Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-01 / 40. szám
689 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 690 sével senki nem foglalkozott. De az énekeskönyvről is mélyen hallgatunk, hadd jegyezzem meg én szerényen ! Valahogyan gyengén érdeklődtünk e fontos kérdések iránt. Varannay Sándor alsófegyverneki lelkész nt. Jókai Lajos volt barsi esperes felett tartott emlékbeszédet. Emlékezetét szép szavakban építette fel a derék lelkésznek, kitűnő adminisztrátornak. Bajkai Zsigmond nagyodi lelkésztársunk „Zwingli ről tartott .székfoglaló beszédet. A történeti emlékek felújítása a nagy reformátor életéből, mindnyájunkra jól eső hatással tanulságos volt. Ezzel az értekezlet ünnepi része végződött. A hivatalos megbeszélésre, az iskolába jöttünk egybe. Mielőtt az itt történtekről szólanék, hadd vizsgáljam azt, hogy a lelkészi értekezleteknek ilyen formában való tartása csak akkor jogosult, ha a gyülekezetét is belevonjuk. Az istenitiszteletet egyenesen az ő részökre tartjuk. A gyülekezetnek általánosabb a szükséglete, sokkal könnyebb a szónok helyzete is a beszéd megszerkeszlésénél. Migha csupán lelkészek vannak jelen az istenitiszteleteken, könnyen kimeríthetjük a beszéd tárgyát, új dolgot lelkésztársainknak alig nyújthatunk. Ünnepélyesebb is a lelkészi értekezlet istenitisztelete, ha nagyobb közönség van jelen, sőt a szónokra is disponálóbb. Ezenkívül még sok ok szól amellett, hogy a gyülekezeti tagokat is vonjuk be az istenitiszteletbe. Főleg a gyülekezeti érdek: vallásosságra serkentés, buzdítás a célunk, ezeket ilyen ünnepélyes alkalommal legszebben elérhetjük. A hivatalos értekezlet tárgya a megüresedett elnöki tisztségek betöltése volt. Egyhangú lelkesedéssel a volt tisztviselőkben pontosult az értekezlet bizalma : Elnök: Varannay Lajos új barsi, alelnök : Patay Károly n.-8zecsei lelkészek lettek. Vitára adott okot: Patay Gyula farnadi lelkész felvetett témája is. „Mit tegyen ö olyan szülővel, ki gyermekeit soha sem akarja konfirmációra küldeni?! Kiváncsi vagyok rá, mit szólnának e kérdéshez kerüleletiink lelkészei s általában lelkésztársaink. Gyűlésünkben elágazó volt nagyon a felelet, nem is összegezem, szeretném, ha mások igyekeznének ezt megvilágítani Jövőre Ujbarson lesz a lelkészi értekezlet — úgy határoztuk. A félkettőkor végződött lelkészi értekezlet után fehér asztalnál tovább folytattuk eszmecserénket és lassanként szétoszlottunk. Léva. Biktha József. Jelentés az élő keresztyén szövetség Berlinben 1905. junius 10—12-dik napjain tartott európai kongresszusáról. /A kongresszus második, harmadik és negyedik napja. Jun. 10-én hétfőn reggel 8 órakor kezdődötc a tulajdonképeni kongresszus s szerdán este fél 7 órakor fejeződött be. Minden reggel imaórával kezdődtek az összejövetelek s azután a résztvevők megoszlottak a párhuzamos gyűléseken, amelyek közül az egyik a városi misszió kedves, szép templomában, a másik, ahol inkább gyakorlati kérdéseket tárgyaltak, a templom udvarán levő tágas teremben tartatott. Amott inkább a németek vezettek, itt az angolok. Esténként evangelizáló gyűlések tartattak. Most, a midőn én jelentést teszek a kongresszusról, tekintve az idő rövidségét, csak arra törekszem, hogy a kongresszus e hármas ágú munkásságának mindenikéből izlelítőt adjak s itt-ott benyomásaimról is említést tegyek. Hétfőn reggel már 8 óra előtt helyet foglalva a templomban, különös érzések között néztem, mint telik meg lassanként minden padsor különböző országbeli alakokkal, akik bizonyára elkészült s várakozó lélekkel, valami nagyon drága, nagyon becses után vágyakozva jöttek össze s úgy gondolom, hogy mindanyiuknak fülében, szivében csengett még az a sok, felséges himnusz, mely előtte való nap délután hangzott el az énekistenitiszteleten. Várakozásunk nem volt hiábavaló. Az imaóra, amelyet Paul lelkipásztor vezetett, egyike volt a legszebbeknek, melyeken valaha résztvettem. „Teljesedjetek be Szentlélekkel“, ez igék felett elmélkedett egyszerűen, de tűzzel. A jelenlevőknek — mondá — be kell teljesedniük Szentlélekkel s akik hisznek, azok részesülnek is a Lélek keresztségében. És pedig nem majd, hanem most. Utalva a bibliai asszony olajos korsójára, amelyben megállt az olaj, mihelyt nem volt több üres korsó, amelybe töithetett volna az asszony, igazán mondta, hogy az Űr Szentlelke is megáll a gyülekezetben, az istentiszteleten, mihelyt nincs lélek, amely üres volna. Legyünk üres edények, akkor van hely, ahová kitöltessék az Urnák Lelke. Sokan imádkoznak most nagy ébredésért, de ahol nincsenek az Isten számára üres edények, ott nem lehet ébredés. Az imaóra után sorban állottak fel a kijelölt szónokok s mind az az napra kitűzött tételről: „a szolgálatra képesítő erőről“ szólották. Nem az én erőmben, nem más erejében, nem a szövetségek szervezetében kell bíznunk, hanem mint a szövetségek fogadástétele is kezdődik, az Úr erejére kell támaszkodnunk. Más fundamentum nincs, mint a mely egyszer vettetett. A szövetségeseknek komolyan kell venni, hogy az írást olvassák. Abból nagy erő származik. A kisértések között Jézus is az írásra támaszkodott, midőn a Sátán támadásaira igy válaszolt: „Meg van iiva“. Hogy a vett erő folyton tartó legyen, ezt az által érjük el a szövetségben, hogy minden nap olvassuk az írást és imádkozunk. Minden nap kell, hogy érintsen minket az ő szájának lehelete s megújuljunk minden nap, s magasra tudjunk szárnyalni, egészen a kegyelem trónjáig. A szövetségesek összejövetelein nem annyira tanulmányozni kell a bibliát, ezt otthon kell elvégezni, oda már telített szívvel kell menni s ha mindenkinek megtöltötte a szivét az írás, akkor mindenki kényszerítva van arra, hogy egy pár szót szóljon az igéhez, így lelkesülnek meg, igy vesznek új tüzet a lelkek e
