Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-31 / 53. szám
913 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 914 épít űj templomot a régi helyett. A kikötő városok közül Görzből, Trie3tből jelentenek áttéréseket. Triestben 1898-ban 2, 1902-ben 21 áttérés történt. Ellehet mondani, hogy a Los von Rom mozgalom direkt vagy indirekt csaknem minden német egyházat megmozgatott Ausztriában és az evangéliumi életnek hatalmas lendülést adott. Mintegy 80 lelkész jött be az országba, 68 templom, 25 imaház, összesen mintegy 93 istenítiszteletre szánt helyet építettek és a mai napig már használatba is vettek ; csaknem 200 lelkészi állomás 8zerveztetett és 22 egyházközség állíttatott fel, úgy hogy ilyen ma Ausztriában összesen 252 van. Ehhez a vallásoktatásra szánt helyek nagy számmal járulnak. Az egyleti élet is megerősödött, az ifjúsági egyesületek is megszaporodtak 21-ről 1903-ban 39-re. Az evangélikus iskolák alig képesek befogadni a gyermekeket. Az ev. theolőgiai intézet Bécsben, melynek 1898 ban alig volt 23 hallgatója, 1904-ben 50-en felül számlálta hallgatóit. Az áttérési mozgalom 1898-ik esztendőben kezdődött, illetve erősödött meg. Ezelőtt évenként általában 1312-re lehet tenni az áttértek összes számát, 1898- tól kezdve azonban rohamosan emelkedett e szám. Ez időtől kezdve a következő arányban történtek az átlépések : 1899- ben 6385 áttérés történt, ebből 6047 a r. k. egyh.-1900 „ 5058 „ „ „ 4699 „ ból 1901 „ 6639 „ n „ 6299 „ 1902 4624 „ „ , 4246 „ 1903 „ 4510 „ „ „ 4056 „ 1904 „ 4362 „ „ » 3982 „ Hivatalos kimutatás szerint 1898 január 1-től 1904 deczember 31-ig 33176 egyén lett protestáns. Ebből a r. kath. egyházból 30000 egyén jött a prot. egyházba. A hivatalos népszámlálás szerint 1900-ban 496475-re megy a protestánsok száma Ausztriában. Ma már a félmillión felül van a hívők száma. De mindezek dacára az összes lakosságnak a protestánsok csak 2%-át teszik. A reformáció idejében V^-ed részben Ausztria protestáns volt. A Los von Rom mozgalomnak még sokáig kell tartani, hogy ide juthasson ismét Ausztria. A kilátások nem rosszak, az isteni jóakarat sem hiányzik — hisszük ! íme a „Protestantenblatt“ tudósítása alapján ezekben számolhattunk be a Los von Rom mozgalom 7 éves történetéről. Örvendetes jelenségek ezek, lelkünket igazi lelkesedéssel töltheti el az evangéliom diadala. Örömünk nagy lehet főképpen azért, mert itt is látjuk érvényesülni a biblia tanítását: az Isten beszéde örök ! Azon egyházat, mely ezt a „beszédet“ tette alapjávát nem pusztíthatja el az ármány és az erőszak. Ideigőráig diadalmaskodhatik felette az ellenség, de utóbb is biztos a Krisztus híveinek győzelme. Ezt mutatja az ausztriai egyházak sorsa is. A buta gőg és vallási fanatizmus gátat vetett terjedésének, sőt elpusztította egészen az evangéliomi egyházakat és ime, az idő ma ezek diadalát szülte. Hisszük, reméljük, hogy Isten nem is hagyja el övéit. Hisszük, reméljük, hogy Istenünk magyarországi Sionunk sorsát is megfordítja rövid időn belől és a mai ernyedt állapotunkból kiemel bennünket s erŐB kősziklára helyezi lábainkat, honnan nem vethet alá sem a esel, sem az erőszak ármánykodó keze. De hogy ez meglegyen: neveljük híveinket! Emlegessük régi dicsőségünket. Emlegessük az ausztriai protestánsok dicsőségteljes mozgalmát. Emlegessük minél többet a Bibliát, annak bátorító, lelkesítő, tanító igéjét. Léva. Birth a József ref. lelkész. |xönyYÍsmEi|tEtés. Újszövetségi apokrifusok. Fordította Raffay Sándor, evang. theol. akad. tanár Pozsonyban. Pozsony, Wigand F. K. könyvnyomdája, — 327 lap, ára 6 kor A karácsonyi könyvpiacon két mű érdemli meg kiválóbb figyelmünket: a Kálvin emlőjén nevekedett s minden izében erős református Erőss Lajos „Apologetikája“, s a velünk irodalmi és baráti összeköttetést kereső és tartó, de azért jellegzetesen lutheránus Raffay S. „Újszövetségi apokrifusok“ c. kötete. Az előbbi az eredetiség igényével lép föl, ez utóbbit szerényen fordításnak nevezi szerzője, bár a fordított művek' elé írt ismertetések egyen-egyen értékes tanulmányok s az alegyzetes szöveg magyarázatokkal együtt az Írónak nagytheológiai jártasságát és helyes fölfogását dicsérik. A könyv érdekes és értékes részeit azonban mégis azok a fordítások képezik, melyeket R. az őskeresztyén irodalmi termékek közül, az eredeti nyelvekből, hazai nyelvünkre átültetett. Ez iratok a következők : a héberek —, ebioniták — s az egyptomiak evangéliuma, az oxyrinchosi töredékek, Péter prédikációja — evangéliuma, Jakab és Tamás elbeszélése, Barnabás levele, római Kelemen I. és II. lev. a korinthusiakhoz, Polykarpus lev. a filippibeliekhez, a laodiczeai levél, az apostolok tanítása, Hermas Pásztora, Péter jelenése és Pál cselekedetei. S ezeknek azért adta a könyv homlokán álló gyűjtő nevet, mert „valaha valamely tartomány keresztyén iratgyüjteményében akár mint templomi használatra méltóak, akár mint csak olvasásra érdemes építő iratok felvétettek“ és „egykor mind benne voltak valamely gyűjteményben — s igy méltán viselik az újszövetségi apokrifusok nevét és csakis ezt a nevet viselhetik.“ S kiadta szerző ez iratgyüjteményt az okból, mert — úgymond — „tudtommal az újszövetséghez tartozó apokrifákat magyar nyelvre eddig még senki sem fordította le és igy magyar közönségünknek, a szoros értelemben vett szakembereket kivéve, tudomása sincs róluk. Magyar egyházi és tudományos irodalmunk egyik hézagát kívántam hát betölteni azzal — úgymond — hogy az apokrifusokat lefordítottam és kiadtam.“ S ezt a tényleg megvolt hézagot R. könyve be is töltötte. De miről szólnak általában ez apokrifák ? Mind
