Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-01 / 40. szám
693 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 694 üdvösségére és a szép magyar név dicsőségé re fölépült s aug. hó 6-án ünnepélyesen felavattatván, magasztos rendeltetésének átadatott a new-yorki magyar ref. új templom és iskola. A diszmenet. Aug. 6-án, vasárnap már a kora reggeli órákban élénk sürgés forgás volt a magyarlakta városnegyedekben. Meglátszott az emberek arcán : nagy ünnepre készülnek. Mintha érezték volna, hogy ez a templom és ez az iskola nékik egy darab Magyarországot jelent. A New-York városában működő hatalmas magyar testületek, az egyházközség tagjai, a vidéki egyházak és magyar telepek küldöttei a fellobogózott Progress Hall előtt gyülekeztek. Fél tizre járt az idő, amikor megindult a menet, amelynek a vezetésére egy rendőrkapitány vezetése alatt 10 rendőrből álló díszesapat vonult ki. Elől fehér ruhába öltözötten, s kisebb s nagyobb magyar lányok menete haladt, fejükön koszorú, kezükben zászló és virágcsokor. Három kocsi következett ezután. Kuthy Zoltán esperes jött lelkésztársaival. Ezután az egyesületek zászlóikkal. A beláthatatlan rneszszeségben húzódó menet valóban meglepő, gyönyörű látvány volt. A merre elhaladtunk a magyar házak ablakaiból zászlókat és kendőket lobogtattak ez ünneplő menetnek. S mire a menet az új templomhoz közeledett, megszámlálhatatlan embersokaság töltötte be az egész utcát. Kétezer főre tehetjük az ott volt magyarok számát. A lelkészek palástosan elhelyezkedtek a templom ajtajai előtt, a templom lépcsőin két oldalt felállottak az egyletek zászlótartói amerikai és magyar zászlóikkal, a legfelső lépcsőfokon a Betegsegélyző Egyletek Szövetkezetének kezelésében lévő amerikai diszzászló és az a turulos magyar diszzászló, amelyet, mint a magyarországi Országos Magyar Nemzeti Szövetség ajándékát, az 1902-ik év őszén Zseni József hozott ki az amerikai magyarságnak. A templom ablakaiból három amerikai és három magyar zászló lengett alá ; a torony tetején pedig az egyedül álló, hatalmas báromszinü magyar zászlót lobogtatta a szél. A templom egész homlokzata, az ives ajtók és ablakok zöld gályákkal, lombkoszorukkal voltak ékesítve. A templom kinyitása. Hatalmas zászlóerdő között, délelőtt fél 11 órakor, a beláthatatlan embersokaság ajakán megzendült és szállt-szállt az ég felér a mi Istenünk zsámolyához a szivet-lelket vidámító zsoltár : Oh seregeknek Istene! Bereczky László phoenixvillei ref. lelkész a templom lépcsőjéről hatalmas beszédet tartott. Üdvözölte a közelből és távolból egybeseregletteket. Beszélt az új templom megépítéséről, találó párhuzamot vonván közte és amaz első jeruzsálemi templom között. A szent lelkesedés örömével, a Szent Háromság egy Isten nevében kinyitotta a templomajtót, mire a sokaság csakúgy özönlött be az Isten házába. Egy órába telt, amig a sokaság keresztül vonult a templomon és az iskolán s ezeket megtekintve, kivonultak ismét az utcára. Ekkor a zászlótartók zászlóikkal megindultak a templomba, utánuk az egyleti tagok és a nagy közönség és a templomban elhelyezkedtek. A külömben tágas, nagy templom nem volt képes a hívek összeségét befogadni. Az ülő és állóhelyeken, a karzaton, a lépcsőkön egymás mellett szorongva álltak az emberek. A zászlótartók kibontott zászlóikkal félkörben a szószéket állották körül. A pálmafákkal, lombkoszorukkal és virágokkal gazdagon díszített szószék és orgona, valamint a gyönyörűen felvirágzott templomfalak magasztos benyomást tettek az emberre. Felhangzott az „Örül mi szivünk, mikor ezt halljuk, a templomba megyünk“ kezdetű dicséret 1., 2. és 3-ik verse. Buzgóbb áhítattal templomi gyülekezetei ritkán láttunk énekelni. A „Jövel Szentlélek Ür Isten“ dicséretet felállva elénekelvén, a 233-ik dicséret 3. verse következett: „Építettünk mi is hajlékot“. Ekkor a newyorki magyar dalárda tagjai félkört formáltak a szószék körül és karnagyuknak a vezetése mellett művészi szabatossággal elénekelték a . „Vasárnap Reggel“ cimü gyönyörű szép éneket. Elhallgatott az ének, elnémult a hívek ajaka ; a templomban ünnepélyes, áhítatos csend következett. Mintha maga az Ur állott volna ott, s mintha Ő parancsolta volna : most pedig imádkozzatok ! S a hívek összekulcsolták kezeiket. . . ^ Bereczky László phoenixvillei lelkész állott a szószékre s az előimádságból, prédikációból, utóimádságból álló istenitiszteletet végezte s végül megáldotta a gyülekezetei. Az ünnepélynek és az alkalomnak megfelelő, buzgó imádságaiban felemelte szivünket a magasságos Istenhez, akitől száll alá minden jó adomány. Hatalmas szónoki erővel előadott prédikációjának az alapgondolata az a bibliai szöveg volt : „Nagyobb lészen e második háznak a dicsősége, hogy nem amaz elsőé.“ Az épületes beszéd után a gyülekezet áhitatos örömmel énekelte a 233-ik zsoltár 7. versét. Orgonaavatás. Következett az új orgonának a felavatása. Kozma József perth-amboy-i lelkész előfohászt, majd az orgona templomi használatáról és jelentőségéről szivet lelket gyönyörködtető felavató beszédet tartott és áhítatos imádságban kérte az Isten áldását a felállított orgonára. A gyülekezet bedig rázendített a 33 ik zsoltár 1. versére : „Nossza Isten félő szent hívek.“ Volt keresztelés és konfirmálás is. Áttérési szertartás. A konfirmáló szertartás után Kuthy Zoltán esperes áttérési szertartást teljesített. Horváth Róza asszony, férjezett Debrey Andrásné, róm. kath. vallásu, aki 1876-ban Jéke községben, Szabolos vármegyében, Horváth Mihály és Veréb Zsuzsánna szüléktől született, — Isten és a gyülekezet színe előtt kinyilatkoztatta, hogy senki által nem kényszerítve, egyedül szive-lelke hajlamát, meggyőződését követve, belépni kiván a ref. egyház kebelébe. Kuthy Zoltán esperes az áttérőköz intézett hiterősítő beszédében örömét fejezte ki a felett, ha akadnak egyesek, akik meggyőződésüket követve, velünk egy hiten, egy akolban lenni, velünk egy templomba járni törekszenek ; de hangoztatta azt is, hogy mi senkit az ő hitétől vallásától, erőnek erejével elcsábítani nem akarunk, ez nem elvünk, nem szokásunk ; nem volt eddig és nem is lesz soha. Mert
