Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-22 / 4. szám
Tizenötödik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1905. január 22. A lap szellemi részét illető közlemények a •zerkeaztöaéghez Kis József felelős szerkesztő ozlméxe bű Idén dőli. Az egyház és iskola köréből.* Ä dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. 4- » 4* Slegjeleulk minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiök Faragó János tőin lankatárs czimére küldendők. Zsinati beszámoló. Motto: Az egyházi törvények értelmében össze kellett ugyan hívni a most elnapolt, de folyamatban hagyott zsinatot, azonban tény, hiszen már az eddigi tárgyalások után is kiderült, hogy a magyar kálvinista egyház nem készült teljességgel elő azon nagy kérdések megoldására, melyeket méltán vár tőle az egyház és társadalom. Lám, az evang. egyház — pedig foglalkozott az is a zsinat tartásával, — nem hívta össze törvényhozási testületét. Lehet, hogy várakozó állásban van. Lehet, hogy mi utánunk jőve, tört utón akar haladni. De talán nem is készült e) még tisztára a dolgaival. Követi tehát bölcsen ítousseaut, azt tartván vele, hogy mig nem tudjuk, hogy mit kell cselekednünk: abban áll a bölcsesség, hogy semmit se cselekedjünk. Aki emlékszik az 1881. évi okt. 31-re öszszehítt zsinat előzményeire, kétségkívül emlékezni fog a dunamelléki egyházkerület akkori püspökének, néh. Török Pálnak az azon alkalommal elfoglalt álláspontjára is. A bölcs egyháznagy, a gyakorlati életben csudákat miveit szervező, nem tartván az akkori időt a zsinattartásra alkalmasnak, a Prot. Egyh. és Isk. Lapban közzé tett: «Zs i n ato 1 j un k - e ? —ne Z sin atoljunk.» cimü cikkben kifejtett aggodalmai után nem is jelent meg a (szerinte) készületlen egyház zsinatán Debreczenben. Török Pál aggályai — hála Isten, — nem teljesültek, mert az 1881. évi zsinat kétségkívül nagy alkotásokat hozott. Megteremtette pld. .4 prófétának kötelessége a jövendőt előkészíteni, a törvényhozónak pedig az a kötelessége, hogy amit az élet kifejtett: azt nyomon kövessse. Kenessey Béla. az egyházi közalapot. Az 1890. évi zsinat szintén maradandó emléket hagyott maga után, megalkotván a lelkészözvegy és árva gyámintézetet. De hogy nyomon követi-e a mai zsinat, mit az elet kifejtett, — Kenesseyt idézem, az adóügy referensét., — s tudja-e közmegnyugvásra rendezni csak magát az adóügyet? Feltudja-e állítani a lelkészi nyugdíjintézetet s a kongrua és tanítói korpótlékok után tudja-e szabályozni majd a lelkészek, a tanítók és tanárok méltányos javadalmazását? Ezekre a kérdésekre nem a törvényhozó, de még a próféta sem tudhatna ma felelni. A türelmetlenség és bizalmatlanság, — mint azt a sajtóból is látjuk, — az egész vonalon általános. S az az aggodalom, az a sajátos nyomott hangulat, mely magát a zsinatot is jellemzi, ki is tört nem egyszer magában a zsinatban. Sándor József erdélyi képviselő pld. már az alakulás uapjain úgy jellemezte a törvénytervezetet, hogy az laza és pongyola. Miklós Ödönnek az utolsó ülésen tett ama kijelentése pedig: én az egész tárgyalás folyamán, már az első naptól kezdve az alatt a lelki nyomás alatt állok, mintha a zsinat tagjai közül nagyon sokan nem volnának teljesen megnyugodva az iránt, hogy ezen a nagyfontosságú zsinaton mindazok a kérdések el intézteinek, melyek a lelkeket betöltötték, melyek iránt a lelkeknek oly nagy vágyakozásai voltak: e közhangu-3
