Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-15 / 42. szám

727

DUNÁNTTLI PROTESTÁNS LAP.

728

kozás, az ipar csak a szegény, beköltözött idegen népségnek való. Ipar helyett a földmivelésen kiviil inkább vadászattal foglalkozott még a lakosság. Már Árpádházi királyaink korában a szentkirályszabadiak királyi vadászok, a szentgáliak pedig elébb királyi kanászok voltak, de II. Endre kiváltságlevele óta ők is királyi vadászokká léptek elő s a királyi asztalt nagy vadakkal látták el a Bakonyból. Királyi kanászok voltak a bakonymagyarszentkirályi és bakonyszentlásziói lakosok, mig Teleki falu a vármegye északkeleti szögletében a királyi szakácsok otthona volt, de sehol e rengeteg erdős Bakonyban nem találunk falut, amelyről azt olvashatnék, hogy lakosai a királyi udvar ácsai. bognárjai stb. lettek volna. A nemesség a vármegyében mindenkor földmivelésből élt és mint ő maga, jobbágysága is mind magyar volt s ezektől származott a községek mai lakossága. A volt kisbirtokos nemesség utódai ma is ott laknak az ugynevezet nemesi községekben, milyenek Szentkirályszabadja, Vámos, Szentgál, Öcs, Mencshely, Tapolczafő, Adástevel, Görzsöny, Acsád stb. stb. Ez a földmives lakosság vagyonilag három fokozatot tüntet fel. Legszegényebb a házatlan zsellér, akinek háza nincs és vagy napszámból él, vagy egyes uradalmakba szegődik el cselédnek. A második fokozatot képezik a házas zsellérek, ezeknek csekély 2-8 holdnyi földjükön kisül házok is van, ezek is eljárnak aratni, kaszálni és az ő soraikból kerülnek ki az arató gazdák. A legmódosabb osztályt képezik a telkesgazdák, kiknek 30—50 hold birtoka a régi úrbéri egész teleknek felel meg s ezeket már jómódú gazdáknak tartják. Azonban számuk csak 100—150 az egész megyében az ilyen földmives gazdáknak.

Tehát nem is valami gondtalan jólét csalogatja gazdáinkat a föld szeretetére, hanem talán éppen mivel oly kevés földje van, fejlett ki népünkben az úgynevezett földéhség. Minden igyekezetét újabb meg újabb földvásárlásra fordítja, ezért nélkülöz, ezért fárad és takarékoskodik, ezért megy ki Amerikába is, hogy ott pénzt szerezzen, hazatérte után földet vásárolhasson. Csak az a baj, hogy igen csekély az eladó föld, mert a megye mivelhető földjének 45°/0-a nagy uradalmak birtokában van. Az ilyen fold hozzáférhetetlen a szerző és iparkodó köznép számára s ez állapoton a földmives osztály segíteni képtelen. A megye földmives lakossága nem bérmozgalmakkal, hanem Amerikába vándorlással könnyít helyzetén, pedig a talaj jósága s az égalj kedvező volta segít kedvező eredményt előhozni a csekély birtoku gazdák szántóföldéin is. Nem hagyja jutalmazatlanul a földmives fáradságát a gabona egyik faja sem.

A szellemi műveltség előmozdítására szolgáló intézetek: Kisdedóvó 30, népiskola 312, polgári iskola 8, tanítóképző 3, gimnázium 3, theologia 3, gazdasági iskola 1, ipar és kereskedelmi iskola 8, ebből ipariskola 5, felső kereskedelmi 1, kereskedelmi tanonciskola 2, emberbaráti iskola 1, börtöniskola 1. Az összes intézetek száma 371. a tanítók száma 489.

Vagyoni állapot eredménye a kivándorlás. De sem lakása, se étkezése, se pedig ruházata nem túlságbamenő népünknek, hanem takarékosság irányítja őt mindenben s mégis azt látjuk, hogy vagyonilag nem gya rapodik. Pedig már káros eszközhöz is folyamodik az elszegényedés ellen, mert a megyének, főleg a balatonmelléki részében igen elterjedt az egygyermekrendszer, s ez fogyasztja számát egyfelől, másfelől meg az Amerikába költözködés. A mindinkább reánehezedő közterhek, állami, községi és egyházi adók súlya miatt úgy igyekszik magán segíteni, ahogy tud. Földet szerezni — mint föntebb előadtuk — nem tud, hogy azzal megvethetné vagyonosodása alapját, tehát védi a meglevőt a szétdarabolás ellen s ezért űzi az egygyermekrendszert. Helyzetében, mint az ígéret földjére, úgy sóvárog Amerikába, egy ilyen pár évre terjedő kintléteitől reméli megvagyonosodását. Vannak ma már községek a megyében, ahol nincs házasodható férfi, mert a munkabíró rész megy ki az újvilágba, vagy nincs férhezadható leány, mert már azok is egészen kötelességüknek tartják, legalább pár évre kimenni pénzt szerezni Amerikába. Ifjak, sőt csaknem öregek szinte versenyezve kelnek útra az újvilág felé s akárhány család kis gyermekeivel költözik el falujából. így, midőn e sorokat irom, már ez évben a megyének csak a pápai járásából 609-en kértek Amerikába szóló útlevelet. E szerint az egész megyéhez arányosítva a folyó év végéig összesen iü —12 ezer útlevélre lesz szükség egy év alatt a mi vármegyénkből.

Xegyes közleményei.

— Jubileumok. A budapestied .rej. theologiai akadémia fennállásának félszázados évfordulóját ünnepelte e hó 10-én, az egyházkerület jeleseinek jelenlétében. Hamar István igazgató épp oly lelkes, mint igaz szavakkal emelte ki a derék ősökről való megemlékezésnek termékenyítő erejét, mely közhasznú tevékenységre ösztönzi az utókort is. Utána Szöts Farkas az intézet létrejöttének történetét adta elő, mély hálával emlegette a terveiben merész, tevékenységében akadályokat nem ismerő Török Pál elévülhetetlen érdemeit. Török után Szász Károly is igazi atyja volt az intézetnek ; az ő idejére esik az ötödik és hatodik tanszék fölállítása s a tanárok anyagi helyzetének, nyugdíjigényüknek rendezése. Alkalmi ódát irt és el is szavalta Ptoja Mihály III. év. papnöv. Végül Hamar igazgató az üdvözlő leveleket és sürgönyöket olvasta föl. A kegyeletes, szép ünnepély az ifjúság karénekével kezdődött és végződött. Mi is a legszívesebben üdvözöljük a derék intézetet öröm-ünnepe alkalmából.

A másik jubileum Sátoraljaújhelyen október 8-án ment végbe. Református Siónunk egyik kimagasló és messzevilágító alakját: Fejes Istvánt ünnepelte egyházközsége abból az alkalomból, hogy ezelőtt 40 évvel foglalta el lelkészi állomását- Egyházközségének, valamint az országban szerte-széllyel mindenütt található nagyszámú igaz tisztelőinek legszívesebb jókivánataihoz örömmel csatoljuk a mienket is. Isten éltesse erejének taljességében még sokáig, örömére és hasznára anyaszentegyházunknak !