Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-05 / 6. szám
103 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 104 legátus. S oly szépnek találtam a vidéket s oly jóknak az embereket ott a templom szomszédságában, hogy visszavágytam oda. Elmentem aztán nagy legátusnak, elmentem szuplikánsnak s mindjobban meggyőződtem arról, hogy Diósjenő vidéke azért oly mosolygó, legalább az én szememben azért oly kedves, mert papja és tanítója igazáu derék ember, a szív embere, akiknél a krisztusi szeretet szinte öntudatlanul buzog a lélek mélyéből s megarauyozza azok életét, akik közelükbe kerülnek. Több Ízben voltam a zsuppfödeles tanítói ház vendége s minden alkalommal mind jobban meggyőződtem arról, hogy alatta arany szivek laknak. Férj és nő mintaképe volt a számítás nélkül való őszinte szeretetnek, akik fiuk gyanánt fogadták a közéjük vetődött vándor diákot. Hiszem, hogy sok áldás száll ezért reájuk s köztük az enyém, aki szinte csak ezért igyekszem elmondani, amit róluk tudok. Oroszy Pál született 1832 aug. 10-én Dudaron, ahol atyja lelkész volt. Az elemi iskolákat ugyanott végezte s azután igen fiatal*, o a pápai kollégiumba került. Tanulmányait azonban félbeszakította a magyar szabadságharc 1818-ban, mint 16 éves ifjú, beállott honvédnek és végig harcolta azt a hérószi küzdelmet. Görgei hadtestében szolgált, tizenhárom csatában küzdött, mig vé re Világosnál ő is letette n fegyvert. A rabságot s a további szolgálást azonban kikerülte úgy, hogy három jó pajtásával együtt megszökött b visszatért szülőföldjére. Azután ismét beiratkozott a pápai kollégiumba már mint felsőbb iskolai hallgató. 1853- ban, mint negyedéves theologus Diósjenőre ment akadémikus rektornak, ahol aztán haláláig működött. Ugyanott egyúttal jegyző is volt hat évig. Ekkor állandósítani akarták jegyzői hivatalában. De nem fo gadta el; mert többre becsülte a kevesebb jövedelemmel járó tanítóságot a jegyzői hivatalnál. Meg is maradt mind haláláig diósjenői rektornak. Életét megaranyozta házassága. 1856-ban nőül vette saját papjának leányát, aki szívben és lélekben hozzá méltó nő volt. Szép családdal áldotta meg őket az Isten s ők a gondok közt sem fogyatkoztak meg a krisztusi szeretetben. Ennek köszönhették azután, hogy évtizedek múltával ő az egész vidék Pali bácsija, felesége pedig az egész környék Fáni nénije lett. Szeretet környezte őket mindenfelől. Én még hatalmas, erőteljes férfiúnak ismertem. Az utóbbi időkben azonban naegkörnyezte őt valami betegség. De azért nem dőlt ágynak. 1904 dec. 1-én részt vett sógorának, Nagy Gida drégelypalánki esperesnek jubileumán. Azonban vasárnap délután már rosszul érezte magát. Szintén betegeskedő felesége ágyba késztette este 7 órakor s alig egy óra múlva, mikor a nagy csendesség miatt aggódva újra megnézte, holtan találta ott. Észrevétlenül költözött át a jobb hazába. Temetése nagy részvét között folyt le. A háznál szépen imádkozott felette Bende Gyula verőcei káplán. A templomban Hollósy Károly pilismarótki lelkész beszélt meghatóan, a simái pedig Györgydeák Dániel diós-jenői káplán búcsúztatta el a meghalthoz méltóan. A mélyen sulytott család azonban föl sem eszmélhetett a mély fájdalomból, már íb újabb csapás érte» A hű nő a sirba is követte férjét. Pár nap múlva ismét temetésre kellett Összegyülekezni. Zengett az ének 8 hangzottak a biblia megnyugtató szavai; de azért a gyermekek, a rokonok, a jóbarátok és ismerősök szivében még sokáig sajog a fájdalom. Borsos István. AfsgyES f;czlEinényE^. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. —Harc az egyg yermekr endszer ellen. A barsi ev. ref. egyházmegye lelkészi értekezletének népies kiadványa. Szerkeszti : Birtha József lévai ev. ref. lelkész. Tartalom : Beszéd : Patay Károly nagyszecsei lelkésztől. 2. Felolvasás: Birtha József lévai ev. ref lelkésztől. 3. Felolvasás: Dr. Kersék János egyházmegyei világi tanácsbirótól. Borzasztó veszély fenyegeti hazáukat, egyházunkat az egygyermekrendszey átka miatt. Kétségbe kell esnünk látva a borzasztó pusztítást híveink sorában. A dunántúli egyházközségek lakóinak száma 50 év alatt fogyott ! Szaporodást egy egyházközség sem tud felmutatni, ahol e rákfene pusztítólag fellépett. Mi lelkészek, tanítók, egyházak vezetői, gondozói, kiket őrállók gyanánt hivott el az Űr a gyülekezetekbe, nem nézhetjük tétlenül e pusztítosokat, nem nézhetjük hazánk, egyházunk pusztulását. A felelősség minket terhel gyülekezetünk erkölcsi és anyagi romlásáért. Tennünk kell valamit, ha azt nem akarjuk, hogy elsorvadjunk, tönkre menjünk. Lelkünk nemesebb ösztönétől indíttatva, felelősségünk tudatában, látva e tiszta magyar faj pusztulását, a barsi ev. ref. egyházmegye lelkészi értekezlete elhatározta, hogy e bajon segítendő, vándor felolvasásokat tart minden olyan egyházközségben, hol ez a betegség pusztítja egyházunk testét. A felolvasásokat kinyomatja és időnként a nép kezei közé juttatja ingyen. Külföldön a módszer teljesen bevált az alkoholellenes mozgalmak körében. Hollandia példája mutatja, hogy minő peroenttel csökkent az alkohol élvezők száma. Erősen hiszem, hogy az Úr sikerrel koronázza a mi fáradozásunkat is. Hiszem, hogy a mi erkölcsi tanításaink nem lesznek hiába valók. A bűnös fertőből kell a népet először kiemelni, vallásossá tenni, azután emlékeztetni kell őket az Isten büntető igazságosságára , a haza , egyházszeretetre : én nem hiszem, hogy fel ne ébredjen a nép, nem hiszem, hogy ne szakítson bűnös szokásával, látván a pusztulást, a romlást, a kárhozatot, melybe magát, az egyházát és hazáját juttatta. Lenni kell valami eredménvnek és ha nem lenne semmi sem, úgy is teljesíteni kell kötelességünket, tétlenül nem nézhetjük tovább a pusztítást, ha azt nem akarjuk, hogy vádoljon lelkiismere
