Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-08 / 41. szám

711 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 712 Jelentés az élő keresztyén szövetség Berlinben 1905. junius 10—12-dik napjain tartott európai kongresszusáról. /A kongresszus második, harmadik és negyedik napja. A kongresszus utolsó napján a szolgálatban való hűségről elmélkedtek az összes szónokok. Rám nézve különösen áldásos volt ennek a napnak a reggele. De időm rövid s hogy valamic szóljak a párhuzamos gyű­lésekről is, jöjjetek velem képzeletben, kedves hallgatóim s a városi missszió templomából lépjünk be a szomszé­dos nagy terembe, hol a mi kedves eleven, vidám angol barátaink, férfiak és nők oktatják, tanítják a figyelmes német szövetségeseket arra, hogy mi a különbség a vasárnapi iskola és a gyermekszövetség között, hogy milyen szövetségeket lehet alapítani, hogyan kell kez­deni a munkát, hogy kell szervezni, hogy kell fejlesz­teni, hogy milyenek legyenek a gyűlések, milyen bizott­ságok alakítandók, miben áll a fogadástétel ereje stb. A mint belépünk a terembe, épen végét éneklik egy kedves, eleven, vidám angol dalnak. Az emelvényre egy 30 év körülinek látszó, barna, rendkívüli örömtől sugárzó arcú leány lép fel s elkezd .az előtte idegen közönség előtt oly közvetlen fesztelenséggel, könnyed­séggel beszélni a gyermekszövetségekről, mintha most érkezett volna vissza hosszú útról szülei házába s test­véreinek adna számot élményeiről. Nem állhatom meg, hogy ne az ő kedves előadásában adjak izlelítőt a kon­gresszus ez ágának működéséről. Azzal kezdte, hogy nagyon örül, hogy ő a gyermek­szövetségekről beszélhet, mert ő különösen az Úr e pa­rancsának : „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket“, szolgálatában áll. Őt már 6 éves korában Jézushoz vezették. A kertben játszottam, amikor az a gondolat ébredt fel bennem, hogy bűnös vagyok; atyámhoz szalad­tam, aki lelkész volt s megkérdeztem, mit tegyek ? Atyám ezt mondta : „A Jézus vére tisztít meg“ s ennek értelmét meg is magyarázta. Én attól a naptól fogva Jézusé vagyok. Ezért tudom különösen megérteni azt a gyermeket, aki vágyódik Jézus után. A múlt karácsony­kor egy rendkívül áldásos gyermek-szövetségi összejö­vetelen hozzám jött egy kis leány s bizalmasan mellém húzódva azt mondta : Néni! szeretném a szivemet Jézus­nak adni. Nos hát mért nem teszed? Hozzám simult s súgva mondta : mert nagyon fekete az én szivem. Jézus vére tisztít, csak bátran add oda, s beszélgetésünk után a gyermek átadta szivét. Nemrégiben egy gyermek-szövetségben voltam — folytatá Fisk kisasszony. — Körülbelül 50 fiú és leány volt együtt. Egy fiú foglalta el az elnöki széket, mellette ült egy nő, a szövetség vezetője. A fiú kikiáltotta az ének számát, azután megkérdezte a gyermekektől, hogy nem óhajtja egy fiú, vagy egy leány felolvasni az ének első versét ? Egy kis leány a hátsó padokból azonnal felállt és felolvasta. Erre mind elkezdtek énekelni.“ „Most egy fiú olvassa fel a második verset“, hangzott az okos kis elnök utasítása. Megtörtént, mire leborultak s mind szívből imádkoztak. Ezután a vezetőnő beszélt hozzájok és velők arról, hogy mit tehetnének ők, a gyer­mekek, az Űrért. Aztán azt mondta, hogy emelje fel a kezét az a gyermek, aki hajlandó valami munkát vé­gezni. 20-an azonnal felemelték. Ez a 20 aztán az ösz­­szejövetel végén ott maradt s imádkozott azért, akit megmenteni óhajtott. Megható volt hallani, hogy kikért imádkoztak, 8 hogy imádkoztak, Az a fontos a gyermek­szövetségnél, hogy a gyermekeket is keresztyén mun­kára neveljük. Mi szükséges egy gyermek-szövetság alapításához? Egy komoly, határozott keresztyén egyén, mint vezető, egy nő, aki neki segít, nehány gyermek, aki vágyik Jézust követni. Aztán gondoskodás történjék, hogy ezek meghatározott időben összejöjjenek. E szövetségben van­nak kezdő és rendes tagok. Továbbá van 3-féie bizott­ság. Rendező-, ima , és napsugárbizottság. Hogy mi a két előbbi feladata, az világos az elnevezésből; ami a napsugárbizottság feladatát illeti, azt megérthetjük a következő leírásból : Egy 5 tagú napsugárbizottság jött össze a napok­ban, 2 fiú és 3 leányból állott. A szoba sarkában tele­pedtek le s vidám beszélgetést folytattak. Egyszerre az egyik igy szólt: hozok egy csokrot, te hozz másikat/ Megszólalt a harmadik : irok egy bibliai mondást, te irj másikat. Megtörtént. S akkor felkerekedtek s elmentek meglátogatni egy beteg férfit. Odamentek a beteg ágyá­hoz, s az egyik felolvasta a bibliai mondást, amely igy hangzott: „Nem hagylak el téged“. Aztán nyájasan át­adták a csokrot. Az öreg ember sirt örömében^ Ekkor mind az öt letérdelt az ágy előtt s imádkoztak az el­hagyott, öreg, beteg férfiért. Gyermekek teszik ezt, mert szeretik Jézust. Örömszerzés tehát a napsugárbizottság feladata. Öh, a gyermekek szerények a munkában, ha már Jézushoz tértek. Mikor vége volt ez előadásnak, melyet csak rövi­den vázoltam, az a vágy támadt bennem, vajha minél több olyan nő lenne Magyarországon, aki 6 éves korá­ban megtért s a ki hálából az Ur iránti szeretetből a gyermekek Jézushoz vezetésére szánnák életüket. (Folyt, köv.) Csűeös István. Egyházkerületi egyházi értekezletünk. Egyházkerületi egyházi értekezletünk istenitiszte­lettel kezdődött a ref. templomban csütörtök délelőtt 9 órakor. Az ünnepi szónok: íillöp József körmendi lelkész volt. Gyülekezeti ének után ünnepi szónokunk kérte szép imában a seregek Urától az áldást munkáinkra. Majd elmélkedett azon szent igék alapján, melyek irva talál­hatók az apostolok cselekedeteiről Írott könyv 17. ré­szének 6. versében: „Ezek azok, kik a világot felforgatták. Az apostoloknak mondották e szavakat a zsidók, farizeusok, kik hatalomféltésből ellene voltak munkás­ságoknak. Világfelfordítóinak nevezték az evangyéliom hirdetőit. És valóban azok is voltak: Mert egy új vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom