok olyan egyháztag van, akit csak azért vesznek fel az adózók névsorába, mert jelezni akarják az egyházközséghez való tartozandóságukat; adót azonban nem várnak tőlük, mert köztud más szerint inkább segélyre szorultak. Már most ha nem folyik be a rájuk kivetett adó, a hiány évrőlévre nagyobb lesz és végre is majd fedezni kell valamiből. Ha pedig nem vétetnének számításba, azért a többi egyházi tagra nem nehezülne nagyobb teher; mert vagy kikerül a szükséglet a törvényes kulcs szerint ezek adójából vagy nem ; ha nem kerül ki: akkor annyival többet ád segélyül az állam.)

Tóth János: bármily jóakarattal igyekeztem is bírálatom tárgyává tenni ezen törvényjavaslatot, minden jóakaratom mellett sem sikerült arra az álláspontra jutnom, hogy ezáltal egészséges alkotást fogunk létesíteni egyházunk anyagi életében ; mert egészséges alkotásnak nem nevezhetem és nem tarthatom azt, ami a különböző adórendszernek, a különböző adókulcsoknak meghagyásával, a közszükségek fedezésére irányuló szolgálmányok különböző nemeinek fentartásával további tiz évre rendszerré igyekszik és akarja tenni az ezen a téren mindenki által elismert, mindenki által hangoztatott és mindenki által diffikultált rendszertelenséget.

Értem azoknak az álláspontját és feltogását, akik ebben és ez által egyházuk szabadságát vélik megoltalmazni. Értem, de aggodalmukban nem osztozom. De azáltal, hogy mi itt magunk, minden idegen beavatkozástól menten, zsinatunk által megállapítjuk és megállapíthatjuk egyházunk adózási rendszerét, ezáltal egyházunknak szabadságát és önkormányzatát megóva látjuk. Másrészt legfőképpen azért nem osztozom azoknak álláspontjában, mert az egyházi élet szervezetében is én az egységes, egyöntetű, egyetemes érvényű adóztatást tartom a leghelyesebbnek. És mennyivel könnyebb, méltóságos zsinat, ezt megalkotni itt az egyházban, mint amott az államban, amikor az egyházi adóztatás terén nincsen akadály, az adóforrások és az adóalapok külömbözősége tekintetében, mikor e tekintetben megegyező a vélemény és a nézet mindnyájunk között arra nézve, hogy az állami adó, az egyetlen adóalap, amely igazságos alapul szolgálhat az egész adó-